Pesti Srácok

A vonatalálökés kultúrája Németországban

A vonatalálökés kultúrája Németországban

Csodálatos dolog, amikor éppen elkaphatjuk azt a pillanatot, amikor a kultúra változik, újít, megújul. Németországban éppen egy ilyen új jelenséget figyelhetünk meg, ugyanis tavaly 49 embert löktek vonat alá az európai civilizáció zászlóshajójában. Ez nem erőszak természetesen, hanem kulturális esemény, még az is rasszizmusnak minősülne, ha interkulturális aktusnak neveznénk.

2020-ban még csak 29 ilyen rítus zajlott le, tehát mondhatjuk, hogy a szokás beépülőben van a német kultúrába. Teljes joggal nevezhetjük egyébként rítusnak ezeket a tetteket, hiszen csak elvétve hal bele valaki, tavaly például mindenki túlélte az élményt, legfeljebb egy-két embernek vágta le valamijét a vonat, ahogy azt a német sajtó nem is mulasztotta el örvendezve megemlíteni.

A németek igyekeznek minden liberalizmuson kívüli emberi minőségtől eltekinteni a jelenség vizsgálatakor, de nem lehet nem észrevenni (mert a szélsőjobbos sajtónak van pofája megírni), hogy az elkövetők több mint fele valahogy nem német állampolgár. Azt a kérdést meg már ők sem merik feszegetni, hogy az elkövetők másik fele bevándorló hátterű német állampolgár-e, akik egyébként a "németek" minimum 20 százalékát teszik ki már manapság.

Csodálatos dolog ez a sokszínűség, tele van meglepetésekkel. Elmész reggel otthonról, útjára bocsájtod a gyermekeidet, a nagymamát, ahogy az egy

"normális"

országban régebben szokás volt épen és egészségesen, tömegmészárlások, áruházi és iskolai lövöldözések, robbantások nélkül megérkezzenek az iskolájukba, a nagymami az öregek otthonába és erre este azzal szembesülsz, hogy egy buzgó hívő egy új szokás keretében, a német vasúttársaság szándékolatlan közreműködésével, néhány függeléket eltávolított róluk.

Közbevetőleg jegyzem meg, hogy a gondos német statisztika itt kizárólag a Deutsche Bahn szerelvényeinek felhasználásával megvalósult darabolásokat veszi számba, valahogy a villamosok, buszok, trolik, kamionok elé lökdösött delikvenseket nem. Pedig ez a lökési vágy gyaníthatóan más nagy géperejű járművek várható felbukkanása esetén is elfogja az érintetteket.
PestiSracok facebook image

Bizonyára a kedves olvasóval is előfordult már, hogy békésen álldogált egy villamosmegállóban, egy forgalmas közút mellett a zebrán, amelyen csak úgy sorjáztak a kamionok és a teherautók és hirtelen ellenállhatatlan vágyat érzett arra, hogy a maga mellett álló antipatikus embertársát kulturális jellegű meglepetésben részesítse és valami nagy és gyorsan érkező elé rúgja, taszítsa.

És bizonyosan nem tett jót a lelkének, hogy visszafogta magát és nem nevelte meg azon embertársát, aki már a látványa alapján sem támogatja a bevándorlást. Az önmegvalósítás ilyetén korlátozása a tudomány és a haladó pszichiáterek és pszichológusok szakmai véleménye szerint önelnyomás, amit a patriarchátus, illetve a fehér ciszheterók közönye vált ki az arra érzékenyekből.

A Die Welt szerint persze leginkább alkohol vagy kábítószer befolyása alatt lévő, illetve zavart elmeállapotú emberek követnek el ilyen szörnyű bűncselekményeket, akik feltehetőleg attól gárgyultak meg és/vagy drogoztak és/vagy rúgtak be, hogy a németek nem szeretik eléggé őket.

Kivel nem fordult még elő, hogy dühöngeni kezdett attól, hogy a 20 megabit/sec letöltési sebesség alatti wifi miatt az ultraHD pornófilm akadozni kezdett és a laptop visszaváltott alacsonyabb felbontásra. Bizony gyorsabb pufferelés miatt is öltek már embert.

Mondjuk a németeknél tényleg híresen szar az internet. Miután Németországban tavaly több olyan hét is volt (legalább három), amikor senkit nem löktek a vonat alá, igazán nem értjük, hogy a szélsőséges jobboldaliak miért látnak ebben tendenciát. Különben is Németországban a muszlimok által elkövetett erőszakos cselekmények, ha zsidók ellen követik el őket, akkor szélsőjobboldali gyűlöletbűnként jelennek meg a statisztikában, amiért automatikusan az AfD a felelős. Ha nem zsidók vesznek részt az iszlám kulturális eseményekben kultikus tárgyként, hanem csak sima németek, akkor a dolog elveszíti bűncselekmény jellegét és szimpla, csak pszichiátriailag értelmezhető ámokfutássá nemesül.

Habár már az előbbi sem biztos, valamilyen fura és perverz logika alapján ugyanis a németek már az állítólag Izrael által elkövetett emberiesség elleni bűncselekményekért is felelősek a globális felmelegedés mellett.

Az elkövető ugyanis csak képzeli, hogy ő meg akarna ölni bárkit is, az áldozat viszont szándékosan fehérbőrű született német, aki mindezekkel helyből provokálja a jövő németjeit, akik így a jelen németjeinek ártatlan áldozatai csupán.

Mindezekből egyértelműen következik, hogy az új kultúra felváltja a régit, a németek amúgy is imádták a vonatozást és a vonatoztatást, megértően kell fogadniuk tehát ennek a kedvelt közlekedési eszköznek az újraértelmezését és kulturális önkifejező eszközként történő használatát.

És ha bárkinek kétségei lennének, nem az én eszem ment el.

Ajánljuk még

Így történt a Pápay-klán lemészárlása a dunaszerdahelyi Fontana bárban – Hihető vajon Bodoky Károly vallomása? (Videó)

Az alvilág titkai 2024 március 19.
Az 1999. március 25-én, a dunaszerdahelyi Fontana bárban történt tízes gyilkosság ügyében beismerő vallomást tett az egyik elkövető, a rimaszombati Bodoky Károly. Vallomásában mindent a Turek néven ismert magyarországi maffiózóra, valamint néhai Szamaránszky Árpádra (alias "Paprika") kent. Bodoky állítja: ő Kalasnyikovval sakkban tartotta a Fontana földszintjén a vendégeket, míg az emeleti kártyaszobában Kalasnyikovokból 117 lövéssel szitává lőtte Turek és Paprika a Pápay-klán főnökét, Pápay Tibort és kilenc alvezérét. Bodoky vallomása kerek, logikus, krimiszerű fordulatokkal teli, ám hihetünk-e neki? A szlovák ügyészek mindenesetre nem igyekeznek vádba foglalni a vallomás tartalmát.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.