Most még nem kell harcolni, most még elég szavazni!

Európában három nemzedék óta béke van. Magyarországon is bőven felnőtt két generáció azóta, hogy utoljára háború volt az országban.

63 évvel ezelőtt még a nagyszüleink tízezer számra voltak készek önként harcolni a szabadságért, a kultúra- és kereszténység-gyilkos kommunisták ellen. Akkor legyőztek bennünket, és sok mindent fel kellett adnunk abból, amiért sokan meghaltak. De a gyilkosok utódai gyengének, szánalmasnak és ostobának bizonyultak, és amikor külföldi gazdáik meggyengültek és nem védték tovább őket, azonnal elárulták a régi eszmét, és újat kerítettek maguknak. Az új eszméhez persze új gazda is jár.

Holnap arról szavazunk, hogy régi gyilkosaink új gazdáinak önként odaadjuk-e a hazánkat.

1956 után annyi mindent elvesztettünk már. Eltűntek a falvaink, ezer éves faluközösségeink, mezővárosainkból ocsmány iparvárosok lettek, templomaink kiürültek, ünnepeink elveszítették értelmüket. Nem vettük észre, hogy egy olyan világ jött létre, amelyben mindenkinek maga a legfontosabb, és így végül már senki sem fontos senkinek, csak magának. Az elmúlt harminc évben azonban már azt is elfelejtették velünk, hogy mit is veszítettünk el, hogy miért is szeretjük ezt az országot, ezt a helyet, ezt a hazát.

És nagyon igyekeznek, hogy ne is jusson az eszünkbe.

A kommunizmus egy teljesen abszurd eszme volt, sem az embert nem értette, sem a valóságot, de még hozzá képest is torzszülött gyermeke, a liberalizmus, még nála is súlyosabb betegségekben szenved.

Egy olyan Európához csatlakoztunk, egy olyan szövetséghez, amely éppen megszünteti magát. Saját alapjait tünteti el, azokat a világos identitással rendelkező embereket, akik ezt az egészet, a különböző, de mégis egyívású kultúrákban sok évszázada működtetik.

Európa nem épül, nem fejlődik már tovább, Európa éppen káoszba süllyed.

Amit egykori szolgái, mai vezetői, egyre inkább uraivá váló „jogtulajdonosai” tesznek az a káosz és a háború felé vezet. Lehet, hogy a németek és a franciák nem háborúznak már többet egymással és senkivel sem, csak saját magukkal, vagyis azokkal az idegenekkel, akikből ők engedtek be önként sok-sok milliót a saját országukba. Akikből „állampolgárt”, „jogtulajdonosokat” csináltak anélkül, hogy bármit is megköveteltek volna tőlük. Ez, ami történik, nem más, mint feltétel nélküli megadás.

De nem csak magukat adják meg, nem csak magukat szüntetik meg, tőlünk is azt kívánják, hogy adjuk meg magunkat feltétel nélkül. Tegyünk meg mindent, ami náluk sem működött egy pillanatig sem. Úgy legyünk „szolidárisak” velük, hogy minden ostobaságukat megismételjük mi is, és természetesen magunkra vállaljuk az ő országaikban felhalmozódott „problémás” emberek jelentős részét is. Olyan jogokat adjunk muszlim bevándorlóknak, amelyekkel még az őslakosok, a saját állampolgáraink sem rendelkeznek. Például, hogy a saját vallási szabályaik szerint élhessenek akkor is, ha azok ellentétesek a mi törvényeinkkel.

Európában az elmúlt száz évben többet változott a mindennapi élet, mint előtte ezer év alatt. Nem csak a technológiai változások, miatt, hanem amiatt, hogy a zárt társadalmi létből, amiben a lakosság döntő többsége élt, hirtelen egyre „nyíltabb” társadalmi viszonyok közé kerültek, főleg a városiak. Az elmúlt ötven évben a falusi, vidéki életforma el is tűnt gyakorlatilag. Most azonban ehhez a változáshoz képest is nagyobb, és nem mellesleg sokkal, de sokkal gyorsabb változást akarnak ránk erőszakolni.

Semmi, de tényleg semmi nem marad olyan, mint volt, ha a bevándorláspárti, liberális erők megszerzik a totális hatalmat Európában.

Ezek az erők ugyanis alapvetően iszlamisták, akkor is, ha európai politikusoknak vannak álcázva, teljesen egyértelmű, hogy lakosság- és valláscserét akarnak. A maguk oldalára állították az állítólagos környezetvédőket is, azokat a jó szándékú hülyéket is, akiket a valóságtól teljesen idegen maszlagokkal meg lehet etetni.

• Mit kezdjünk olyan emberekkel, akiknek a szabadságfogalmába a tulajdonképpeni sötét középkort idéző iszlám belefér, de a modern kereszténység nem?
• Mit kezdjünk azokkal akik a szülés időpontjáig támogatják az abortuszt, de a szexuális szadista gyilkosokat néhány év múlva visszaengednének a társadalomba?
• Mit kezdjünk azokkal, akik bezárják az atomerőműveket, hogy helyette barnaszenet égessenek, miközben hisztériásan a klímaváltozásról hablatyolnak?

Ha holnap nem megyünk el a Fideszre szavazni, és nem adunk erős felhatalmazást a kormányunknak a brüsszeli gazemberekkel való tárgyalásokra, akkor a nem is olyan távoli jövőben azok az elmebeteg gazemberek ide fogják küldeni a sameszaikat, hogy elintézzenek bennünket.

Illetve már nem is kell küldeni senkit, mert itt is vannak már, ellenzéki pártoknak hívják őket.

Aki holnap nem megy el szavazni, az azt kockáztatja, hogy ezzel az őrülettel itt a mi utcáinkon, ami iskoláinkban kell majd megküzdenünk egy-két év múlva.