Értékvilág hátszéllel

Elterjedt nézet szerint a kormány nem, illetve nem jól mérte föl a CEU érdekérvényesítési képességét, majd megdöbbent azon, hogy az amerikai külügy, az európai belügy az ENSZ BT és a galaktikus tanács is szóvá tette a mikroszkopikus magyar-amerikai egyetemecske dolgát. Az állítás szerint tehát egyfelől a kormány elszúrta, másfelől – és most bennünket ez fog érdekelni – a CEU-nak elképesztően erős érdekérvényesítési képessége van.

Agyműtét

Nos, mondjuk ki, mindjárt itt az elején, szó sincs erről! A CEU-nak semmiféle érdekérvényesítő képessége nincs! Illetve töredéke sincs annak, mint amekkorát most hozzá kapcsol a látszólagosság. Amit tapasztalunk, az nem a CEU ereje, hanem a multinacionális tőke érdekérvényesítő képessége. És leginkább ebből a szempontból érdekes és tanulságos a CEU-kataklizma.

Amikor, jó harminc esztendővel ezelőtt pszichológiát hallgattam, az elmekurkászok imádták az agyműtéteket. (Lehet, hogy azóta változott a dolog, ezért említem az évtizedekkel ezelőttiséget.) Akkoriban mindenesetre az volt a szabályos menetrend, hogy a felnyitott koponya körül összesereglett egy egész elmekórtani intézet, és elkezdték szegény páciens agyát bökdösni, meg elektrostimulálni, meg vakargatni, meg csiklandozni, s közben folyamatosan faggatták a nyomorultat: Most mit érez? Most mire gondol? Most tudna-e zongorázni? Most el tudná-e szavalni A helység kalapácsát? És így tovább. Azt mondták, így ablakot nyerhetünk az elmére, kicsit beleláthatunk, bekukkanthatunk, mi és hogyan működik benne.

Hogy a dologból milyen következtetéseket sikerült levonni, az most mellékes, az viszont nem, hogy a CEU ügy kapcsán éppen ilyen agyműtétet láthatunk. Íme, így működik a multinacionális tőke, amikor éppen érvényesíti érdekeit.

A multik ereje

Megtévesztő, s ezért szerintem igen szerencsétlen, hogy a CEU-világbotrány egy személyhez, Soros Györgyhöz kapcsolva jelenik meg. A dolog persze bizonyos fokig érthető, hiszen ez alkalommal a tőke valóban köthető egy névhez, egy archoz. Másfelől azonban zavaróan félrevezető is, mert a dolognak nem lényegi eleme a Soros-kapcsolat, a multinacionális tőkés érdek viszont igen. Soros befektetési cégei ugyanis a nemzetközi pénzpiac legnagyobb vállalkozásai, igazi multinacionális nagyvállalatok, olyanok, amelyeknek érdekeit nem csak, hogy illik figyelembe venni, de igencsak tanácsos is. Iszonyú erősek. Mint az összes többi multi.

Bizonyára mindenki látott már olyan táblázatokat, amelyek globális nagyvállalatok forgalmát vetették össze a világ országainak nemzeti jövedelmével. Nos, akkor bizonyára mindenki tudja: ezek a nagyvállalatok sok országnál erősebbek, sok államnál nagyobb súllyal vannak jelen a világpolitikában. Soros cégei is ezek közé tartoznak, és bizony Soros cégei is nagyobb jelentőségűek a világpolitikában, mint Magyarország.

Érdekek és értékek

És amikor azt mondom, nagyobb jelentőségűek, akkor éppen azt értem alatta, amit látunk. A multinacionális vállalat képviselőjét fogadja az amerikai külügy fontos embere, a magyar kormány képviselőjét nem. A globális cég érdekeinek védelmében felszólalnak a vállalat európai érdekkijárói, az EU vezetői és bürokratái, a magyar kormány érdekében nem. Mivel a globális cég – akár, mint tulajdonos, akár mint hirdető – fontos partnere a mainstream médiának, érdekeit a leghatározottabban képviseli ez a média.

Sok multinacionális cég igyekszik érdekeit értékartikulációként is megfogalmazni. Speciális igényeiknek megfelelően sajátos csoportokat támogatnak – környezetvédőket, állatvédőket, tudományos szervezeteket, stb –, amelyek a vállalat érdekeit a társadalom értékrendjével egybeesőként igyekeznek bemutatni.

A Soros György nevéhez köthető multinacionális tőkecsoport a „nyílt társadalom” eszméje mellett tette le a garast, s ennek megfelelően az általa favorizált és támogatott személyek, szervezetek természetesen kiállnak a közös értékvilág mellett. A dolog csak annyiban különleges, amennyiben a CEU ügy kapcsán az egész nemzetközi kulturális közösség megmozdulását figyelhetjük meg. (Persze zárójelben hadd tegyem hozzá: mindez nem azt jelenti, hogy azok az értékek, amelyeket aktuálisan a CEU-pártiak képviselnek, ne volnának valódi értékek, csak azt, hogy a szóban forgó étekvilág veszélyeztetettségét mutatja torz és felnagyított módon a multinacionális érdek.)

A dolognak egyébként nincs olyan tanulsága, amit eddig ne tudtunk volna: a globális nagyvállalatok érdekeivel szemben a nemzeti érdekeket képviselő kormányok kénytelenek megküzdeni a multinacionális cégek brutális érdekérvényesítő képességével.

***

Igazából örülhetünk, hogy mi csak a külföldi bankok adózása, a migránsútvonal kérdése, a nyílt társadalom egyetemének jogi háttere, és hasonló marginális ügyek miatt rúgjuk össze a port a multikkal. Ha olajról meg fegyverekről volna szó, nem tüntetések lennének Budapesten, hanem bombázások.