Hogy fennmaradhasson a Népszabadság
A Fidesznek púp a hátára a Népszabadság-ügy. Nem is világos, sőt fölöttébb zavaros, milyen módon is kapcsolódik a Fidesz, vagy valami Fidesz-közeli oligarcha a Népszabadság tulajdonosaihoz. Pillanatnyilag úgy tűnik, nincs ilyen kapcsolat, de ha ezen nem akad fenn a baloldali hisztériakampány, akkor mi se akadjunk fenn rajta.
Az azonban bizonyos, a Fidesznek határozottan kellemetlen a lapbezárás. Szerintem nem annyira hülyék, hogy magukra húzzanak egy ilyen botrányt. Sőt, azt hiszem, hogy a visszafogott kormányzati kommunikáció árnyékában komoly brainstorming zajlik valahol a miniszterelnöki hivatal titkos szobáiban: hogyan jöhetne ki jól a kormánypárt ebből a rendkívül kínos sajtópocsolyából?
Megtehetné például, hogy hagyja a csudába a dolgot,
jöjjön, aminek jönnie kell, egye meg a nagy hal a kis halat, érvényesüljön a szabadpiac, a taroljon a profitérdek, szüntesse meg a tulajdonos a Népszabadságot, ha annyira akarja. A hiszti – amely láthatóan csak pár ezer embert hozott lázba, megjegyzem ugyanazt a pár ezer embert, akik mindig lázban égnek, ha a kormányt végre jól le lehet nácizni – majd elcsendesedik, vagy új botránykövet talál, s a Népszabadság olvasói megveszik a hasonszőrű lapok valamelyikét. Nagy baj nem történik.
Megtehetné, hogy tárgyalást kezd a kiadóval, s javaslatot tesz a lap támogatására
. Mondjuk vállalja, hogy elhelyez néhány kormányzati hirdetést a lapban, mindig az aktuális kommunikációs projektnek megfelelőeket. A dolog persze azzal a furcsasággal jár majd, hogy a Népszabadság nem éppen kormánypárti olvasói rendre kormányzati hirdetéseket kell majd, hogy bámuljanak. Így a lap nem csak hitelességét veszíti el – már azok körében, akik ma még hitelesnek vélik – és ezért zuhanórepülésbe kezd az olvasottsága, aminek következtében a fenntartáshoz majd egyre több kormányzati hirdetés kell, amitől tovább csökken a hitelesség, illetve a példányszám, és így tovább, egészen addig, amíg csupán egy-két nyugdíjas munkásőr nem marad az újság tábora. Ráadásul az ellenzéki hiszti sem fog ettől elcsitulni, hiszen ez esetben majd joggal mondhatja mindenki, hogy az adófizetők pénzéből teljesen fölöslegesen hirdet a kormány. Fölöslegesen, mert olyan célcsoportot ér így el, amelyiket semmiképpen sem tud megszólítani…
De tehetné azt is, hogy valóra váltja az ellenzék sirámait,
s valóban valamelyik Fidesz-barát médiamogul birtokába ügyeskedi a lapot. Hát, hogy ettől sem a hiszti nem hagy majd alább, sem a lap nem menekül meg, az egészen biztos. Az ellenzék a sajtó centralizálásától lesz hangos, na meg attól, hogy a független baloldali újság szép csendben egyre kormánypártibb hangot fog megütni. Nem teljesen hülyék azok a most olyan nyakas zsurnaliszták. Osztanak majd és szoroznak, s rájönnek arra, hogy bizony akkor járnak jól, ha a tulajdonos érdekeivel nem mennek szembe. Nem szokás az a mai szabad sajtóban… Így aztán a lapra ugyanaz a sors vár, mint az előző forgatókönyv esetében: a hagyományőrző munkásőrök fanzinjaként folytatja tengődését. De hát miért is ne lehetne átugrani a történet néhány drága és kedvetlenül kivitelezett fejezetét?
Miért ne lehetne mindjárt oda szökkenni, ahova úgyis eljut majd a Magyar Dolgozók Pártjának újságja?
Miért ne lehetne mindjárt a helyére tenni a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának napilapját? Miért ne volna az a jó megoldás, ha oda kerülne, ahova való, ahova már régen kerülnie kellett volna, ahol a méltó környezetben, és szellemiségéhez illő közegben hirdethetné a baloldali (?) eszmék örök igazságát? Nem vagyok benne biztos, hogy a kormányzati agytröszt magától is eljut a kézenfekvő megoldáshoz, ezért ide írom, mi lehet a Népszabadság válságának egyetlen és tökéletes megoldása: Nos, a kormány, igen, közvetlenül a kormány a lap felvásárlásához szükséges összeggel, mint egyszeri támogatással, illetve a lap fenntartásához szükséges rendszeres apanázzsal lássa el a Monumentum Közhasznú Alapítványt! Az alapítványt cserébe biztosítsa a lap kiadását, illetve legalább helyi szintű terjesztését. Mivel talán nem mindenki tudja, elmondom, hogy a Monumentum Közhasznú Alapítvány a gazdája a mindközönségesen Szoborparknak nevezett létesítménynek, a kommunista köztéri alkotások panoptikumának. Mivel bizonyos értelemben a Népszabadság is a kommunista köztéri alkotások közé sorolható, azt hiszem, legjobb lenne, ha a – hivatalos néven – Memento Park napilapja lenne. Amúgy is ezzel a szlogennel hirdeti magát az emlékhely:
A Kommunista diktatúra szelleme és szobrai
Hogy mennyire a helyére kerülne ezáltal a Népszabadság, azzal kapcsolatban csak egy két mondatot idéznék a Memento Park honlapjáról:
„…A parkba száműzött művek egy ellehetetlenült rendszer emlékei.” Vagy „…az elmúlt rendszer szimbólumait ne rombolják szét, ne dobják a szemétbe, hanem helyezzük el a budatétényi szoborparkban, hiszen ezek letagadhatatlanul részei voltak a város életének. Igen nagy ennek a jelentősége… egyfajta felnőtt viszonyulás a múltunkhoz.” Esetleg ezt, mert különösen igaz lenne a Szoborparkba helyezett Népszabadságra: „…A Memento Park Magyarország számára egyedülálló lehetőséget jelent, hogy az elmúlt évtizedek tragikus társadalmi fordulatait felidézve az emberi együttélés valódi értékeinek fontosságára figyelmeztessen.” Ezt pedig kimondottan a kormány figyelmébe ajánlom: „…A budapesti Szoborpark létrehozásával Magyarország a rendszerváltó közép-európai országok között példátlan morális erejű tettet hajtott végre. Volt merszünk emlékezni, s nem korlátolt módon összetörni múltunk mégoly szégyenletes emlékeit.”
Ilyen tulajdonosi háttér mellett, ilyen emelkedett közegben valóban töretlenül folytathatná munkáját a Népszabadság szerkesztősége, s az idők végezetéig őrizhetné máig megtartott, eredeti szellemiségét.
