Miért bukott meg a Politis-projekt?

Amikor néhány hónappal ezelőtt Dudás Gergely, az Index volt főszerkesztője gyűjtést indított, hogy összerakhassa „tisztán közéleti tematikájú, hírszeméttől mentes” és természetesen abszolút független, Politis nevű internetes újságját, majdnem az adakozók közé léptem. Gondoltam, tízezer forintot megér nekem, a... nos, megér nekem, az az izé… a hogyishívják… na… Tulajdonképpen mi ér meg nekem tízezer forintot?

Azt gyanítom, hogy a Politis-terv reklámjait látó érdeklődők jelentős része feltette magának ezt a kérdést. Mert abban igaza lehetett Dudásnak: éppenséggel összejöhetne harmincezer darab tízezer forintos előfizetés. Csak akad ebben az országban ennyi ember, aki kíváncsi lenne egy „tisztán közéleti tematikájú, hírszeméttől mentes”, független újságra! Azonban, ha megnézzük az előzményeket, azaz Dudás korábbi lapját, az általa (gazdasági rovatvezetőként és főszerkesztő-helyettesként) szerkesztett Indexet, illetve az Index elmúlt bő évtizedét, akkor sem a tiszta közéletiséget, sem a hírszemét-mentességet, sem a függetlenséget nem találjuk. Kétségtelen, hogy az Index sokáig igen szórakoztató lap volt (köszönhetően a gonzó stílusnak, a sok bulvártémának, a remek bloggereknek), de hogy hírszemét-mentes lett volna, azt éppen a szórakoztató tartalmak miatt, nem lehet állítani. Kétségtelen az is, hogy tekintettel széles olvasóközönségére, igyekezett innen is, onnan is meríteni, de legalább is beszámolt a különféle véleményekről, véleményrovataiban teret engedett annak is, ami a szerkesztőség álláspontjától eltért. De, hogy független lett volna, az nem túlzás, hanem nem igaz.

Értékek

Dehát mi az a tiszta közéletiség? Mi a hírszemét? És mi az attól való mentesség? S végül, de legesleginkább, miben állna a függetlenség? Menjünk végig ezeken! A „tiszta közéletiség” fogalma valószínűleg üres szlogen. Nem értelmezhető, viszont jól hangzik. Tiszta közélet persze van. Úgy értem, van ilyen fogalom, ha olyasvalamit értünk alatta, mint közéletet, ami mentes a korrupciótól, az uram-bátyám viszonyoktól, a visszaélésektől. De ez nem vihető át az újságírásra. Dudás számára a tiszta közéletiség talán valami reklámmentességet jelenthet. Ez logikusan következne a Politis-projektből. Viszont nekem, mint olvasónak, illetve lehetséges olvasónak nem releváns probléma. Egyrészt azért nem, mert a reklám is a közélet része. Kivált a politikai reklám… Másrészt a reklám tulajdonképpen hasznos. Feltéve, ha pont azt reklámozzák nekem, ami engem érdekel. De manapság, a keresési előzmények tükrében, ezt nem olyan nehéz eltalálni. Hírszemét sincs. Gyakorlatilag minden új információ hírnek tekinthető és ebben a vonatkozásban megint csak az az egy kérdés van, hogy nekem, mint olvasónak fontos-e az adott információ. És ezzel már egészen közel jutottunk a lényeghez, ahhoz ugyanis, hogy milyen szempontok alapján válogat a hírek közül a szerkesztőség. Mert nem zúdíthat rá válogatás nélkül mindent az olvasókra, kivált akkor nem, ha a lap egy viszonylag szűk, konkrétan harmincezer olvasót megcélzó projekt.

A sikerhez az ő ízlésüket majdnem pontosan el kell találni.

De vajon képes volna erre a Politis?

Érdekek

A kampányba ilyen arcok hirdették a független és hírszemét-mentes médiumot: Kepes András, Baló György, Nyáry Krisztián, Kukorelly Endre, Kemény Zsófi, Kóczián Péter… Talán az egy Kóczián kivételével valamennyien szigorúan elkötelezett médiaszereplők.

És nem éppen a független média elkötelezettjei, hanem a nagyon is függőé.

Ők persze nyilván azt gondolják, hogy azok a médiumok, amelyekben ők megjelennek, el nem kötelezettek, de mi, akik ezeknek a médiumoknak az értékvilágát nem tartjuk magunkénak, mi, akik visszautasítjuk azt az értékpressziót, amit képviselnek, nos, mi nem látjuk ezt a függetlenséget.

Éppen ellenkezőleg! Mi nagyon is felfedezzük a hírek tendenciózus válogatását, a vélemények egyoldalúságát, a szerkesztés egyértelmű irányait.

Mi tudjuk azt is, hogy nem igaz az értékképviselet és az érdekképviselet elválaszthatósága. A Dudás Gergely, Kepes András, Baló György, Nyáry Krisztián, Kukorelly Endre, Kemény Zsófi által képviselt értékvilág függetlensége pusztán az újbaloldali liberalizmus hamis mítosza. Mögötte pedig felismerhetően ott pöffeszkedik a multinacionális tőke érdekrendszere. De hát akkor végül is miben is különbözött volna Dudás új lapja azoktól az orgánumoktól, amelyekben Kepes, Baló, Nyáry, Kukorelly, Kemény Zsófi véleménye, értékvilága rendre megjelenik?

Függetlennek lenni nehéz.

És akkor még arról nem is beszéltem, hogy régi, és sokszor megismételt kutatás szerint mindenki azt hiszi, hogy az ő véleménye a józan, centrista álláspont. Ezt képzeli a szélsőbaloldali gendernáci is meg az ultrajobboldali keresztény fundamentalista is. Meg persze Dudás Gergely is… Meg én is…