„Nem védekezni kell a reakció ellen – mondotta –, hanem támadásba kell átmenni és a legkíméletlenebb eszközöktől sem szabad visszariadni” – harsogta Nagy Imre 1945-ben, hogy belügyminiszterként levezényelje a magyarországi németek méltatlanul elfeledett kitelepítését. Miközben a Ludas Matyi a svábirtással viccelődött, a többi lap az „SS-bűnözők” és volkbundisták bűneit sorolta, Nagy Imréék végrehajtották azt a történelmi bűnt, amiről évtizedekig csak hazudni lehetett, és még mindig alig beszélünk. Nagy Imre, az internáló – valóban ilyen hősökre van szükségünk?
„Az országúton egy ember sodródik mellém. Lajosmizséről menekült; nagyon bánja, »bedőltem a propagandának«, mondja. Megnyugtatom, hogy nemsokára hazatérhet. Zavartan motyogja: »Van két hold zsidóföldem, mit tetszik gondolni, megtarthatom? …« A menekültek motyójában mindig akad ilyen két hold zsidóföld vagy valami hasonló.” – Márai Sándor Napló (1945).
„A mosonmagyaróvári gazdák felháborodással értesültek arról, hogy dr. Sikabonyi népgondozó rendeletére vissza kellett adni haladéktalanul a Volksbundistáktól elkobzott állatokat.” (Szabad Föld (1945. 09. 16.).
„Nem ér váratlanul ennek a kérdésnek a feltevése, hiszen a sváb kitelepítés az ország elsőrangú gazdasági és politikai kérdése, ezért már Nagy Imre elvtársam is a legnagyobb figyelmet fordította a svábok kitelepítésének megszervezésére.” (Rajk László beszéde, 1946)
„A szatócshoz benyit egy atyafi.
– Kérek valami jó rovarirtót.
– Minek?
– Svábok ellen.
– Hogyan? Ilyenkor tavasszal már svábok vannak magánál?
– Visszaszivárogtak.” (Ludas Matyi, 1948).
Ki fehérít ki kit? Unalmas sakkjátszmák sora
Erre fogékony újságíró-kollégáimmal sokat beszélgettünk arról a meglehetősen visszataszító gyakorlatról, amelyet a legegyszerűbben történelmi „kifehérítésnek” nevezhetünk.
A jobboldali, szélsőjobboldali írástudók és történészek erre kapható része logikusan a szélsőjobboldali, netán fasiszta, a baloldali, szélsőbaloldali, liberális tábor hamisításokra hajlandó csoportja a szélsőbaloldali, kommunista személyiségeket igyekszik rehabilitálni – több, kevesebb sikerrel. A fehérterror egyik kulcsszereplőjét, a több száz ember meggyilkolásában részes Héjjas Ivánt éppen mostanában igyekeznek „újragondolni”, mintha a valóban legendás nyugat-magyarországi felkeléssel, és a Sopron és környéke megtartásában játszott szerepével meg nem történtté tehette volna bűneit…
Ez nincs így. Az ötvenhatos szerepe miatt sokat magasztalt (és jócskán túlértékelt, hamisan bemutatott) Nagy Imre valójában (minden különbözőségük ellenére) hasonló történelmi figura. Csak ő már rehabilitálva lett – a hosszú évtizedek szisztematikus agymosása segítségével.
Lehet-e padlássöprőből, kitelepítőből nemzeti hős?
Épp a minap jelentetett meg a Mandineren Sebes Gábor egy remek cikket, amely Nagy Imre „másik” arcát is bemutatja részletesen, tényekkel. A Moszkvában kiképzett kommunistát, a padlássöprőt, és az elvtársat, aki belügyminiszterként elkezdte levezényelni a magyarországi németség kitelepítését. Szigorúan a kollektív bűnösség és a földreform nevében. Én most ezt idézem fel a korabeli kommunista propaganda-sajtó segítségével. Elsőként egy másik olyan „mártírt” idézek, aki a kommunista belső leszámolásokban a vesztes oldalra került. Rajk Lászlóról van szó, akiről mostanában a következő mondatok jelentek meg az Indexen, a fiával, Rajk Lászlóval készült interjúban: „A mai napig nem tudom eldönteni, hogy apám egy hős volt-e vagy egy antihős – mondta az apjáról, az 1949-ben kivégzett Rajk Lászlóról.” [Idézte a portál újságírója ifjabb Rajk korábbi kijelentését]. Mire ő: „Ez egy kérdőjel, ami még tisztázásra vár, de hajlok arra, hogy antihős.”
