Apró művészi morzsák Budapest várostörténetéből- gondolatok a Gellért 100 Visszatekintés kiállításról
Egy gazdag fotográfiai életművet mutat be új időszaki kiállításában az Aranytíz Kultúrház, amely a hazánkban és nemzetközileg is elismert fotóművész, dr. Gellért Géza munkáit sorakoztatja fel. A 100 éve született alkotó hivatali teendői, a jogi munka végzése mellett állandóan foglalkozott fényképezéssel. Budapestről készült felvételei fotóművészeti értékük mellett, várostörténeti jelentőségűek. Az utcán ellesett mindennapi pillanatok és a beállított jelenetek jól megférnek abban a kifinomult stiláris egységben, amely alkotói módszerét jellemzik. A fényképészről és a kiállításról az alkotó unokájával, Czuczor Anna Magdalénával beszélgetünk.
LSZF- 061.hu
Hogyan került közel a fotózáshoz a nagyapja, dr. Gellért Géza?
Sajnos erről nagyapámtól sosem hallottam személyesen, vagy legalább is nem emlékszem, így édesanyám elmondására tudok hagyatkozni. Nagypapám már diákkorában is sokat fotózott, és mivel nagyon szerette a kémiát, így sok öröme volt abban, hogy a saját fotóit a fürdőszobában előhívta. Ehhez a tevékenységhez gondos előkészületek kellettek. Általában a legnagobb csendben és sötétben dolgozott. A művészi fejlődéshez hozzájárult az is, hogy Békéscsabán több jeles fotógráfus is dolgozott, akikhez tanulni járt a ’30-as években. Az iskolai nyári vakációit ő nem táborozással, vagy rokonoknál, hanem a békéscsabai Miral Fotóstúdióban töltötte.
Komoly életművet mutatnak be a "Gellért 100 visszatekintés" kiállításban. Mi alapján szelektálták a képeket, és milyen rendezőelv figyelhető meg a tárlatban?
Már jóval korábban, 2021-ben döntöttük el, hogy a nagypapánk 100. születésnapjára egy kiállítással készülünk. Kisgyermekként gyakran fotózott bennünket. Mivel négyen vagyunk testvérek, így számos közös élmény köt össze bennünket nagypapával. Gyakran fotografált családi eseményeket, vagy életképeket itt az Október 6-a utcában, illetve kint, Érden a hétvégi telken. Számunkra természetes volt a fényképező gép jelenléte, kattogása, de nem is tudtuk akkor még kisgyermekként, hogy milyen művészi értékkel bíró életműve van nagypapánknak. Idősebb fejjel, nézegetve a képeit, megnyert díjait, jutottunk el arra a gondolatra, hogy a fiókokban rejlő tizenegyezer fotót, főleg negatívot, rendszerezni, és digitalizálni kell. Ez az anyag két éves munka alapján lett feldolgozva.
Az Aranytízben most látható kiállítást Eifert János fotóművész segítségével állítottuk össze. Ő mint a Magyar Fotószövetség korábbi elnöke, baráti és munkatársi viszonyt ápolt Nagypapámmal. Amikor a kiállítás gondolata felmerült, akkor telefonon kerestük fel őt, és rögtön azt ajánlotta, hogy a meglévő képeket, régi kiállításokra elkészült fotókat, az eredeti paszpartuval (a képet körülvevő szegély- szerk.) vegyük elő, és kereteztessük be újra. Ez az eredetiség ad nagyobb értéket a kiállításnak.
A most látható képeket még dr. Gellért Géza hívatta, elő és válogatta össze korábbi egyéni kiállításaira.
Ezért is találhatunk olyan fotót a kiállításon, ami bár sérült ugyan, de legalább eredeti. Ezzel is tisztelgünk az emléke előtt.
