Pesti Srácok

Egyelőre mégsem simicskásodik, hanem bolsevizálódik az Index

Egyelőre mégsem simicskásodik, hanem bolsevizálódik az Index

Ha valakit érdekel, hogy milyen lehetett a hetvenes évek végén egy cikk a Vörös Hadsereg Frakció (RAF) nevű szélsőbaloldali terrorszervezetről az akkori Népszabadságban, az részesülhet az élményből, ha az Index "Tudomány" rovatában elolvassa Hegyeshalmi Richárd "Vörösterror az NSZK-ban" című írását.

A szöveg elvileg a közelmúlt történelméről szól, de olyan mértékben mellőzi a tágabb történelmi kontextust, mint egy foghúzás leírása.

Az írás szomorú apropója, hogy ma negyven éve ítélték életfogytiglanra ezeket a szabadságharcosokat. Már az indexes csávó szerint. Nem tudom, hogy az ürgét honnan szalajtották, de gyilkosságok relativizálásában és terroristák pozitív bemutatásában értékelhető teljesítményt nyújt.

PestiSracok facebook image

Már a szöveg felén túl voltam, amikor rájöttem mi zavar. Az, hogy a szerző erősen szimpatizál a RAF terroristáival és teljesen elfogadhatónak láttatja a terrorizmust, mint az elnyomó kapitalista rendszer megdöntésének eszközét. Különösen látványosan tagadja meg részvétét a "nagyhatalmú kapitalistáktól", akiket a RAF meggyilkolt. Őket és a járulékos veszteséget egyetlen mondattal intézi el:

Azt viszont határozottan érzékelteti, hogy a fiatalok kiábrándultsága jogos volt a kapitalista rendszerből és az elfogott terroristákkal csúnyán bántak a hatóságok. Nagyon, nagyon csúnyán.

A szöveget nem lehet másképp értékelni, mint egy olyan folyamat első lépését, amelyben az Index szerzője elkezdi felépíteni annak a történeti és társadalmi megindoklását a nyilvánosságban, hogy lehet és kell fegyveresen is fellépni az olyan rezsimek ellen, amelyekben demokratikus úton jutva hatalomra ugyan, de nekik nem tetsző politikai erők vannak uralmon.

Ez a klasszikus bolsevizálódás kezdete. A szélsőbaloldali ideológia fogalomkészletének becsempészése a közbeszédbe.

Kulturálisan különösen fájó, hogy a szerző egy Kishont Ferenc idézettel kezdi az írását, amellyel egyből azt is bizonyítja, hogy egy kukkot sem értett meg Kishont zseniális humorából, továbbá azt is, hogy a konkrét idézet szövegkörnyezetét és Kishont munkásságát sem ismeri vagy érti. De a félreértés árulkodó, ugyanis Kishont ismerte és értette a kommunistákat, és ezért vetette meg őket szíve minden melegével, míg Hegyeshalmi semmit nem ért a korszakból, amiről ír, sőt ugyanazzal a hideg embertelenséggel viszonyul a társadalmi "igazságosságot" szolgáló gyilkosságokhoz, mint azok bármelyik elkövetője.

Ideje lenne észre térni és észre venni, hogy alig harminc évvel a kommunizmus bukása után ugyanaz az elmebaj kúszik vissza az életünkbe a liberális ideológia aktív támogatásával, amelynek nevében tízmilliókat gyilkoltak meg. Ha van értéke a jelenlegi európai rendszernek, akkor az az, hogy évtizedek óta nem gyilkoljuk egymást. De a liberálisok és az újbalosok újra akarják kezdeni az egészet. És ilyen ostoba, primitív és tudatlanságon alapuló írásokkal kezdik.

Simicska Úr! Legyen szíves tegyen rendet a lapjánál! (Ez poén!! Mert ugyebár gondolni kell a liberális olvasók korlátozott felfogóképességére is.)

Ajánljuk még

Így történt a Pápay-klán lemészárlása a dunaszerdahelyi Fontana bárban – Hihető vajon Bodoky Károly vallomása? (Videó)

Az alvilág titkai 2024 március 19.
Az 1999. március 25-én, a dunaszerdahelyi Fontana bárban történt tízes gyilkosság ügyében beismerő vallomást tett az egyik elkövető, a rimaszombati Bodoky Károly. Vallomásában mindent a Turek néven ismert magyarországi maffiózóra, valamint néhai Szamaránszky Árpádra (alias "Paprika") kent. Bodoky állítja: ő Kalasnyikovval sakkban tartotta a Fontana földszintjén a vendégeket, míg az emeleti kártyaszobában Kalasnyikovokból 117 lövéssel szitává lőtte Turek és Paprika a Pápay-klán főnökét, Pápay Tibort és kilenc alvezérét. Bodoky vallomása kerek, logikus, krimiszerű fordulatokkal teli, ám hihetünk-e neki? A szlovák ügyészek mindenesetre nem igyekeznek vádba foglalni a vallomás tartalmát.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.