Együtt a díszes társaság: Hősök tere, 1946. május 1-i ünnepség. A tribünön elől középen Rákosi Mátyás, tőle balra Szakasits Árpád, jobbra Veres Péter, Rajk László, Ratkó Anna, Nagy Imre, Kovács István. / Fotó: Fortepan.hu
Nincs itt semmiféle kérdőjel. Már önmagában a kérdés felvetése is szerencsmosdatás. Maradjunk annyiban, hogy még az antihős is eléggé szelíd kifejezés. Rajk a kiépülő diktatúrában 1946-ban vette át a belügyminiszterséget Nagy Imrétől, az összes galádságból kivette a részét, amíg őt magát is fel nem falta a rezsim. A következő 1946-os cikkben még hatalma csúcsán, szép szavakkal emlékezett meg elődjéről (Magyarországon egymást ekkor még nem kezdték el ledarálni).
„Rajk László elvtárs nyilatkozata a sváb kitelepítésről a tisztogatásról a rendőrség átszervezéséről és a stabilizáció ellenségeinek megsemmisítéséről. Rajk elvtárs négy hónappal ezelőtt vette át a belügyminisztérium vezetését, ahol azóta csak fokozódott a munka, A belügyi tárca ugyanis döntő szerepet játszik az ország legfontosabb mai problémáinak, a közigazgatás demokratizálásának, a rendőrség megerősítésének, a gazdasági és politikai reakció elleni harc fokozásának, a svábok kitelepítésének megoldásában.” Csupa nemes feladat. Rajk olyan hosszú nyilatkozatot tett, amely az oldal nagy részét betöltötte.
Nepszabadsag_1946_07__pages53-53
A Szabad Nép munkatársa (nem vállalta névvel) a hatalom türelmetlenségét és neheztelését is közvetítette első kérdésével:
„Arról értesültünk, hogy a svábok kitelepítése körülbelül egy hónap óta szünetel. Mi ennek az okat? – hangzott első kérdésünk.”
Mire Rajk: „Nem ér váratlanul ennek a kérdésnek a feltevése, hiszen a sváb kitelepítés az ország elsőrangú gazdasági és politikai kérdése, ezért már Nagy Imre elvtársam is a legnagyobb figyelmet fordította a svábok kitelepítésének megszervezésére. Tovább haladva az általa lerakott alapokon, sikerült is a kitelepítés lebonyolítását úgy megszervezni, hogy június végéig a kitelepített svábok száma már elérte a 130—135 ezret […]”.
Békásmegyer, karhatalom biztosítja a svábok kitelepítését. A felvétel 1946. januárjában készült / Fotó: Fortepan.hu
Rövid összefoglalásként: az Ideiglenes Nemzeti Kormány azután kezdte meg a magyarországi németség tömeges kitelepítését, miután megkapta rá a nyugatiak és a szovjetek engedélyét. A kitelepítés előkészítésében és végrehajtásában meghatározó szerepet játszott a kommunista vezetés alatt álló belügyminisztérium. Felállították a Népgondozó Hivatal, amelynek vezetője idősb Antall József volt, ez a szerv a belügy alá tartozott.
A minisztertanács 1945. december 22-i ülésén a belügyminiszter Nagy Imre terjesztette elő a kitelepítési alaprendelet tervezetét, amely a hazai németség kollektív bűnösségén alapult. A jelenlévő 16 miniszterből kilencen igennel, ketten nemmel szavaztak, öten tartózkodtak. Nagy Imre 1946. január 15-én adta ki a kitelepítés végrehajtását szabályozó rendeletet.
Balogh Sándor történész publikálta először, hogy 1946 és 1948 között legalább 185 ezer német nemzetiségi magyart fosztott meg a kormány állampolgárságától, valamint ingó és ingatlan vagyonától, s telepített ki az éhező és romokban heverő Németországba. Ezt irányították Nagy Imréék.
A legkíméletlenebb eszközök – Nagy Imre belépője
Második cikkünk Nagy Imre belépőjét idézi fel. Forrás: Magyar Nemzet.
