A diákok teljesen saját ötletből tüntetnek a lyukasórák ellen!
Hülyék lennének, ha nem. Szóval ez egy elég olcsó áron megvásárolt támogatás a tanári kar részéről. Már amennyiben egy olyan alternatív univerzumban létezünk, ahol a diákok a lyukasóra helyett a kémia felmérőt választják. Sőt, egyedül, magukban is megírják, nem is puskáznak közben, esetleg öntevékenyen ki is javítják, hogy szegény tanáraikat ne terheljék. Ez tényleg karnyújtásnyira van attól az ideális világtól, amelyben minden gyerek tökéletesen felkészül, hogy ne okozzon csalódást a tanárainak és a szüleinek.
Ne legyünk már teljesen hülyék. Vagy 25 éve láttam egy olasz filmet, amelyben a kamasz szerelmi szál kerettörténete valami iskolafoglalással egybekötött sztrájk volt, ahol a szerelmesek is fontosnak találták a matek doga helyett holmi lázadással foglalatoskodni, két bátortalan smárolási kísérlet között.
Nem vagyok az a stréber típus, de nekem még a középsuli látótávolságából sem tetszett az az iskola, amelyet a gyerekek irányítanak és az összes eszükkel eldönthetik, hogy éppen miért is van kedvük lázadni.
De hát nem is erről van szó. Ideológiába belevakult tanárok használják a diákokat saját céljaikra. Olyan tanárok, akiket meg a mozgalmi-szakszervezeti létbe alámerült liberálisok használnak a saját céljaikra a pedagógus szakszervezeteken keresztül.
Ha egy mondatban, a lehető legrövidebben kellene leírnom az oktatási rendszer elmúlt harminc évét, akkor elég lenne ennyit mondani: a végtelen jogkiterjesztések nevében a szülők a tanárok oldaláról átálltak a gyerekeik oldalára.
Ma a szülők nem a gyermekeik, hanem a tanárok fegyelmezése céljából járnak be az iskolákba.
A tekintélyét teljesen elveszítő pedagógusok pedig a felső-középosztály iskoláiban a jóemberkedésben és a közös ellenségkép alkotásában megtalálták az eszközt a gyerekek maguk mellé állítására.
Ebben a közelítésben a matematika fehér áltudomány, amit a szegények és a nem fehérek elnyomására találtak ki, a matekdolgozat strukturális elnyomás.
Ebbe a maszlagba igazán belefér az erre fogékony, egyébként az oktatási rendszerben is kisebbségben lévő haladárok számára, hogy az alacsony fizetésre és a fasiszta alaptantervre hivatkozva lázítsák a gondjaikra bízott nebulókat.Ebből a szempontból a pedagógusok elitjének egy része olyan, mint az orvosi elit bizonyos csoportjai voltak korábban. Nem érdeke semmiféle valódi reform, mert az az előjogai és a kapcsolatrendszere elvesztésével fenyegetne. Ez sok esetben még csak nem is rosszindulatból és rosszhiszeműségből következik, hanem a tudatalatti változás elleni rettegésből. De ahogy az egészségügyi elit a korábbiakban – és bizonyos értelemben még ma is –, úgy a pedagógiai elit és érdekképviselet is rendszeresen néhány gátlástalan szarkeverő túsza lesz, akik hogy, hogy nem, általában valahogy mindig szélsőliberálisok (külön undor azoknak, akik még csak nem is függetlennek, hanem adott esetben jobbosnak merészelik kiadni magukat).
Háború, járvány és választás idején pedagógussztrájkot meg rendetlenkedést rendezni nem elegáns; annyira kilóg a politikai lóláb, hogy gyakorlatilag nem lehet nem átesni rajta.
A pedagógusok hergelhető részét pedig mindig belehúzzák a politikába. Nagy részük tényleg jószándékú, de gyógyíthatatlanul liberális.
Az elmúlt ötven évben a liberális tanár volt a menő, ami jóvátehetetlen károkat okozott minden nyugati oktatási rendszerben. A tanári tekintély már nem adott alap, amit a szakma megad és kikövetel helyből mindenkinek, hanem minden tanárnak elvileg magának kellene megszereznie a tanteremben.Erre pont ki se képzik őket, a folyamatos ingerlésre szocializálódott korosztályokat kellene valami izgalmassal megfogniuk mondjuk a trigonometria tárgykörében.
A liberális tanár mindig a szigorúbb és következetesebb kollégák, a teljes rendszer tekintélye kárára építgeti a saját kis egóját naggyá a tanítványai szemében.A Google-keresésre optimalizált, memoritereket nem tartalmazó, a tudás megszerzését fárasztó elnyomásként előadó gondolkodásmód, amely az életet puszta önmegvalósításnak mutatja be, kötelezettségek nélkül, diákként nagyon vonzó lehet. Ebben a világban mindig a többség, a hatalom, a kultúra, a hagyomány, az adott a hibás, és nem az alkalmazkodásképtelenség, aminek az oka még csak nem is a képességek hiánya, hanem a tanult lustaság, amit valami perverz okból szabadságnak hívnak.
Jobb sorsra érdemes fiatalok keverednek így bele a "tüntetéskultúra" abszurd világába, amelyben az egyén és a lázadó közösség csak a meddő tiltakozásokon keresztül kommunikál azokkal, akik egyébként fizetik a bulit.
Ez akkor is így van, ha a tanárok keveset keresnek és túl vannak terhelve.
De az elmúlt négy évben is csak ideológiai baromságokkal üldöztek bennünket, életképes ötletük nem volt a lényeg továbbfejlesztése tekintetében. 12 évet úgy húztam le a rohadt elnyomó Kádár-rendszer alap- és középfokú oktatásában, hogy nem volt összesen talán öt lyukasórám. Ezekből háromra külön emlékszem, mert annyira egyedi esemény volt.
De nincs is ötletem arra, hogy milyen jogos indok lehetne arra, hogy elmaradjon egy tanóra. A tüntetés, meg mondjuk egy tanársztrájk biztos nem ilyen. A tanév első tüntetése persze most még nagylelkűen délután négy órakor lesz, de ha nem megfelelő a létszám, lesz az még hétköznap tizenegy órakor is.
