Föl! Támadunk!

Ez nem csak a kommunista (manapság istentagadó liberális) temető felirata, hanem a Trump-sokkból eszmélő fundamentalista liberálisok csatakiáltása is. Ennek jele például, hogy a szólásszabadság fanatikusai (nem orosz szolgálatban álló hacker csoportok segítségével) rendszeresen megbénítják a PS szervereit. Ez annak a megfelelője, amikor a print korszakban a másik újságjának kihordóit verették agyon a helyi maffia bevonásával, gondolom szintén az igazmondásukra kényes laptulajdonosok és főszerkesztők.

Szerencsére ez már egy másik generáció, nem bírja a gyomruk a belezést és így remélhetőleg nem fogják követni a nagypapi karrierútját, aki baloldali értelmiségiből lett ÁVH-s kínvallató, majd valamelyik könyvkiadónál formálta a továbbiakban a közízlést.

Nem vagyok nagy rajongója a Kádár-rendszernek, de Kádár elvtárs személyes tapasztalata, értelmiségi elvtársai rajta is gyakorolt kínvallatási ötletessége belőle nem a szociopatát hozta ki, hanem azt az elhatározást, hogy ezeket többé nem szabad emberek közelébe engedni. Rejtély, hogy miért emlékeztetnek engem ezek a csávók a Horthy-fasiszta sajtóban csak „judeobolsevista kommiszároknak” (Elemi iskolai tankönyv 1926) és nyilas újságíróknak aposztrofált, később mindenféle tömeggyilkos diktatúrákban aktívan résztvevő csoportokra. Mondjuk például azért, mert az olvasatukban mi vagyunk a Horthy-fasiszta sajtó.

Mindez arról jutott eszembe, hogy a liberális sajtó (mert valódi baloldali már vagy 70 éve nincs) példátlan módon kezdte el inszinuálni politikai és szakmai ellenfeleit és ez a gyűlölködés már az utcán, a liberális akcióhuszárok viselkedésében is megjelenik, láthatólag épülget bennük a személyes agresszió.

2006-ban elmentem egy Gyurcsány-ellenes tüntetésre. Egyre, mert a tüntetések csak mérsékelten szórakoztatnak, viszont szakmai kötelességemnek (mert szeretem tanulmányozni a szélsőséges emberi viselkedéseket) éreztem, hogy egyet megtekintsek.

A sors sokszor kegyes azokhoz, akik a résztvevő megfigyelés módszerét választják.

Három hülye szocialista önkormányzati és egy (külön is hülye) országgyűlési képviselő éppen ezt az időpontot választotta, hogy a téren található középületbe átmenjen a tüntetők között. A jobboldali törzstüntető se egy szép látvány, de akkor, október 23-a után felhorgadása még a hozzám hasonló pacifisták számára is jogosnak tűnt. A négy hülye komcsi csak a tömeg közepén, tőlünk másfél méterre eszmélt rá arra, hogy a dühös szélsőjobbos sűrűség körülöttük 2/1 négyzetméterenként. Ez az embertípus tüntetésre is úgy megy, mint a halálosan komolyan vett BLASZ II-es meccsre, befröccsözve, ami nem teszi kedvesebbé.

Miután a négy hülyén sem a lelkesedés, sem a fröccs nem látszott, annyira kiróttak a tömegből, hogy többen elkezdték gyanakodva méregetni őket és

némelyeknek

ismerősnek tűntek, többek között a szocik kerületi kampánykiadványaiból, amelyek kiváló minőségben jutottak el a kerület lakosaihoz. Egyetlen jelenlévő sem volt még olyan közel egy lincseléshez, amennyiben nem valamelyik tálibok uralta területen kapta a kiképzését. Néhány jobber rohamnyugger megmarkolta a zászlót és elgondolkozott azon, hogy a tömegben megtorpanó komcsikkal mit kezdjen. Ha valaki akkor elkezdi kiabálni, hogy itt van, mondjuk Nyájas Dezső, a kerület szocialista országgyűlési képviselője, akkor ezek hirtelen 500 morcos ember közepén találják magukat.

De látható volt, hogy akiknek fehérbor forralta vére is vörösre szomjazott, annyira azért nem volt elszállva, hogy azt a négy-ötszáz pofont, ami fejenként akkor, csak a Gyurcsány miatt önmagában megjárt volna minden mocskos szocinak, kiossza. A tekintetek összekapcsolódtak, a négy komcsi gyorsan leizzadt, volt öt izgalmas másodperc, majd az a néhány ember, aki felismerte őket, újra a szónok felé fordult. A balhé elmaradt. Azért, mert nálunk még a szélsőjobber tüntető is szereti mellőzni a nemzeti színű zászló rúdjának nem rendeltetésszerű használatát. Egyszerűen nem voltunk elég agresszívek hozzá. És még így sem volt kellemes élmény, látni embereket, akiken halványan átfut a gondolat, hogy nekilássanak-e, vagy ahogy a komcsikon átszalad az ijedtség, hogy vajon nekilátnak-e.

Lement úgy majd harminc év a rendszerváltás óta, hogy sem a komcsik, sem a liberálisok nem tudtak komolyan provokálni jobboldali csoportokat, egyetlen lincselést sem tudtak összehozni.

Ezen a tűrhetetlen helyzeten akarnak változtatni most, a tüntetéseken és akkor, amikor provokálnak úton-útfélen. Van egy olyan fixa ideájuk, hogy majd bejönnek

az oroszok,

illetve a NATO csapatok, ha valamelyik genderbizonytalan aktivistájukat a kirívó bunkósága okán felpofozza egy önkéntes tánc- és illemtanár.

Teljes erőbedobással folyik a dehumanizálásunk, most már nem csak ideológiai és erkölcsi szinten, hanem azzal is, hogy megpróbálják az elemi önvédelmet is brutális agressziónak beállítani.

Totális diktatúrának akarják beállítani Magyarország jelenlegi mindennapjait. Szerintem is elég hosszú a kormányzás hibalistája, de messzebb vagyunk az önkényuralomtól, mint a Fletó a negatív pszichiátriai lelettől.

Közel akkor leszünk a rémálomhoz, ha ez a banda hatalomra kerül és úgy fog viselkedni, ahogy a sajtómunkásai most azt ígérik.

Fiúk! Vissza kellene venni. Kevesebb drog, több szex (bárkivel, vagy bármivel - nekem mindegy), és máris nem lesztek ennyire tele agresszióval. Mint már mondtam nem veszünk komolyan benneteket. Elég néhány emberi gesztus, egy kikacsintás, és mi készek vagyunk megenyhülni.

Mi meg óvakodjunk a provokátoroktól!