Pesti Srácok

A diákok teljesen saját ötletből tüntetnek a lyukasórák ellen!

A diákok teljesen saját ötletből tüntetnek a lyukasórák ellen!

Hülyék lennének, ha nem. Szóval ez egy elég olcsó áron megvásárolt támogatás a tanári kar részéről. Már amennyiben egy olyan alternatív univerzumban létezünk, ahol a diákok a lyukasóra helyett a kémia felmérőt választják. Sőt, egyedül, magukban is megírják, nem is puskáznak közben, esetleg öntevékenyen ki is javítják, hogy szegény tanáraikat ne terheljék. Ez tényleg karnyújtásnyira van attól az ideális világtól, amelyben minden gyerek tökéletesen felkészül, hogy ne okozzon csalódást a tanárainak és a szüleinek.

Ne legyünk már teljesen hülyék. Vagy 25 éve láttam egy olasz filmet, amelyben a kamasz szerelmi szál kerettörténete valami iskolafoglalással egybekötött sztrájk volt, ahol a szerelmesek is fontosnak találták a matek doga helyett holmi lázadással foglalatoskodni, két bátortalan smárolási kísérlet között.

Nem vagyok az a stréber típus, de nekem még a középsuli látótávolságából sem tetszett az az iskola, amelyet a gyerekek irányítanak és az összes eszükkel eldönthetik, hogy éppen miért is van kedvük lázadni.

De hát nem is erről van szó. Ideológiába belevakult tanárok használják a diákokat saját céljaikra. Olyan tanárok, akiket meg a mozgalmi-szakszervezeti létbe alámerült liberálisok használnak a saját céljaikra a pedagógus szakszervezeteken keresztül.

Ha egy mondatban, a lehető legrövidebben kellene leírnom az oktatási rendszer elmúlt harminc évét, akkor elég lenne ennyit mondani: a végtelen jogkiterjesztések nevében a szülők a tanárok oldaláról átálltak a gyerekeik oldalára.

Ma a szülők nem a gyermekeik, hanem a tanárok fegyelmezése céljából járnak be az iskolákba.

PestiSracok facebook image

A tekintélyét teljesen elveszítő pedagógusok pedig a felső-középosztály iskoláiban a jóemberkedésben és a közös ellenségkép alkotásában megtalálták az eszközt a gyerekek maguk mellé állítására.

Ebben a közelítésben a matematika fehér áltudomány, amit a szegények és a nem fehérek elnyomására találtak ki, a matekdolgozat strukturális elnyomás.

Ebbe a maszlagba igazán belefér az erre fogékony, egyébként az oktatási rendszerben is kisebbségben lévő haladárok számára, hogy az alacsony fizetésre és a fasiszta alaptantervre hivatkozva lázítsák a gondjaikra bízott nebulókat.

Ebből a szempontból a pedagógusok elitjének egy része olyan, mint az orvosi elit bizonyos csoportjai voltak korábban. Nem érdeke semmiféle valódi reform, mert az az előjogai és a kapcsolatrendszere elvesztésével fenyegetne. Ez sok esetben még csak nem is rosszindulatból és rosszhiszeműségből következik, hanem a tudatalatti változás elleni rettegésből. De ahogy az egészségügyi elit a korábbiakban – és bizonyos értelemben még ma is –, úgy a pedagógiai elit és érdekképviselet is rendszeresen néhány gátlástalan szarkeverő túsza lesz, akik hogy, hogy nem, általában valahogy mindig szélsőliberálisok (külön undor azoknak, akik még csak nem is függetlennek, hanem adott esetben jobbosnak merészelik kiadni magukat).

Háború, járvány és választás idején pedagógussztrájkot meg rendetlenkedést rendezni nem elegáns; annyira kilóg a politikai lóláb, hogy gyakorlatilag nem lehet nem átesni rajta.

A pedagógusok hergelhető részét pedig mindig belehúzzák a politikába. Nagy részük tényleg jószándékú, de gyógyíthatatlanul liberális.

Az elmúlt ötven évben a liberális tanár volt a menő, ami jóvátehetetlen károkat okozott minden nyugati oktatási rendszerben. A tanári tekintély már nem adott alap, amit a szakma megad és kikövetel helyből mindenkinek, hanem minden tanárnak elvileg magának kellene megszereznie a tanteremben.

Erre pont ki se képzik őket, a folyamatos ingerlésre szocializálódott korosztályokat kellene valami izgalmassal megfogniuk mondjuk a trigonometria tárgykörében.

A liberális tanár mindig a szigorúbb és következetesebb kollégák, a teljes rendszer tekintélye kárára építgeti a saját kis egóját naggyá a tanítványai szemében.

A Google-keresésre optimalizált, memoritereket nem tartalmazó, a tudás megszerzését fárasztó elnyomásként előadó gondolkodásmód, amely az életet puszta önmegvalósításnak mutatja be, kötelezettségek nélkül, diákként nagyon vonzó lehet. Ebben a világban mindig a többség, a hatalom, a kultúra, a hagyomány, az adott a hibás, és nem az alkalmazkodásképtelenség, aminek az oka még csak nem is a képességek hiánya, hanem a tanult lustaság, amit valami perverz okból szabadságnak hívnak.

Jobb sorsra érdemes fiatalok keverednek így bele a "tüntetéskultúra" abszurd világába, amelyben az egyén és a lázadó közösség csak a meddő tiltakozásokon keresztül kommunikál azokkal, akik egyébként fizetik a bulit.

Ez akkor is így van, ha a tanárok keveset keresnek és túl vannak terhelve.

De az elmúlt négy évben is csak ideológiai baromságokkal üldöztek bennünket, életképes ötletük nem volt a lényeg továbbfejlesztése tekintetében. 12 évet úgy húztam le a rohadt elnyomó Kádár-rendszer alap- és középfokú oktatásában, hogy nem volt összesen talán öt lyukasórám. Ezekből háromra külön emlékszem, mert annyira egyedi esemény volt.

De nincs is ötletem arra, hogy milyen jogos indok lehetne arra, hogy elmaradjon egy tanóra. A tüntetés, meg mondjuk egy tanársztrájk biztos nem ilyen. A tanév első tüntetése persze most még nagylelkűen délután négy órakor lesz, de ha nem megfelelő a létszám, lesz az még hétköznap tizenegy órakor is.
Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.