Pesti Srácok

Amikor a mennyből az angyal…

Amikor a mennyből az angyal…

Megdöbbentő, mennyi mindenről lehetne, kellene írni ezekben a napokban. Ott van Botka kandidálása a baloldali miniszterelnök-jelöltségre, meg ezzel kapcsolatban mindjárt ott van Gyurcsányék obstrukciója. Ott van az egyre aggasztóbb tünetegyüttest mutató Puzsér Róbert ellenzéki összeborulásra buzdító szóáradata, meg – ha már az összeborulás – ott van a Jobbik és az LMP felmerült liezonja, nem is beszélve az összes többi apróságról, Aleppóról, Merkelről, a terroristák infernális ámokfutásáról.

Nekik mindig van ötletük, amiről nekem mindig eszembe jut valami. (Persze többnyire egy baseball-ütő célracionális használata lesz a javasolt terápia, de mert ezt előre tudom, már csak ezért sem kezdek bele az efféle fogalmazványok összeállításába.) Ami viszont mindezeknél fontosabb: jó ízlésű ember nem ír ilyesféle ünneprontókról karácsony előtt.  

Ahogyan magunkkal visszük évről évre

  Írok inkább pár gondolatot a karácsonyról. Az legalább fontos. Fontos, mert mostanában, mint arra

Dezse kolléga rámutatott a PS-en
PestiSracok facebook image

, egyre több értelmezése, átértelmezése, újraértelmezése lett a karácsonynak, mindenféle furcsa, zavaros, bosszantó ideológiák akarnak rátelepedni az ünnepre, egyre többen akarják így, vagy úgy felőrölni ezeket a boldog napokat. Nem, nem akarom új megvilágításba helyezni, más nézőpontból láttatni, kiegészíteni, vagy finomítani Dezse barátom írását. Egészen másról akarok beszélni. Arról, hogy a karácsony öröksége – függetlenül mindenféle értelmezéstől – elég szilárdan tartja magát bennünk. Léte nem függ semmitől csak attól, ahogyan magunkkal visszük évről évre. Legfontosabb dolgainkat ugyanis semmiféle külső erő nem tudja megkérdőjelezni. Legfontosabb dolgainkat szüleinktől kaptuk, gyermekeinknek adjuk, s ezen keveset változtat, az, hogy amúgy ki, mit gondol róla.  

A teljesség ölelése

  A karácsony nagyszerűsége nem a hozzá kötődő eszmékben, ideológiákban, közösségi hagyományokban van, hanem abban az örömben, amit szüleink összehoztak nekünk minden esztendőben, s amit mi is szeretnénk továbbadni gyermekeinknek, s mindazoknak, akik a legközelebb állnak hozzánk. Hogy őszinte legyek, nekem teljesen mindegy, mit ünneplünk karácsonykor. Számomra az ünnep mibenléte nem holmi ideológia, hanem hétköznapi valóság. Gyermekkorom emlékei, a heteken át tartó családi titkolózás, vajon mi minden kerül majd a fa alá, a tanítási szünet kezdete és vele a hócsaták, a szánkó-mókák, az átázott kesztyűk és a sál alá bepattanó, jeges hógolyó-repeszek érkezése, a banán íze, amivel csak a – szintén idényhez kötött – eper vetekedhetett, a lakás minden zugát betöltő narancsaroma, ami kizárólag karácsonykor volt érezhető, az ünnepi asztal látványa, íze, csodája, a karácsonyfa, a csengettyűszó, az ajándékbontás, s apám, anyám arcáról sugárzó öröm, hogy örülni látják gyermekeiket… Nem folytatom. Bizonyára mindannyiunk számára ilyesféle emlékeket jelent a karácsony. Meleg, bensőséges, örömteli csodát, a fagyott, téli külvilág tagadását, annak bizonyosságát, hogy a mi kis családi mikrokozmoszunk úgy kerek, ahogy van, s bárkivel, bárhol, bármi is történjen odakint, idebent a teljesség öleli magához.  

Az élet értelme

  Értékektől, értelmezésektől, szándékoktól és akaratoktól független élmény mindannyiunk számára a karácsony, a legbensőségesebb ünnep, a család csodája. Érdekes és árulkodó, hogy a karácsony éppen akkor vált igazi családi ünneppé, amikor a gyereket már nem kicsi és tájékozatlan felnőttnek, hanem gyereknek, az emberi létezés egy önálló állomásának tartották. Lett gyerekbútor, gyermekruha, gyermekjáték, s mindezekkel együtt lett karácsony is. Valamikor a tizenkilencedik század elején, a polgári táradalom, meg a polgári család kialakulásával vette föl az ünnep mai formáját, tartalmát, s amíg a család mítosza velünk él, addig a legmelegebb családi ünnepet is őrizni fogjuk. Gyermekeinknek, s talán egy kicsit önmagunk gyermeki lelkének teremtjük meg általa a szeretet bizonyosságát, s ezzel tulajdonképpen azt a meggyőződést, hogy az életnek igenis van valami egyénen túli értelme, a hétköznapi küzdelmek, nehézségek, helytállások sorának van ünnepe, a legsötétebb télben is vár ránk egy-egy boldog este, egy este, amikor a mennyből az angyal eljön hozzánk.