Dr Gellért Géza 1923-ban született Békéscsabán. A helyi Evangélikus Gimnáziumban érettségizik, majd a budapesti ELTE jogi karán diplomázik. 14 éves, amikor első box-gépével fényképezni kezd. Idővel a békéscsabai Mirál Fotó-nál szerez professzionális ismereteket. 1945 óta vesz részt nemzetközi fotóművészeti kiállításokon. Közel 100 hazai és 80 nemzetközi kiállításon mutatták be műveit, többek között Portugáliában, Belgiumban, Olaszországban, Franciaországban, Ausztráliában kapott díjakat. Fotói megjelentek hazai és külföldi katalógusokban is. Alkotó energiáját megosztja a jogászi és a fotóművészeti tevékenysége között. Munkássága elején a „magyaros stílus” képviselője. Megközelítésmódjában és témaválasztásában is az irányzat sajátos jegyei fedezhetők fel képein. 1950-es években már rendszeresen dolgozik nagyformátumú színes nyersanyagra. Budapestről készült felvételei fotóművészeti értékük mellett, várostörténeti jelentőségűek. Az utcán ellesett mindennapi pillanatok és a beállított jelenetek, jól megférnek abban a kifinomult stiláris egységben, amely alkotói módszerét jellemzik. Életművében a legváltozatosabb fényképészeti műfajok találhatók meg az emberábrázolástól a csendéletig.
Mi volt a kedvenc témája nagyapjának? Mi volt a munkamódszere? Adott témán dolgozott vagy inkább hirtelen jött, különleges pillanatot kapott le?
Nagypapám szívesen fotózott zsánereket, így sok arckép, portré került ki a kiállításra. Vannak spontán és műtermi képei is. Nagyon szerette az árnyék és fény játékát, ezért az úgynevezett magyaros stílus köszön vissza képeiből.
Hogyan történik a Gellért hagyaték rendezése?
Gellért hagyaték rendezése még csak most kezdődött el. Halála után, az elmúlt 20 évben nem foglalkoztunk vele. Keresünk hozzá szakértőt, aki fel tudja mérni ezt a kincset. Nem szeretnénk elkótyavetyélni az életművét. Nagyon szerettük őt, becsben tartjuk a munkásságát, ezért idén ősszel szülővárosában, Békéscsabán is szervezünk egy kiállítást.
Gellért Géza alapító tagja volt a Magyar Fotóművészek Szövetségének. Miért érezte fontosnak vajon, hogy szervezeti formába rendezzék a fotósok munkáját? Mi volt az ő feladata itt?
Ha jól tudom, jogászként a Fotóművészek Szövetségének Számvizsgáló Bizottságában tevékenykedett. Mivel nagyon precíz ember volt, és értett a fotóművészethez, ezért általános megbecsülésnek örvendett a személye a Szövetségben. Kimagasló termetével és csöndes, diplomatikus hangjával bizalmat árasztott magából, kortársai közül sokan szerették.
Kérem emeljenek ki három különleges felvételt a tárlatból, amelyeknek érdekes keletkezése, a mondandója.
Nagypapám három olyan képét emelném ki, amelyek valószínűleg a személyes kedvencei lehettek. Az önálló kiállításainak meghívóin rendszeresen szerepeltek ezek a művek. Sajnos a keletkezésükről csak találgatni tudunk, a Belvárosi lakosok hamar ki tudják találni a helyszíneket. Remek szórakozás például beazonosítani az egykori Szabó Ervin könyvtár épületét.
Mikor hagyott fel nagyapja a fotózással?
Nagypapa az utolsó pillanatig fotózott. Ez volt a hobbija és művészi életének egy nagyon komoly szelete. Halála előtt fél évvel, 2001 tavaszán még volt egy önálló kiállítása Budapesten, a Vigadó Galériában. Ekkor kaptam meg a Pro Civibus kitüntetést is a Belváros-Lipótváros Önkormányzatától.
A Gellért 100 Visszatekintés című tárlat az Ikarosz Művészeti Alapítvány szervezésében valósult meg, és június 10-ig megtekinthető a belvárosi Aranytíz Kultúrházban.
