Hónapok óta a magyar pártok tervezett egyesülése tartotta izgalomban a nyilvánosság picike részét Felvidéken. Másokat nem igazán, mert az emberek többségét sokkal inkább foglalkoztatja a járvány meg Matovič és a koalíciós pártok bohóckodása. A két haldokló régi párt és a Facebook-posztokon túli létezés bonyodalmaival küszködő új, harmadik párt (a további kettővel senki sem tudja, mi van) gyakorlatilag egy szűk homokozó belügye. Ott csücsülnek egymás mellett a homokban, próbálnak együtt felépíteni valamit, ami magasabb a talajszintnél, és rendszeresen hajba kapnak azon, kinél legyen a kislapát, és kinél csak a gereblye. Mert pontosan tudják, hogy bárminemű egyesülés mellett is legfeljebb egy maradhat, de annyi sem biztos. Ma délután jelentették be a Szövetség nevű közös pártot – szlovákul.
Szövetség – Magyarok, nemzetiségek, régiók a még logóval sem rendelkező új párt neve, amelyet szlovákul mutattak be az egyesülő pártok elnökei. Csak az elnökök beszéltek, de ott tolongott mögöttük a színpadon mindenki, aki előkelő helyet szeretne a következő parlamenti választási pártlistán. Érdekesség, hogy Berényi József, az MKP politikai alelnöke, és a párt talán máig legbefolyásosabb tagja viszont nem volt ott. Az egyesülők három platformba tömörülnek a párton belül, az elnököt az MKP, az Országos Tanács elnökét a Híd, a szakmai alelnökét pedig az Összefogás adja. Az országos elnökségen 9:5:4 arányban osztozik az MKP, a Híd és az Összefogás, az Országos Tanácsot 5:3:2, a járási elnökségeket pedig 3:2:1 arányban osztják fel. Forró Krisztián MKP-elnök a tárgyalássorozat hosszúságát fejtegette, Sólymos László Híd-elnök demokratikus alapértékeket, jogállamiságot és emberi jogokat ígért, Mózes Szabolcs Összefogás-elnök pedig sok-sok szakmaiságot ígért, tehát van ok megnyugodni.
Hamar elérkezett az egész rendezvény csúcspontja, amikor a szlovák felszólalások után az Új Szó, illetve a Körkép.sk egyaránt az Összefogáshoz szorosan kötődő, magyar újságírói szlovákul kérdezték a magyar politikai vezetőket. Ez így rendesen hivatalos lett, hiszen a felsőbbrendű államnyelven került sor az esemény sorra kerülésére. Most aztán jól megmutatta az új párt, hogy a felvidéki magyarság nem éri be az alsóbbrendű szereppel. Aztán némi kávészünet és közönségzaj után végre magyarul is hajlandóak voltak megszólalni. ITT nézhető meg annak, aki vállalja a katasztrofális hangminőséggel járó idegrendszeri kihívást. Akit magyarként érdekel az új magyar párt, annak 25:50-hez kell tekernie.
Az egyelőre logó nélküli képződmény első fellépése tehát finoman szólva nem azt sugallja, hogy itt most a magyar érdekek állhatatos képviselete következik.
Viszont az összes most összekapaszkodó párt alaposan meg van szorulva, tudható, hogy kényszerből játsszák ezt a párosodási táncot, és igazából eléggé nem kedvelik egymást. Persze a pénz, illetve a túlélés reménye egyaránt erős hányingercsillapító.
Azt kapja jutalmul a tizenkét éven át hűséges MKP-s tagság, hogy ismét Bugár Bélával közös pártban működhetnek tovább. Fotó: MTI/Krizsán Csaba
Az egyiknél csak kommunikáció van, a másiknál csak pártfelépítmény
A három párt közül az Összefogás dolgozott a legnagyobb haszonkulccsal. Ez a „párt” valójában egy baráti kör, amely részben az MKP-ból jön, a pénzét az MKP jóvoltából elért közös választási eredményből szerezte, a szavazótábora mérhetetlen, hibahatáron belüli, mégis komoly hányadot bokszolt ki magának a közös párt vezetőségében. A kizárólag a közösségi médiában létező, ám ott lelkes és kellőképpen indoktrinált aktivistahálózata révén hangsúlyosan jelen lévő Összefogás nagyjából féltucatnyi látható embere mindenféle trükkökkel próbált a valós jelentőségénél sokkal komolyabb szerepet kibulizni magának a Közös Magyar Pártban.
Az online előválasztás követelésén, az időhúzáson, a kifogások sorjázásán, a panaszkodáson, mások sajtótájékoztatójának a szétbarmolásán, illetve a fő kormánypárt, az OĽaNO egyik magyar képviselőjével való nyomásgyakorláson túl ilyen például, hogy a lebukásukig facebookos trollcsapatot működtettek saját kezűleg (ezentúl már lesz pénzük profi trollokra is a közös pártkasszából) önmaguk ajnározására és leendő partnereik lejáratására, gyengítésére. Viszont az Összefogás folyton igazodik a helyzethez, továbbá próbál alakítani a történéseken – ez két olyan dolog, ami az MKP-ban régóta csak álom. Az összeomlást lassan kivitelező, és igaz, hogy meddő 3-4 százalékkal, de mégiscsak a mérhető tartományban veszteglő párt hirtelen ismét piacvezető szerepkörben találta magát a felvidéki magyarság körében azzal, hogy a Híd megérkezett arccal a betonba. Papírforma volt, hogy ezt a helyzeti előnyt sem tudja a maga javára fordítani az MKP, ahogy semmilyen helyzettel nem tudott semmit kezdeni 2009 óta, legyen az kedvező vagy kedvezőtlen.