Ajánljuk még

Mivel szólíthatja meg a konzervatív oldal a klímahisztiző fiatalokat? – Palányi Nóra és Kroó Zita a Polbeatben (PS-videó!)

Magyar ugar 2019 december 7.
A klímaváltozás témája köré gerjesztett mozgalom egy tudományos tényeket nélkülöző liberális kampány, amelynek szinte csak a fiatalokra van hatása – vélekedett a keddi Polbeatben Palányi Nóra. Az országgyűlési szakértő szerint a hisztéria keltői, haszonélvezői egyértelműen a nemzeti szuverenitást előtérbe helyező jobboldali kormányok ellenében határozzák meg magukat és törnek politikai hatalomra. A PestiSrácok.hu interaktív műsorának egyik témája az volt, hogy a fiatalokat behálózó globális klímagépezet működésére lehet-e válasza a konzervatív értékeket hirdető Fidesznek, illetve a hazai jobboldalnak kell-e egyáltalán foglalkoznia a nemzetközi habveréssel. Dezse Balázs műsorvezető szerint a fiatalok a klímaváltozás ügyében nyilvánvalóan a kisebb ellenállás felé mennek, hiszen lényegesen könnyebb egyszerű jelszavak hívására tüntetésekre járni, mint következetesen betartani a keresztény-konzervatív értékrendet, életmódot. Kroó Zita műsorunkban úgy vélekedett, hogy a kormánynak jó esélye van a fiatalok megszólítására, hiszen a Fidesz ifjúsági szervezetének, a Fidelitasnak immár tízezer tagja van, ami komoly társadalmi bázist jelent. Az Origo újságírója szerint helytelen az a megközelítés, hogy ami konzervatív, az egyúttal unalmas is. Kolléganőnk ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy nem szabad alábecsülni a közösségi média elképesztő erejét, amelyet a baloldali politikusok – például Gyurcsány Ferenc és Karácsony Gergely – már hatékonyan használnak, és ebben a jobboldalnak is komolyabb erőket kell befektetnie. Szarvas Szilveszter a műsorban kiemelte: a közösségi média terén a felzárkózás azért is nehéz eset, mert a leginkább érintettek, a mai korai huszonévesek számára például menő, vicces dolognak számít Gyurcsánnyal szelfizni, de szinte semmilyen tapasztalatuk nincs arról, hogy mi történt 2006 őszén a budapesti utcákon, amikor ugyanez a Gyurcsány miniszterelnökként a tömegbe lövetett. Portálunk főszerkesztő-helyettese úgy vélekedett, hogy a jobboldali véleményformálóknak is tanulniuk kell ebből, és a fiatalokat a legegyszerűbb üzenetek szintjén kell megszólítani. Nézzék meg összeállításunkat a legutóbbi Polbeat műsoráról!

Péter Gábor, Popper Péter és a hallgatás daganatos fala

Vezércikk 2019 augusztus 23.
Nulla, azaz nulla darab cikk jelent meg Popper Péterről azóta, hogy a Válaszonline-ban, majd a PestiSrácokon is megjelent a szennyes múltja. A pszichológus pénzért tanította az állambiztonsági tiszteket a különböző praktikákra, és minden erejével a galerik, az üldözött fiatalok ellen dolgozott. Miért hallgat erről a média? A baloldalit még értjük, de a „másik”? „A szerelem lopakodó gyilkosa a lustaság” – mondta Popper. „A társadalom rákja a hallgatás” – írja főmunkatársunk. Vezércikk.

Jobba Gabi színésznő tragikus élete és öngyilkossága – Kik „vették el tőle a levegőt”?

Magyar ugar 2021 január 9.
Jobba Gabi hatalmas csillaga volt a Kádár-rendszernek, Aczél egyik kedvenc írója, Gyurkó László is támogatta, valamint az az Erdős Péter, akinek az egyik kedvese volt. Mégis öngyilkos lett, tragikusan fiatalon, mindössze harminchat évesen. „Nincs több erőm ezzel a lelki nyomorúsággal élni és nem akarok tovább senkinek a terhére lenni” – írta utolsó levelében, míg Gyurkó arra célzott, valakik tönkretették, elvették tőle a levegőt. Mi történhetett? Tóth Eszter Zsófia történész tragikus életének és halálának járt utána.