„Támadásba kell menni a reakció ellen
– mondta Nagy Imre földművelési miniszter […] kijelentette, hogy nincs megelégedve a földbirtokreform ütemével, különösen a Dunántúlon, ahol a reakció végső kétségbeesésében mindent elkövet, hogy a végrehajtás munkáját akadályozza. Erélyes szavakkal hívta fel a vidéki szervezetek vezetőinek figyelmét a tennivalókra.
Nem védekezni kell a reakció ellen – mondotta –, hanem támadásba kell átmenni és a legkíméletlenebb eszközöktől sem szabad visszariadni ott, ahol nem lehet másképp elérni a földreform gyors befejezései.
Ha szükséges, még internálhatják is azokat, akik a reakció malmára hajtják a vizet.<”. (1945. 07. 06.).
Nagy Imre az unokájával a legsötétebb diktatúra idején / Fotó: Fortepan.hu
A legkíméletlenebb eszközöktől sem szabad visszariadni… Nagy Imréék a szétosztott földek, házak jelentős részét az elüldözött sváboktól akarták megszerezni. Minden eszközzel erősíteni kellett az ellenségképet (ma is visszaköszön ez sajnos…), bemutatok három jellemző cikket, ilyen és ehhez hasonló írásokkal dolgozták meg a magyar társadalmat:
„428 bújkáló SS legény és Volksbundista került horogra Budaörsön.”
– írta a Szabad Föld (1945. 09. 16.), amely két rövid hírt közölt egymás alatt. „Nagy razziát tartott a rendőrség Budaörsön a svábok között. Valóságos tűzharcot vívtak a bujkáló SS-katonákkal és Volksbundistákkal. Az átkutatott házakban rengeteg összelopkodott fehérneműt, új bakancsot, cipőtalpat, ezüsttálat és mindenféle értékes holmit találtak.” Majd: „Ausztriába csempészik állataikat a határmenti svábok. A mosonmegyei svábok az ottani gazdasági szervek jelentése szerint állatállományuk 80 százalékát átcsempészik Ausztriába, inkább odaajándékozzák az osztrák sógornak, semhogy a magyar kezébe jusson. A mosonmagyaróvári gazdák felháborodással értesültek arról, hogy dr. Sikabonyi népgondozó rendeletére vissza kellett adni haladéktalanul a Volksbundistáktól elkobzott állatokat.”
Ők nem tarthatták meg a maguk pár holdas „zsidóföldjét”. Egy hónappal későbbi (Szabad Nép, 1945. 10. 26.) a következő cikk, amelynek már címéből és alcíméből is világosan látjuk az egész írást:
„Sváb-szabotázs Taksonyban. […] Üveggel keverik össze gabonát, hogy elvonják a magyar dolgozók elől”.
De érdemes megnézni az alábbi Ludas Matyi részletet is, Major Ákos (Major Tamás testvére) mint “svábirtó”.
A következő gúnyvers pedig egyszerre merénylet a humanizmus, az irodalom és a humor ellen:
SS-katonák, volksbundisták, csempészek, ügyeskedők, szabotálók. A Moszkvából hazatért Nagy Imre intézkedett: „Az új belügyminiszter programja: A feudális reakció felszámolása, az állami fegyelem megszilárdítása, a belső rend és közbiztonság megjavítása, a svábok kitelepítése, a hadifoglyok és deportáltak hazahozatala”. (Szabad Nép, 1945. 11. 24.). A cikk hosszan idézte Nagy elvtársat, aki a következőket is megígérte:
„A közrend és nyugalom érdekében erélyes intézkedésekkel a volksbundisták és svábok kitelepítésének kérdését is meg fogom oldani. A sikeres munka feltétele, hogy azok a szervek és közegek, amelyekre a feladatok végrehajtása vár, hivatásuk magaslatán álljanak.”
Nepszabadsag_1945_11__pages79-79
„Decemberben megkezdődik a svábok kitelepítése” – harsogta a Szabad Föld (1945. 12. 02.). „Sok szó esett már eddig a svábok kitelepítéséről.
A háború után világossá vált, hogy a nemzet ellen annyit vétkező sváboknak nincs többé helyük Magyarországon, a magyar kormány azonban a nagyhatalmak nélkül a svábok kitelepítéséről mindezideig nem intézkedhetett.
