Pá Franciaország! És kössz a sajtokat!

Franciaországnak vége. Nem az elnökválasztás első fordulójának eredménye miatt, hanem azért, mert négy olyan jelölt szerezte meg a szavazatok nyolcvan százalékát, akinek nincs válasza az országa problémáira. A maradék húsz százaléknál meg futóbolondok szavaztak futóbolondokra.

A hagyományos pártok nyugat-európai haldoklására és a jobboldal előretörésére Ausztriában a nyílt választási csalás volt a liberálisok válasza, Franciaországban pedig a választás meghekkelése egy olyan jelölttel, aki mögött sem valódi párt, sem értelmes program nem áll, csak a médiabefolyás és pénz. De teljesen mindegy, mert ezzel csak eltolják a probléma kirobbanását néhány évvel és növelik a majdani robbanás erejét. A Nagy Francia Tömegmészárlás hagyatéka talán, de ebben az országban az utópista, ideológiai pártok befolyása mindig nagyobb, mint másutt és a szavazók csak a nacionalizmus elutasításában egységesek. A Nemzeti Front kevésbé intellektuális párt, mint a mi MIÉP-ünk volt, de koherensebb érzés és szavazótömeg áll mögötte, mint a mi Jobbikunk mögött. Sok választás óta képtelen kimozdulni abból a karanténból, amelybe tulajdonképpen maga zárta magát. Intellektuális ereje csekély, nem is remélhet többet.

A döntés elhalasztása is egy döntés, a franciák most úgy döntöttek, hogy mindazt folytatják ami ide juttatta őket és álmegoldások ködfüggönyébe burkolják a romlást.

Talán az utolsó döntésük volt, társadalmuk stabilitása olyan mértékben van veszélyben, hogy a lehetséges forgatókönyvek egyre döbbenetesebben lesznek pusztítóak azok számára, akiknek nem a marihuána legalizálása a fontos.

A nagy rendszerek és országok összeomlása nem látványos és gyors folyamat, hanem alattomos és lassú, amelyet lehet, hogy az emberek csak apró jelenségek nem összefüggő sorozataként élnek meg. A Szovjetunió 30 év romlás után egyszerűen csak megszűnt, így járt a szocializmus például nálunk, teljesen erőtlennek bizonyult megvédeni magát és nem is tudott róla.

Nemzetek is járhatnak így.

Lehet, hogy már nincs is Franciaország, csak még nem vették észre ezt a felek. Mondjuk ha a csőcselék és a bevándorlók veszik észre, hogy már nincs, az zajos rovancsolást ígér, de a franciák elvileg megszokták a ribilliókat.

De utána mindig helyre állt a rend. De most nem fog, vagy olyan rend jön, amelyet nagyon nem fognak kedvelni.

De kit érdekel. Ha van országod, meg kell védened.

Ha nem véded meg, nem lesz.

A folyamat sokkal gyorsabb, mint gondoltuk húsz évvel ezelőtt.

A győzteseknek azok a jogok számítanak majd a legkevésbé, amelyek nevében megakadályozták az ellenük való fellépést.

Javaslom, hogy a francia menekültek közül elsődlegesen a sajtkészítőket fogadjuk be, továbbá azonnal dolgoztassuk őket, akár közmunkában, és csak az kaphasson bármilyen jogot, aki rendesen megtanul magyarul és a gyermekeit is magyar iskolába járatja.

Nem akarok párhuzamos francia társadalmat Magyarországon.