A Magyar Nemzeti Bank támogatási politikáját bíráló közgazdászok is pályáztak az MNB-nél, s nyertek is: hatvanmillió forintot – értesült a PestiSrácok.hu. Ezek szerint a Bod Péter Ákos, vagy éppen Mellár Tamás neves közgazdászok mellett több bukott pénzügyes, köztük Király Júlia és Bokros Lajos tagságával is “büszkélkedő” akadémiai testület számára csak akkor aggályos a támogatási rendszer, ha épp nem ők a kedvezményezettek – a sajtót megjárt tegnapi állásfoglalásukban e tényt ugyanis elmulasztották megemlíteni.
A támogatási szerződésben kiemelik, hogy a „közérdekű társadalmi célok megvalósításának elősegítése végett” kialakított jegybanki támogatáspolitika jegyében 60 millió forinttal segítik a Közgazdasági Szemle működését.
Bírálat kis kérdőjelekkel
Mint ismeretes, tegnap jelent meg több portálon a tudósítás, hogy az MTA Közgazdaságtudományi Bizottsága kiadott egy állásfoglalást, amiben bírálták a Magyar Nemzeti Bank és annak alapítványainak oktatási tevékenységét, a tudományos doktori képzést.
Az MNB számos alapítványt indított útjára az elmúlt években, a Pallas Athéné alapítványok pedig támogatásokat nyújtanak új ösztöndíjakhoz és kutatásokhoz.
A közgazdasági bizottság álláspontja szerint a Magyar Nemzeti Bank (MNB) és a hozzá köthető Pallas Athéné-alapítványok felsőoktatásra fordított kiadása közpénz, melynek felhasználása a nemzetközi és hazai normáknak, törvényeknek nem felel meg.
Azonban a jegybank költekezését bíráló közgazdászok is elfogadják a Matolcsy György vezette intézmény támogatását. Az MTA Közgazdaságtudományi Bizottsága adja ki ugyanis a Közgazdasági Szemlét, s a lap szerkesztőbizottsága szinte teljesen megegyezik a Közgazdaságtudományi Bizottság tagjaival. A bizottságnak olyan tagjai vannak, mint Bod Péter Ákos, Bokros Lajos, Chickán Attila vagy például Mellár Tamás. A neves Közgazdasági Szemlét a jegybank legutóbb a szerződés szerint 60 millió forinttal támogatta.
A tudósításokból kimaradt, hogy a tudományos akadémia közgazdászbizottságának a tagja Király Júlia is. A korábban Hannah Arendt ösztöndíjas szakpolitikus egyértelműen a pénzügypolitika liberális irányvonalát képviseli. Sőt, 2013. áprilisában le is mondott jegybanki alelnökségéről, arra hivatkozva, hogy a Matolcsy által kialakított irányítási rend veszélyezteti az MNB nemzetközi presztízsét. Megjegyzendő, hogy az alelnöki mandátumának lejárta előtt mintegy másfél hónappal történt az eset, s a PestiSrácok.hu korábbi írásából is kiderül, hogy Király Júlia elvi ellenvetések helyett sokkal inkább a körülötte kibontakozó botrány miatt távozhatott a vezetői székéből, miután kiderült, hogy az MNB-t egyfajta családi kifizetőhelyként kezelték.
Bokros Lajost, aki a bizottság másik tagja, nem kell bemutatni olvasóinknak, szocialista és liberális kapcsolódása egyértelmű. A legnagyobb magyarországi megszorító, a Horn kormány expénzügyminisztere azóta – sok belpolitikai fordulat után – lejjebb adott, a politikában járatosak jelenleg a MOMA nevű szervezetecskéhez köthetik nevét. Az egykor jobb napokat látott politikus napjainkban – így 2015 júniusában – olyan nyilatkozatokat ad, miszerint “a kormány gombának tart minket: sötétben tart és sz.rral etet”.
Ám Bokros jelenleg is a tudományos testület – nyilvánvalóan független, pártatlan és szakmai – tagja. Az akadémia által kiadott állásfoglalás a Pallas Athéné alapítványok és az MNB közpénzfelhasználása és támogatási gyakorlata tekintetében így azt a tudományos oktatásra és kommunikációra kiadott 60 milliós támogatást, amely a Közgazdasági Szemle esetében látható, ezek szerint nem érinti.
A német ösztöndíjas rendszer
A Pallas Athéné alapítványok által kiírt tudományos ösztöndíjakat az állásfoglalás azért bírálja, mert az MNB az ország legnagyobb doktori programját vallhatja a magáénak. A PhD iskolák legjobb hallgatóit igyekszik bevonni nem akkreditált programjaiba, igen magas plusz ösztöndíjat ígérve. Az így kapható havi nettó jövedelem magasabb, mint az évtizedek óta oktató egyetemi docenseké.
A fotón a Max Planc Institut egy kutatóintézete látható, forrás: mpi.de
Ez egyébként hasonló a német rendszerrel. Mint az a tudományos világ számára jól ismert, a német posztgraduális rendszerben évtizedek óta működnek a neves, és nem közvetlenül állami kutatóintézetek. A nem egyetemi kutatási intézmények – mint például a Max Planck Társaság (MPG), a Helmholtz Egyesület, a Leibniz Egyesület (WGL), és a Fraunhofer – Gesellschaft (FhG) kiváló kutatási környezetben kínálják azokat a lehetőségeket, ahol a doktori képzést folytatni lehet.
Az intézmények az egyetemekkel működnek együtt, ahol végül a kutatás eredményét, a doktori disszertációt a hallgató megvédi. Az általuk kínált PhD hallgatói ösztöndíjakat számos külföldi hallgató választja. A támogatás esetében az is lehetséges, hogy állandó kutatói állásokra pályázzon a doktorjelölt.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS