Egyelőre mégsem simicskásodik, hanem bolsevizálódik az Index
Ha valakit érdekel, hogy milyen lehetett a hetvenes évek végén egy cikk a Vörös Hadsereg Frakció (RAF) nevű szélsőbaloldali terrorszervezetről az akkori Népszabadságban, az részesülhet az élményből, ha az Index "Tudomány" rovatában elolvassa Hegyeshalmi Richárd "Vörösterror az NSZK-ban" című írását.
A szöveg elvileg a közelmúlt történelméről szól, de olyan mértékben mellőzi a tágabb történelmi kontextust, mint egy foghúzás leírása.
Az írás szomorú apropója, hogy ma negyven éve ítélték életfogytiglanra ezeket a szabadságharcosokat. Már az indexes csávó szerint. Nem tudom, hogy az ürgét honnan szalajtották, de gyilkosságok relativizálásában és terroristák pozitív bemutatásában értékelhető teljesítményt nyújt.
Már a szöveg felén túl voltam, amikor rájöttem mi zavar. Az, hogy a szerző erősen szimpatizál a RAF terroristáival és teljesen elfogadhatónak láttatja a terrorizmust, mint az elnyomó kapitalista rendszer megdöntésének eszközét. Különösen látványosan tagadja meg részvétét a "nagyhatalmú kapitalistáktól", akiket a RAF meggyilkolt. Őket és a járulékos veszteséget egyetlen mondattal intézi el:
"A RAF akcióinak azonban voltak ártatlan áldozatai is."
Azt viszont határozottan érzékelteti, hogy a fiatalok kiábrándultsága jogos volt a kapitalista rendszerből és az elfogott terroristákkal csúnyán bántak a hatóságok. Nagyon, nagyon csúnyán.
A szöveget nem lehet másképp értékelni, mint egy olyan folyamat első lépését, amelyben az Index szerzője elkezdi felépíteni annak a történeti és társadalmi megindoklását a nyilvánosságban, hogy lehet és kell fegyveresen is fellépni az olyan rezsimek ellen, amelyekben demokratikus úton jutva hatalomra ugyan, de nekik nem tetsző politikai erők vannak uralmon.
Ez a klasszikus bolsevizálódás kezdete. A szélsőbaloldali ideológia fogalomkészletének becsempészése a közbeszédbe.
Kulturálisan különösen fájó, hogy a szerző egy Kishont Ferenc idézettel kezdi az írását, amellyel egyből azt is bizonyítja, hogy egy kukkot sem értett meg Kishont zseniális humorából, továbbá azt is, hogy a konkrét idézet szövegkörnyezetét és Kishont munkásságát sem ismeri vagy érti. De a félreértés árulkodó, ugyanis Kishont ismerte és értette a kommunistákat, és ezért vetette meg őket szíve minden melegével, míg Hegyeshalmi semmit nem ért a korszakból, amiről ír, sőt ugyanazzal a hideg embertelenséggel viszonyul a társadalmi "igazságosságot" szolgáló gyilkosságokhoz, mint azok bármelyik elkövetője.
Ideje lenne észre térni és észre venni, hogy alig harminc évvel a kommunizmus bukása után ugyanaz az elmebaj kúszik vissza az életünkbe a liberális ideológia aktív támogatásával, amelynek nevében tízmilliókat gyilkoltak meg. Ha van értéke a jelenlegi európai rendszernek, akkor az az, hogy évtizedek óta nem gyilkoljuk egymást. De a liberálisok és az újbalosok újra akarják kezdeni az egészet. És ilyen ostoba, primitív és tudatlanságon alapuló írásokkal kezdik.
Simicska Úr! Legyen szíves tegyen rendet a lapjánál! (Ez poén!! Mert ugyebár gondolni kell a liberális olvasók korlátozott felfogóképességére is.)
