Fico, Babis! Itt végig csak egy muskétás volt...
Fotó: Máthé Zoltán
Tusk, Babis és Fico közös képe nem volt épp elegáns. Különösen, mivel azt az üzenetet csatolták hozzá: ők a három muskétás, és Magyar Péter személyében várják a negyediket, hogy újraéledjen a Visegrádi Négyek. Pedig, aki végig muskétásként képviselte a „mindenki egyért, egy mindenkiért” elvét, az pont nem szerepel a képen...
Nehéz megragadni azt a pillanatot, amikor az emberben a csalódottság átfordul tapasztalássá. Amikor a csalódás mély, a váratlansága miatt különösen fájó érzésén lassanként képessé válik túllendülni az ember, hogy tudásként építse be magába a megrázó tapasztalatot. Sajnálatos, hogy a csalódás azon tapasztalatainkat, tudásunkat gyarapítja leggyakrabban, miszerint hiába várunk többet egy bárkitől, végül ő maga cáfol rá a megelőlegezett kiválóságára. Így az ember alapvetően sárkányfogvetemény. Valahogy ezen gondolkodtam, amikor elnéztem azt a nemrégiben készült képet, amelytől most maga alá sárgázik a balliberális sajtó, mi tagadás, joggal. Amin együtt vigyorog Andrej Babis, Robert Fico és Ursula von der Leyen legkedvesebb háziállata, Donald Tusk. És amely szerint ők volnának a három muskétás...
Fico önmagában nem nagy veszteség, egyrészt, mert baloldali, másrészt meg sosem sikerült igazán meggyőzően bizonyítania, hogy nem gyűlöli a magyarokat, különösen a felvidékieket. De, azért Babis kicsit más. Babist Orbán Viktor mindig kitűnő pénzügyminiszterként, valóságos varázslóként jellemezte. Ellenzékben is többször meglátogatta külföldi útjain, formálisan is, informálisan is fogadta. Babis a legutóbbi cseh választások közeledtével kiemelt vendégként szónokolhatott a budapesti CPAC-en, amely jelentősen felerősítette hangját és növelte politikai súlyát a nemzetközi térben. Balliberális, bár patrióta elvei ellenére Babis pártja, az ANO szintén csatlakozhatott, ráadásul alapító tagként a Fidesz-KDNP által gründolt, azóta harmadik legnagyobb frakcióként működő Patrióták Európáért platformhoz. Pedig Babis pártja nem hozott sok képviselőt, és továbbra is ellenzékben volt Csehországban.
- Mindezeket most nem azért soroltam elő, hogy Babis milyen hálátlan volna. Babis számoljon el önmagával, a saját lelkiismeretével. Hanem, hogy érzékeltessem, mit jelent a polgári oldal számára a barátság, a kitartás és a hűség a gyakorlatban, amely a nehezebb pillanatokban sem lankad el. Amely nem teszi múltidőbe a barátságot. Nem számít, ha Babis utóbb nem érdemelte is meg, mert Babis azt kapta, amit a magyar értelemben vett bajtársiasság megkövetelt.
És félreértés ne essék, itt nem azzal van baj, hogy a Visegrádi Négyek tovább is működik Magyar Péter országlása idején, vagy, ha új lendületet kap az együttműködés. (Bár félő, hogy ez Brüsszel túlhatalma felé tereli majd a V4-eket.) Itt azzal van az alapvető probléma, ahogyan az új magyar kormányfőnek megüzenték a hármak, hogy készek az együttműködésre. Miszerint ők a három muskétások. Mindig is azok voltak. Végig. És várják a negyediket, amelyik eddig hiányzott. Mert eddig, eszerint, a magyar fél nem videlkedett muskétásként. Pedig pont ennek ellenkezője igaz. Szlovákia és Csehország végig profitált abból, amit Orbán Viktor Brüsszelben kiharcolt a számukra is. És Tusk volt az, amelyik ezért folyamatosan bírálta a három országot, és annak három vezetőjét.
Vazallusok, nem muskétások
Visszatérve a kiinduló gondolathoz, a pillanathoz, amikor a csalódás átfordul tapasztalattá. Nos, az mégsem minden esetben ülepedik kizárólag a negatív lélekrétegekben. Jelen esetben ugyanis a nemzeti oldalnak az önazonosságában nem kellett csalatkoznia. Sőt, a dac még meg is erősítheti abban. Azaz azt a képességét nem adta fel, és nem is kell feladnia, hogy bajtársként tudjon kezelni másokat. Babis és Fico példája ellenére, vagy éppen azért. Ezt nem tudta elvenni Tusk. Pedig akkor tényleg győzött volna. De most neki van két átállt partnere, akivel muskétásokat játszanak. És, ha a mindenki egyért, egy mindenkiért elvét nézzük, akkor világosan látszik, hogy végig csak egy muskétás volt végig a porondon. És most az maradt egyedül.