A svábok kitelepítésének ügye a napokban fordulóponthoz érkezett. A Berlinben székelő Szövetséges Ellenőrző Tanács határozatot hozott, mély szerint Magyarországról kitelepítik a németeket. A magyar hatóságok most már csak a nagyhatalmak erre vonatkozó végrehajtási utasításait várják. A svábok kitelepítése meggyorsítja nemzeti életünk tisztulását.”
Indulás előtt, 1946 / Fotó: Fortepan.hu
A magyarországi németek kitelepítése ellen sajnálatosan kevesen emelték fel a szavukat, közéjük tartozott Ordass Lajos evangélikus püspök, akit 1948-ban koholt perben ítéltek börtönre, miután az egyházi iskolák államosítását sem nézte tétlenül.
A németek kitelepítése 1948 második felére zárultak le, az utolsó vonatok 1948 szeptemberében hagyták el az országot.
A magyarországi németek mintegy felét már nem telepítették ki, jogaikat 1949-50-ben visszakapták, ám elkobzott birtokaikat többnyire nem. Sorsukról ma sem beszélünk eleget. Annál többet Nagy Imréről.
Fotók: Fortepan.hu
LACI BACSI
2019-05-28 at 20:42
A svabok kitelepitese a Szovetsegesek kovetelese volt, hogy Nemetorszag ne tudja meg egyszer az Europaban szetszort etnikumara epitve egy ujabb birodalmi alomvilagba ringathassa magat.
Vincze Ildikó
2018-12-07 at 20:38
Nagyon jó cikkek, irások. A baj csak az, hogy a mai fiatalságot nem érdekli. Külön tantárgyként kellene megismertetni velük múltunk sötét árnyait.
Hesslerezredes
2018-10-24 at 11:14
Magyarországnak sem a II. vh. előtt és alatt, sem azt követően a mai napig semmilyen mozgástere nem volt, nincs és sajnos belátható ideig nem is lesz. Már régen ki kellett volna lépnünk (helyesebben: be sem kellett volna lépnünk) a NATO-ból és az Eu-ból, ki kellett volna lépnünk az IMF-ből és a Világbankból is, saját pénzt kibocsátani, a külső államadósság visszafizetését megtagadni, vagy egy kényszer-végtörlesztéssel lezárni, semlegességet bejelenteni. Megpróbálni ehhez a többi V4-t csatlakoztatni, meg akit lehet délről és délkeletről. Tudom: mindez illúzió. Lőwy Árpád megmondta az 1910-es években: “Meg vagyunk már mi b..va mindörökre!”.
blazsej
2018-10-23 at 16:49
Ne haragudjatok, de nekem Nagy Imre Magyarország tiszteletreméltó mártír miniszterelnöke, s az is marad örökre.
L
2018-10-22 at 22:12
Elképesztő, hogy a magyarországi zsidók azért utálnak minket, hogy nem védtük meg őket a németektől, a németek meg azért mert nem védtük meg őket a szovjetektől.
1. Először is mindkét népcsoportot erőnkhöz képest, még azon felül is védelmeztük. De ezek az adott pillanatban nagyhatalmak voltak, kismiskák voltunk hozzájuk képest. Ha eldöntötték, hogy elviszik a zsidókat/németeket, akkor meg is csinálták.
2. Döntsék már el végre, hogy van-e kollektív bűnösség. Mert ha van, akkor németek felelősek az elhurcolt zsidókért. Ha pedig nincs, akkor én személy szerint nem vagyok felelős a németek kitelepítéséért, hagyjanak békén, ne kenjék rám.
3. A németek kitelepítéséről Benes győzte meg Sztálint és a Potsdami Konferencián a szövetségesek (értve? a szövetségesek!!) eldöntötték. A faszomat kenjétek ránk!
warriorhun
2018-10-22 at 10:04
Héjjas Iván jó magyar ember volt, sok mai embernél különb.
Rajta nincs mit “kifehéríteni”.
Mi ne tagadjuk meg őt a kommunista propaganda hatására.
antilibsi
2018-10-21 at 19:37
Azért fordult szembe a Szovjetunióval, mert félt egy, az Ausztriával megtörtént hasonló változástól, amikor Ausztria átkerült a keleti blokkból a nyugatiba (1955.okt.26).
polizza
2018-10-21 at 18:54
Tanulság az ő értékelésével kapcsolatban, hogy nem szabad elhamarkodottan ítélni. A kortársak meg az utánuk jövő generációk ugyanis nem tudnak mindent a napi történtekből. Főleg, ha akadályozzák őket a ,,megtudásban”.
