Maradjunk-e az EU-ban?

Ha ma megkérdeznék tőlem, hogy akarom-e, Magyarország lépjen be a jelenlegi Európai Unióba, akkor bizonyosan a „NEM” lenne a válaszom.

Amikor 2003-ban igennel szavaztam, a jelenlegi EU egyetlen olyan fontos jellegzetessége sem volt világos a szavazók számára, ami miatt reálpolitikai alapon a kívül maradás mellett lehetett volna érvelni. 2003-ban tényleg egy boldogabb jövőre voksoltunk. A nyitásra, a gazdagodásra, a felzárkózásra, az "igazi helyünkre a világban. Én tényleg elhittem, hogy ezek jót akarnak. Nincs mentségem. Azt is csak 14 éves koromig hittem el, hogy a Szovjetunió békevágya őszinte, és az is nyilvánvaló volt 18 évesen, hogy a Rambo a valóságban nem létezik és íjjal-nyíllal felesleges helikopterre vadászni.

És ennek ellenére elhittem, hogy a NATO tényleg meg akarja védeni Kelet-Európát és hogy Nyugat-Európa nem gyarmatosítani akar bennünket,

hanem tényleg valamiféle a kölcsönös érdekek figyelembevételén alapuló együttműködésre számíthatunk. Azt is elhittem, hogy Németország, Franciaország, vagy Svédország (ésatöbbi) nemzetállamok és ez jelent valamit a politikai elitjük számára. Elhittem, hogy képesek annyira előrelátónak lenni, hogy érzékeljék az USA valódi európai érdekeit, hogy tudják, Oroszország magára talál, hogy az iszlám mindig ellenséges lesz a hitetlenekkel és hogy a kereszténység nélkül, a nemzeti identitások nélkül Európa nem is létezik igazán.

Ne röhögjetek. Ki gondolta volna, hogy ez csak nekünk magától értetődő?

Ma Európát nemzeti, nemi és lokális identitás nélküli elmebetegek vezetik.

Mert ennek a háromnak a hiánya pszichiátriai betegség,

semmi több. Józan értelemmel ki szavazna a transzbudik, a pride-ok, a mohamedánok, a no go zónák Európájára?

Ki szavazna olyan kormányra, amely nem védi meg a saját állampolgárait bármilyen nem ottani állampolgárságú emberek tömegeitől?

Helyette kifogásokat keres, hazugságokat gyárt, sőt, saját állampolgárait hülyézi, nácizza le, ha mindez nekik kevés.

Most csak egyetlen érvük van. Az hogy anyagilag jobban járunk, ha maradunk.

Ez igaz, mert olyan sok szállal kötődünk hozzájuk, hogy

bármikor tönkretehetnek bennünket.

Ahogy ezt a briteknek jelezték is. Tönkre fogják tenni őket, mert példát kell statuálni az ingadozó államok számára. Az ezer szál meg messze nem a közös keresztény múltra, a közös európai kultúrára utal. Szimpla gazdasági függés az, és a baj az, hogy ez eszükbe is jut

és nem is mulasztják el, hogy minket erre a függésre emlékeztessenek.

Miféle szövetségesek azok, akik egy közepes vállalatuk érdekei miatt (amelyek nekünk természetesen komoly kárt okoznak) képesek megfenyegetni a „barátaikat”? Jellemző a szellemi szintjükre, minden „okos” liberális szellemei szintjére, hogy tényleg komolyan azt gondolják,

néhány százaléknyi életszínvonal emelkedésért (vagy a csökkenés elmaradásáért) eladjuk a nemzeti identitásunkat, a családunkat, a vallásunkat, a helyet ahol élünk.

Ezek komolyan azt hiszik, hogy engedni fogjuk, hogy a gyereklányaink negyvenéves, szakállas transzleánykákkal fussanak össze a leányöltözőben, vagy hogy mohamedán férfiak kezére adjuk őket a nagy fajkeverési-projekt megvalósítása érdekében. Az Európai Unió egy nagyon jó projekt, szinte bizonyosan az egyetlen esély Európa túlélésére.

De elfoglalta a liberális csőcselék,

a XX. század két ordas eszméjének perverz örököse, a liberalizmus.

Nem elhagynunk kell az EU-t, hanem vissza kell szereznünk.

De ha nem sikerül, az egyetlen esélyünk

egy közép-európai nemzetállami szövetség marad,

amely talán megtud minket védeni a transznémet hegemóniától, a multinacionális vállalatok gátlástalanságától, illetve attól, hogy orosz, vagy török élettér legyünk. Meg kell szüntetni a Bizottságot és a Parlamentet és a brüsszeli bürokrácia nagy részét, olyan új irányító szervet kell az EU élére állítani, amely a nemzetállamok kormányainak ellenőrzése alatt áll.

A liberális őrjöngés nyomait el kell tüntetni, az eddig nem integrálódott és arra nem hajlandó bevándorlóktól meg kell szabadulni.

Bárhogy. Csak a politikai menekülteket szabad befogadni, azokat is csak ideiglenesen. A párhuzamos társadalmakat minden eszközzel végleg fel kell számolni.

Ebbe az EU-ba vissza kell hívni a briteket.

Létre kell hozni az önálló, NATO-tól független európai katonai erőt, amely képes elrettenteni az EU határainál bármilyen agresszort.

Vissza kell szerezni az ellenőrzést a Földközi tenger felett és világossá kell tenni, hogy az nem az USA felségterülete csak.

Sokkal magasabb szintre kell emelni az Izraeli-EU kapcsolatokat, ne az USA legyen Izrael legfontosabb szövetségese. Fokozatosan, katonai erővel kell létrehozni biztonságos övezeteket Szíriában és Líbiában, illetve Irakban, ahová vissza kell telepíteni a menekülteket. Na, ez az EU, amely egyébként lényegében nem különbözne a jelenlegitől, csak egy dologban lenne igazán más: k

ikényszerítené, hogy mindenki hozzá alkalmazkodjon és nem ő alkalmazkodna minden külső erőközponthoz.

Nem az EU dönti el, hogy mi milyenek legyünk, hanem mi döntjük el, hogy az EU milyen legyen.