Maró, vörös savban

Egy jó ipari katasztrófából törvényszerűen jogi katasztrófa is lett, hála jogrendszerünknek, amely minden lehetőséget megad azoknak, akik az igazat és valót el akarják rejteni és a befolyásos gazdagok érdekét szolgálják.

Alig telt el röpke hét év az esemény óta és máris újra az első fokú tárgyalás előtt vagyunk. Újra remélhetjük, hogy csak találnak néhány olyan bírót, akik rendelkeznek elemi fizikai ismeretekkel, illetve ok és okozat egymásutánja nem okoz számukra megoldhatatlan dilemmát. Persze ezen reményünkben csalatkozni fogunk.

Vegyük sorra:

Közel 2 000 000 (két millió) köbméter maró folyadék ömlött ki egy zagytározóból. Jogász diplomával rendelkezők számára megemlítem, hogy a zagy igen mérsékelten folyik, mondjuk annyira, mint a balatoni iszap, ha kihagyjuk belőle a vizet. A tárolóban legfeljebb a kiömlő vízmennyiség töredéke lehetett volna benne, ha betartják a technológiai fegyelmet, vagyis a tározót rendeltetésszerűen használják. De nem úgy használták, rút anyagi érdekből túltöltötték, hogy ne kelljen a termelésüket korlátozni, meg holmi mentesítéssel bajlódni.

A katasztrófát lehetséges, hogy nem közvetlenül a túltöltés, hanem talajprobléma okozta, de ha nincs a tárolóban ott a hatalmas mennyiségű víz, akkor a katasztrófa hatásai csak néhány száz méterre korlátozódtak volna.

Ebből a tényállásból kellett volna a független bíróságnak kiokoskodnia, hogy vajon kinek az anyagi érdekét szolgálta a technológiai korlátok áthágása.

Ha elolvassuk a másodfok indoklását, elmélázhatunk az első fok jogi szakértelmén is, de ha ismerjük a tárgyalás körülményeit és a védelem gátlástalanságát is, akkor azon is el kell gondolkoznunk, vajon meddig terjedhet a a bírói függetlenség a józan ész és az igazság értelmezése tekintetében. Addig bizonyosan nem, ameddig az a bíróság merészkedett.

Egyszerű dolgot kell itt megértenünk nekünk, egyszeri, mezei és jogvégzetlen embereknek, azt, hogy a jogászok és a joggyakorlatuk hogyan igyekszik a nagyvállalatok és gazdag tulajdonosaik érdeke szerint csavarni a törvényeket és ha kell, a fizikai törvényeket is.

Azt akarják nekünk eladni, hogy a környezetre veszélyes termékek és melléktermékek gyártói nem felelősek azokért a hatásokért, amelyeket okoznak, a termékek közvetlen haszna az övék, de a későbbi károk már az államot, általában az embereket terhelik. Az első fokú bíróság ezt igyekezett ítéletbe foglalni, átgyalogolva a fizikai és jogi tényeken, becsületes szakértőkön és nem mellesleg szembeköpve azt a társadalmat is, amelynek törvényeit és igazságon alapuló érdekeit elvileg képviselnie kéne.

Persze lehet, hogy a magyar jog olyan, hogy a bíróság nem cselekedhetett másként. Nem így van, de tegyük fel ezt. Akkor egy becsületes bírónak, mert igazságtalan és káros ítéletet kénytelen hozni a törvények szerint, egyetlen lehetősége van, lemondani hivataláról. De ilyesmiket nem hallunk, túl kényelmes stallum ez ahhoz, hogy csak úgy becsületből elhajítsa valaki.

Némely főbírák már odáig merészkedtek, hogy pökhendien nyilatkozva oktatják ki az embereket, az ítéleteikkel kapcsolatos, a társadalmi igazságérzeten alapuló véleményükkel nem merjék zaklatni a nagytiszteletű független bíróságot.

A függetlenség ezen liberális értelmezése, miszerint a jognak és a bíróságnak nincs köze ahhoz a társadalomhoz amely működteti, ugyanolyan pusztító, mint a liberálisok bármelyik gyilkos ostobasága.

A bíróságok a mi bíróságaink, a jogászok csupán szolgái az igazságnak, annak az igazságnak, amelyet az államalkotó emberek annak gondolnak. A bíróság nem hozhat létre új igazságokat, miként a jog sem mondhat ellent a társadalom többségi elvárásainak.

A bírák nem az igazság birtokosai, hanem annak csupán megjelenítői. Ha a bírák és bíróságok folyamatosan szembe mennek az emberek igazságérzetével, akkor elpusztítják az emberek szemében a jogot és az igazságot. Ezt egy élni akaró társadalom nem viselheti el.

A magyar bíróságok ítéletei követhetetlenek, folyamatosan szembe mennek az emberek igazságérzetével. Elképesztően hosszú ideig tartanak a jelentős ügyek, ilyenekben szinte sosincs jogerős ítélet 10 évnél hamarabb.

És az összes gazember megússza.

És nekünk meg van okunk félni.