A genderkurzus éve

Év vége felé a szerkesztők elkezdik üldözni az újságírókat és publicistákat, hogy írjanak évértékelőt, míg a szerzők, akiket nem üldöznek a szerkesztők, elkezdik évértékelőkkel üldözni a szerkesztőket. Évet értékelni, hajózni és befizetni az adót egyszerűen kell.

Az évértékelés lehet ugye vicces, illetve komoly. Liberális felebarátainknak hála azonban manapság minden komoly kérdés egyúttal röhejes is. Ebből kifolyólag az alábbiakat tessék teljesen komolyan venni, annak ellenére, hogy nem tűnik komolynak, illetve fordítva.

Évek és esetek

A régi szép időkben az éveket ilyesmikről azonosítottuk be:

• Véget ért a Vietnami Háború.
• Divatba jött a tamagocsi.
• Divatba jött a monokini.
• Megbukott a kommunizmus.
• Már nem divat a monokini.
• Néger elnöke lett Amerikának.
• Hatodszor ért véget az Iraki Háború.
• Már nem zavar bennünket, hogy nem divat a monokini.
• Már megint nem néger elnöke van Amerikának.

A sort hosszan folytathatnánk, de ennyi is elég ahhoz, hogy érezzük: meg kell találnunk azt a momentumot, (Hehe, nem Momentumot…) amitől ez az év is beazonosítható lesz. Lehetne a Metoo éve, vagy a pubertázsblokkoló (Ezt egy őrült tudós, bizonyos Dr. Frankenstein találta föl, acélból, hogy a gyereknek legyen ideje eldönteni, fiú akar-e lenni vagy lány.) esztendeje, esetleg elnevezhetnénk az 2017-et Botka László tündöklése és bukása évnek, de sajnos a valóság mindezeken túltesz. (Na, oké, a pubertásblokkolón nehéz túltenni, de csak figyeljenek!) Nos, ez volt az az év, amelyikben a South Park minden idétlen ötlete megelevenedett, lejött a képernyőről, mint Samara Morgan és valóságunk része lett.

Elgondolhatatlan fogalmak

Botka, Vona, Havas, Szél és Karácsony, de még a visszatérő Gyurcsány sem annyira ütős szereplője az évnek, mint a gendermozgalom ezerfelé burjánzó virulenciája. Eljött az év, amelyet követően jó ideig az LMBTQ+G (+gender) által követelt társadalmi változások teljesülése alapján címkézhetjük a jobb sorsra érdemes dátumokat.

A baj csak az, hogy ezekre a változásokra a normális embereknek nem csak, hogy fogalmai nincsenek, de – éppen normalitásából adódóan – el sem tudja őket gondolni.

Tipikusan ilyen az, hogy nekem és neked is, kedves olvasó jogod lett ahhoz, hogy egy veled azonos neművel köss házasságot (jobb helyeken). Akkor is, ha egyébként szexelni a másik nem tagjával akarsz. Gyereket is olyannal akarsz. De valakik kiharcolták neked, hogy bárkivel összeházasodhatsz. A jó hír az, hogy a művelt nyugaton nem nyughatnak, és a poligámia, illetve a totális exogámia is hamarosan lehetővé válik. Szabad lesz tehát például a kecskével is. (Nem tudom, miért mindig a kecske kerül szóba, de talán azért, mert a szerencsétlen jószágot szokták az ördöggel hírbe hozni.) Bárkivel és bármivel. A nemek számának kevéssé örvendetes gyarapodásának köszönhetően, ma már lehet valaki úgy bi-, tri-, sőt akár quadroszexuális, hogy közben – egy felületes külső szemlélő megfigyelése alapján úgy tűnhet –, kizárólag a hagyományos férfi-nő nemiséget kedveli és gyakorolja. Csak egy a lényeg: ne legyen ciszhetero és főleg ne legyen fehér heteroszexuális férfi. Mert ebben az esetben a szexuális magatartása csak agresszív lehet. Jut eszembe: az megvan, hogy a Debreceni Egyetemen röpcédulák jelentek meg Jelentsd a homofóbiát! felirattal. Ismét egy közbeszédünkbe csempészett gonosz fogalom. Olyasmi, ami normális embernek eszébe sem jut. Jelentsd a homofóbiát? Hogy micsodát? Hogy mit csináljak? És miért kellene jelenteni? Aljas nyelvi erőszak a normalitás ellen. Régebben már voltak efféle lelemények: Jelentsd a fekete-vágást! Jelentsd a rémhírterjesztést! Jelentsd a fajgyalázást! Jelentsd a felségsértést! Jelentsd az eretnekséget! Zárójelben jegyzem meg, a normális ember homofób, szokott disznót vágni, terjeszt (rém)híreket, és így tovább. De vissza a toxikus genderizmushoz! A genderfeminizmus és a safe-space-igény közös gyermeke a beteges agresszióval ránk szabadult metoo-kampány. Egy percre vagyunk attól, hogy a természetes szex erőszaknak minősüljön, mert a megtermékenyítés lehetősége olyan mértékben sérti a nő szabadságjogait, hogy ahhoz képest a gázkamra csak gőzfürdő.

Ne légy, aki vagy!

És, ha már itt tartunk: az feltűnt, hogy a holokauszttal való példálózás értéke is gyökeresen megváltozott 2017-ben? Mi több, a vészkorszak, az antiszemitizmus-probléma, a zsidóság ezernyi kérdése úgy került le a napirendről, mintha soha nem lett volna rajta. Liberális barátaink ugyanis visszatértek szélsőbalos, kommunista gyökereikhez és – a genderkurzus mellett – a nemzet- és a keresztényellenességet tették fogalomalkotásaik központi elemévé. Vagyis minden eddigi létező emberi identitásképző kulturális eszközt egyszerre akarnak elpusztítani.

Nemet és nemzetet, hitet és eszmét, szokást és családot egyszerre törölnének el.

Izrael és a zsidók hirtelen a liberálisokkal szövetséges iszlám legfőbb ellenségeiként lettek definiálva, s ennek megfelelő bánásmódban van részük. Viccesen hatástalan és érdektelen a Soros-kampányt atiszemitizmussal vádoló, retrográd baloldaliak ügybuzgósága. Le vannak maradva egy brossurával. (Szó szerint.) Ez a téma most nem érdekes. Összefoglalásként egy barátomat idézném, aki szerint 2017. mutatta meg igazán, hogy a liberalizmus a bolsevizmus és a nácizmus ocsmány szerelemgyereke. Szerintem azonban rosszabb a helyzet. 2017. mutatta meg, hogy a liberalizmus nem más, mint a bolsevizmus, a nácizmus és a South Park természetes gyermeke és törvényes örököse.

***

P.S. Arra az esetre, ha 2018-ban esetleg visszajönnek a liberálisok, csak egy tanácsot adhatok fehér ciszheteró felebarátaimnak: igyekezzetek bekerülni a bűnös nemiség ellen küzdő Kerületi Kasztrálási és Miskárolási Bizottságokba, mert ugyebár az biztos, hogy nem lesz rajta a listán, aki felolvassa! (Paranoid Android és Ratius újévi visszatekintője)