A nagy CEU-s hiszti

Általános taktikája a fundamentalista liberális szélsőségeseknek, amely ideológiának a CEU az egyik közép-európai központja (idősebbeknek: A CEU a liberális ideológia „foxi-maxija”, Marxista-Leninista Esti Egyeteme), hogy heti rendszerességgel kell valamiből olyan botrányt kreálniuk, amellyel bizonyíthatják, hogy őket üldözik.

Ezen a héten éppen az van soron, hogy valami kormányzati soros (ha-ha tehát rendszeresen ismétlődő) ellenőrzésen fennakadt néhány felsőoktatási intézmény, köztük a CEU is. Nyilván innen az embernek a leghalványabb fogalma sincs, hogy mit ellenőriznek, hogy jól ellenőriznek-e és hogy az egésznek van-e bármi értelme. De ettől még a hülye és értelmetlen törvényeket be kell tartani.

Sőt, a betarthatatlan törvényeket is be kell tartani.

Erre a hírre a CEU vezetése, meg az egész hálózat, igen mértéktartóan és politikasemlegesen olyan hisztériázásba kezdett, mint aki tudja, hogy semmi esélye (még szándéka sincs rá) a jogszabályoknak, se a korábbiaknak, se az eljövendőknek megfelelni. Az a baj, hogy most már mi is tudjuk, hogy nagy ívben tesznek ezek a magyar törvényekre, semmi más érdekük nincs, mint vallási-ideológiai intézményként terjeszteni az eszmét. Persze ezt eddig is tudtuk, de mégis csak vicces, hogy ezt az Amerikai Követség ügyvivője írásba is adja.

A magyarországi CEU holdudvar persze jobban megijedt, hiszen ezekben a nehéz időkben, amikor az állami pénzből már nem nagyon lehet olyan témákban doktorálni, mint például a „A kispéniszűség szerepe a katolikus férfiak tömeggyilkossá válásában”, akkor minden kifizetőhely létkérdés.

Szerintem nekünk méltósággal kell viselnünk az új Révaik, Zsdanovok, Rosenbergek (ez nem zsidózás, ő a nácik fő ideológusa volt) képzését a saját országunkban. Csak arra kell ügyelnünk, hogy a normális fiatalok, akik mondjuk nem a következő témában akarnak doktorit szerezni: „A nők elnyomása és a rasszizmus a Római Birodalomban”, azok ne tévedjenek be ebbe az intézménybe. Arról sajnos nem vagyok meggyőződve, hogy pártunk és kormányunk mindent megtesz ezért, de ez mindazok hibája is, akik gondosan elkerülték a CEU-t, meg azoké, akik ott lettek mindenkinél okosabb hívei a nyitott társadalomnak.

Mert nem tettük időben nevetségessé ezt az elmebajt és nem vettük időben komolyan, csak akkor, amikor már sok száz fiatal vált ennek a végletesen embertelen ideológiának az áldozatává.

És ha ezek a fiatalok külföldre menekülnek innen, jószívvel reméljük, hogy be tudnak illeszkedni valamelyik világváros értelmiségi közegébe, ahol az ilyen mondatok elhangzása nem röhögést, hanem megértő elismerést vált ki: „Ha férfinak születtem volna, akkor ma nő lennék.”

Nincs erről mit beszélni, ez az őrjöngés is elmúlik egyszer.