Mindenki számára világos, hogy jelenleg ők a felvidéki magyarság vezető, sőt tulajdonképpen az egyetlen tényleg létező ereje, mégis hosszas tárgyalgatások, temérdek kávé, pogácsa és ásványvíz elfogyasztása révén hozták össze azt, hogy az MKP hiába sokkal népszerűbb, mint két partnere együttvéve, mégsem lesz többsége a döntéshozatalban. A több, mint egy évtizedes tehetetlenkedés és ötlettelenség tovább tart. De mitől is változna meg? Ez nyilván szoros összefüggésben áll az MKP-ban, illetve a párt vezetésében jelen lévő politikai összképességgel. Arról a pártról beszélünk, amely a Híd 2009-es megalakulásával előállt új versenyhelyzetben a 2010-es, a 2012-es, a 2016-os, majd a 2020-as választási kudarc után sem volt képes megújulni, változtatni; mindvégig csupán annyi mondanivalója volt a választók felé, hogy „mi vagyunk a magyarok pártja”.
Máris körvonalazódik, hogy kik tülekednek a kedvező listás helyekért 2024-ben. Fotó: Facebook
A magyarok negyede már átkelt a hídon
Csakhogy a Híd előállt egy újfajta politikával, és most tekintsünk el attól, milyen katasztrofális hatást gyakorolt ez az újfajta politika a felvidéki magyarságra, amelynek negyede-harmada azóta át is kelt a hídon, és immár szlovák pártokra szavaz! A lényeg, hogy az új kihívás semmiféle új gondolatot nem bírt kipattintani egy évtized MKP-s vezetőinek a fejéből. Hiába látszott az egymást követő vereségekben és választásról-választásra kevesebb százalékban a biztos kimúlás, még így sem mertek kockáztatni. A bátorság hiányánál még kellemetlenebb, ha ötlet sem volt, hogyan lehetne kockáztatni a siker reményében. Ki tudja, melyik igaz, talán az MKP-s nagyemberek sem, vagy ők is csak titkon vallják be maguknak. Mindenesetre sem a minden döntést túlgondoló, hervasztó tétovázás, sem a gondosan beállított pártelnöki stockfotók nem hoztak választási sikert 2010 óta.
A Híd bukása után nem lehetett volna más értelmes célja az MKP-nak, mint saját égisze alatt újra egybefogni a felvidéki magyarság politikai képviseletét, keményen kitéve az asztalra, hogy csak neki vannak itt valódi százalékai.
A felszabaduló időben pedig akár a járványban egyre jobban megcsömörlő emberekkel is foglalkozhatott volna a párt a választási kudarc óta eltelt egy évben. Természetesen a másik két párt tisztában van az MKP képességeivel, nem véletlenül rángatják és zsarolgatják tetszés szerint. Itt nem egy igazi párt jön létre, hanem egy kis parlament, egyetlen pártba betuszkolva. Ennek megfelelően, eleinte se hús, se hal döntésekre lehet számítani az igazán súlyos ügyekben. Egy ideig. Aztán le fogják zavarni a felek a belső pozícióharcokat, amelyek még jobban átrendezik a kezdetben is torz arányokat.
Politikusok vs. műkedvelő amatőrök
Az MKP-nak kizárólag támogatottsága van, politikai potenciálja 2010 óta nem látszik, tehát most már megkockáztathatjuk, hogy nincs. Ezt engedik össze egy arénába a sokkal dörzsöltebb és tapasztaltabb hidas csapattal, akiknek viszont a támogatottság kéne, nyilvánvalóan az MKP-s politikusok nélkül. A főzeléket pedig az összefogásos Facebook-influenszerek fűszerezik, akik láthatóan bármelyik párttal összefognak a harmadik ellen, és ezt tetszőlegesen képesek váltogatni is. Ők nem az összefogás katalizátorai, hanem haszonélvezői akartak lenni: egy mérhetetlen erő tagjaiként vezető pozíciókat és ezzel pénzt fogni egy parlamenti bejutásra esélyes pártban. Tulajdonképpen máris sikerrel jártak. A magasabb szinteken pedig az a papírforma, hogy az MKP kihúzta a lefolyóból és rehabilitálta a felvidéki magyarság erejét megtörő hidasokat, akik cserébe másodjára, immár végleg lenyúlhatják tőlük a felvidéki színteret. Utóbbiaknak ez bizonyára megér majd annyit, hogy egy-két „kezelhető” MKP-snak meg az Összefogás vezetőinek csurrantsanak pár bőséges kortyot a megszerzett közös demizsonból.
Az utolsó évek jönnek, amikor az MKP vezetősége még elhiheti magáról, hogy a komoly arccal előadott kincstári optimizmustól meg a fénylő öltönyben mosolygástól lesz valaki politikus. És az utolsó utáni pillanat van, amikor a Szövetség MKP-platformja még megtalálhatja a tökeit a nadrágjában, és előhúzhat olyan embereket, akiknek víziójuk, tartásuk és bátorságuk van, nemcsak harminc éve a politikára alapozott megélhetésük.
Vezető kép: ujszo.com
Facebook
Twitter
YouTube
RSS