Korábban sem, most sem.
Sokakat hallottam – akik pedig aztán igazán soha nem voltak sem a korábbi, sem az akkori, sem a későbbi pártállam kedvelői -, hogy őt jobban ítélték meg, mint elvtársait. Lehet, hogy pont azért, mert sok mindent nem tudtak róla.
Én pl úgy érzem, hogy a ő saját személyes önérzetét védte, nem mást.
És a saját szerepe történelmi megítélése érdekében inkább kész volt meghalni.
Feher Zsolt
2018-10-21 at 17:39
Ugye a magyarsäg nem ver es genetika hanem mentalitäs es az azonosuläs egy nemzettel.Na ezt köptek le a komcsik ahogy ma fletoek!!!Nem azt sajnälom hogy magyarositottunk hanem hogy anyi jo magyar mentalitässal biro embert vesztettünk a törtenelmünk sorän.Es ezt egyertelmüen köszönhetjük a baliberälis patkänyoknak!!!Azok a nemet nemzetisegiek akik 48-ban a magyar ällam mellet harcoltak na azokat tettek hontalännä nagy imre tehät ugyanolyan elbänäsban reszesüljön isten elött mint a holokausztban resztvevök.
antilibsi
2018-10-21 at 17:13
A diáktüntetés után hamis ígéretet kapott a nyugattól, és úgy gondolta, hogy ideje köpenyeget váltani amíg nem késő.
“Csapataink harcban állnak!” – és közben várta a nyugati megváltást. De az nem jött. Viszont jött Kádár, aki felismerte eszmetársa kétszínűségét, és belerúgott.
Ilyen módon van amikor varjú a varjúnak is kivájja a szemét.
gyozo2018
2018-10-21 at 17:25
Nagy Imre a kommunista rendszert akarta megreformálni. Sodródott. Szerintem félt, hogy ha átrendeződés lesz, akkor elszámoltatják a kitelepítések és padlás lesöprések ügyében.
Félt a magyaroktól, aztán az elvtársai ölték meg.
antilibsi
2018-10-21 at 19:31
Ha a kommunista rendszert akarta volna megreformálni, akkor nem vett volna részt a padlás lesöprésekben és a kitelepítésekben.
Ő egyszerűen a nyugat térnyerésének a lehetőségét feltételezte (és ehhez kapott hamis ígéretet is nyugatról), amint az, egy évvel korábban, Ausztriában történt amikor Ausztria átkerült a keleti blokkból a nyugati blokkba. Az elszámoltatás félelme miatt alatt megjátszotta a hazafit.
gyozo2018
2018-10-21 at 16:59
A Nagy Imre hősi nimbusz a “békés átmenet” szimbóluma volt.
Üzenet: nem lesz elszámoltatás.
kyokuto01
2018-10-21 at 16:17
Apám akkor éppen az Ural-ban robotolt, málenkij roboton, így nem tudták kitelepíteni. És nem sváb volt, hanem germán, baxxátok meg! Majd amikor – hazakerült Magyarországra – választhatott, hogy hetente hülyére verik a rendőrök, vagy magyarosítja a nevét. Hosszas töprengés után így lettem Kovács, vagy Szabó, vagy Rácz vagy miafene.
gyozo2018
2018-10-21 at 17:18
Földrajzilag és kulturálisan is megkülönböztetik magukat a Sváb Hercegségből betelepült svábok.
Egy gondolkodó
2018-10-21 at 15:40
Egyesek mondják,hogy van rendes ember is a kommunisták között. Na ez nem igaz. Rendes ember ezek közé nem áll.
khm
2018-10-21 at 15:19
imre nadj
Szovjet bérenc volt. Amúgy meg a rákosi(rosenfeld) kormányban pont elfért,mert ott MAGYAR egy sem volt. Egy törpe minoritás azonban igen.
És akkor vegyük csak elő az Ipatyev házban történteket is. Tudom,hogy százszor cáfolták már a tettestársai,de akkor sem hiszem el a cáfolatokat.
pufff
2018-10-21 at 15:13
Szarkeverők ,Soros csicskái a mai utódaik , a balliberális Gyurcsányék.
pufff
2018-11-02 at 11:46
Te szarkeverő az apja nem ő.
pufff
2018-11-02 at 11:49
Te szarkeverő Csintalanod a lány ? ….. húúú de alattomos senki házi vagy.