Ujhelyi István elégedett, Márki-Zay meg évértékelőt tartott!! (és egyéb ellenzékiek)
Egy fiatal nő cicije mindig felkelti a köz érdeklődését, de Fegyőr ebben az értelemben sem tagja a köznek. A cicik politikai felhasználását viszont mélyen elítélem, csökkenti ugyanis a reprodukciós rátát, hiszen bármely egészséges férfi elbizonytalanodik népesedéspolitikailag, ha közben a kép szélén ugyan, de feltűnik az András.
Én magam is fiatalon kezdtem politizálni, pontosan emlékszem, mekkora marha voltam 18-20 évesen. Sőt a fejlődés stációira is emlékszem. Arra a kényelmetlen pillanatra is, amikor ráébredtem, hogy a világnak, az országnak nem alaptulajdonsága a normális működés, nem billen vissza abba magától, ha a rosszat eltávolítjuk vagy eltávolítani véljük belőle.
Meg kellene mondanunk a fiataloknak végre, most azonnal, hogy a visszaeső bűnözők nem szoktak megjavulni, akinek huszonöt éves korára nem jön meg az esze, vagy legalábbis nem lesz gyanús a saját naivitása, az hülye is marad.
Márkizaj évértékelőt tartott, valamint figyelmeztette a Fideszt is, hogy viselkedjen rendesen. Ezek a szegények tényleg azt gondolják, hogy Orbán Viktor az évértékelőitől Orbán Viktor. Nem, Orbán Viktor attól Orbán Viktor többek között, hogy az ő évértékelőinek van jelentősége.
Képileg is érdekes látvány volt a performance, amely „javított hanggal újra megtekinthető a Facebookon” (biztos behallatszott a hivatali dolgozók spontán éljenzése). Engem azzal az élménnyel ajándékozott meg, hogy mit érezhetnek bizonyos dél-amerikai országok lakói, amikor reggel egy darabig csak katonai indulókat játszik a rádió, meg a tévé, majd megjelenik a képernyőn a junta új vezetője és tökéletessége teljes tudatában, a történelmi szükségszerűségre hivatkozva azon tömeggyilkosságok leállítására szólít fel, amelyeket ő rendelt el. Mondjuk ezt a rendezvényt is feldobta volna egy cicis csaj. Egy olyan nagymama látványa is, akiről elhisszük, hogy jó sütiket süt. Még egy mérsékelten szexis ápolónő is belefért volna, aki a háttérben a gyógyszereket rendezgeti.
***
Az elmúlt napokban tovább folytatódott a baloldali reneszánsz, némelyek például újra akarják pozicionálni Trockij elvtársat a baloldal történetében. Trockij elvtárs, a fiatalabbaknak írom, Sztálin elvtárs elvtársa volt, és ő lett volna Sztálin elvtárs, ha Sztálin elvtársnak nem sikerült volna már korábban kiszorítania a pártvezetésből. Pontosan olyan mocskos elmebeteg tömeggyilkos volt, mint a többi kommunista vezér, csak vesztett a frakcióharcokban és ezért viszonylag hamar kiszorult a szovjet rendszer tömeggyilkosságainak megtervezéséből és végrehajtásából. Pedig kedve az lett volna hozzá.
Mások pedig az ellen kelnek ki (szintén fiatal elvtársak), hogy a többszörös gyilkosságért jogerősen elítélt olasz kommunista terroristákat, akik külföldre menekültek, visszaadják Olaszországnak, hogy ott letöltsék az életfogytiglant. A forradalmi erőszak ugyanis jogos, a politikai ellenfelek, jobboldaliak közterületen vagy otthonukban történő, esetleg családjukkal együtt történő lemészárlása ugyanis az osztályharc része és ilyen, a normalitás körébe eső, teljes mértékben szükséges mészárolások megbüntetése, törvényileg történő üldözése maga is az elnyomás része (értelemszerűen).
Ez a dialektika, elvtársak.
Ilyenkor az emberben óhatatlanul felmerül a kérdés, ezek az elvtársak elég cicihez jutnak-e? Hogyan viszonyulnak az elvtársnők ezen elvtársak egészséges pszichoszexuális fejlődéséhez? Van ezeknek egyáltalán ilyen? Szereti ezeket egyáltalán valaki? Vagy a forradalommal vannak eljegyezve, összeházasodva? Képletesen persze, mert ezekben a körökben minden emberi érzelem és érték polgári csökevény.
***
Végezetül maradt nekünk Újhülye elvtárs. Régen is az volt, de tudott súlyosbodni. Az EP megszavazott valami olyasmit, hogy ha egy ország nem vezeti be a sariát (a liberális törvénykezést), akkor csak befizetnie kell az Uniós kasszába, támogatásokkal nem fogják terhelni. És ezt a rendszert ezentúl a nemzeti szuverenitás kiterjesztésének fogják nevezni. Ezekben a barmokban az nem merült fel, hogyha az uniós tagság előnyeit megszüntetik, némely országban az is felmerülhet, hogy talán a hátrányait is meg kellene szüntetni. Ujhelyi elvtárs tökéletesen asszimilálódott a brüsszeli közeghez. Teljes mértékben azonosítja a saját érdekeit a brüsszeli érdekekkel, és ebből pedig tökéletesen le tudja vezetni, minő meglepetés, hogy bizonyosan ezek Magyarország érdekei is.
Holnap módunkban áll majd tanulmányozni az ellenzéket újra. És megint elég pocsék idő lesz, mert az Univerzumnak van esze. Hiszen az ellenzékieket gyötrő hidegen kívül feltalálta a cicit is, és nem mellesleg a férfiak hozzá fűződő viszonyát is. Panteizmus hajrá!
