A megbokrosodott Lajos
Nehéz bármiféle értelmes indokot találni Bokros Lajos létezésére, csak úgy létrehozta őt az evolúció, aki gondolom most tettének következményei fölött borong valahol szipogva egy sarokban.
A mi jó Lajosunk láthatólag abban a hitben él, hogy ő fasisztázta le először Orbán Viktort. Ebben körülbelül harminc évet téved és nem is ő az utolsó, aki lefasisztázza, mert nincs olyan liberális politikus vagy „értelmiségi”, aki ezt hetente nem teszi meg többször (a nyári szabadsága alatt is). Ezen már rég túl vagyunk. Szerintem ő is lefasisztázta már, csak nem emlékszik.
A második alapvető probléma, hogy Lajos nincs tisztában a fasiszta szó jelentésével. Ha már itt tartunk, manapság sajnos nincsenek fasiszták, pedig még ők is szerethetőbbek a liberálisoknál, és miután nem szeretnék a liberálisokat, érdekes kergetőzéseket rendezhetnének a Ligetben, amikor a rendszer ellen tüntetnek egyszerre.
De az igazi baj az, hogy ha már bizonyos fasiszta jellegeket akarunk keresni az ideológiai palettán, a liberalizmusnak sikerült elbirtokolnia a fasizmus ocsmányabb tulajdonságai közül párat. Sőt, a mi Lajosunk fasiszta igazán. Ugyanis jelenleg a liberálisok terveznek létrehozni egy korporacionista rendszert, igaz, kissé más alapokon, mint a Mussolini. A Duce is a tőkésekre támaszkodva kényszerítette tömegszervezetekbe a lakosságot (pl. Munkafront, ha jól emlékszem), hogy azok együttműködve bizonyos közösségi célokat valósítsanak meg a Duce elmebajának megfelelően. Azt a legnagyobb rosszindulattal sem lehet mondani, hogy a Lajos nem a tőkére támaszkodik, igaz nem a hazaira, hanem a nemzetközire, mint ahogy az is ambiciózus célja, hogy az embereket furmányos eszközökkel virtuális közösségekbe szervezze vagy a multinacionális vállalatok munkavállalójává tegye. Bizonyos rendkívül érdekes célok megvalósítása érdekében. (Vajon a Lajos ott lesz a Pride-on?)
Az, hogy ez nem különösebben jól sikerül neki és mások sokkal sikeresebben propagálnak más célokat, érthetően megviseli szegény Lajost, és nekünk ezért kell türelmesnek lennünk vele.
Lajosunk tehát egy modern fasiszta, aki ambiciózusan a világállam elitjét kiszolgáló eliteket kiszolgáló helyi elitek alatt működő elitekbe bekerülni akaró elitek környékén akar megcsípni egy parlamenti helyet jövőre.
És itt jutottunk el végül Soros Györgyhöz.
Nem tudom hogyan, de tuti eljutottunk hozzá, mert látom kiplakátolva a csávót mindenfelé. Bár mondhatnám, hogy szép látvány. Divattá vált csúnya emberekkel teleplakátolni a várost, a Jobbik egyik plakátjának bal szélén például egy olyan ijesztő néni van, akitől az egyik haverom gyerekei mindig elsírják magukat, ha elmennek mellette autóval.
Mondjuk nem teljesen értem, hogy egy ilyen olajozottan működő világ-összeesküvésben, mint a Soros-féle, miért kell minden egyes kisegítő, óradíjas hazaárulónak rendszeresen hűségnyilatkozatot tennie Brüsszelnek (nincsen is kötelező kvóta csak három menekültet kellene befogadni), meg Soros Györgynek (csak egy öreg filantróp semmi több), mert ez azért még az ártatlan lelkeket is gyanakvóvá teszi. Azért mondjuk annyira nem, mert a Lajos 36 százalékot azért kapott a főpolgármester választáson, pedig a kvalitásai már akkor is ismertek voltak.
A miniszterelnök önjelöltek tünetképzése, mentálhigiéné iránt érdeklődő emberként mindig is az érdeklődésem homlokterében szerepelt. Addig vicces is, amíg ki nem derül, hogy olyan emberek tudnak évtizedekig a politikában maradni, akiknek tényleg semmi mondanivalójuk nincs.
Sem általában, sem konkrétan a világról.
Ne feledjük, a panamai felsőoktatás eme csodálatos eredménye, aki „közgazdász”, a magas kamatok, a magas infláció, a magas adók elkötelezett híve, aki szerint mindent el kell adnia külföldi tőkéseknek és nagyon meg kell nyesni a szociális kiadásokat. Ja, és persze hitelfelvétellel kell beindítani a gazdaságot úgy, hogy a bank és pénzügyi szektor jövedelmezősége és érdekei ne csorbuljanak. Ez az a gazdaságpolitika, ami még sosem működött. Azt még csak megértem, hogy Soros barátunk fizetési listájára ezekkel az elvekkel felfér, de hogy a baloldali szavazók mit szeretnek rajta, azon azért el kellene gondolkoznia mindenkinek, akit érdekel a pszichiátria vagy legalábbis az önsorsrontás művészete.
