Pesti Srácok

A Jobbik nem bizonyult méltónak arra, hogy Jakab Péter vezesse és egyéb semmiségek

A Jobbik nem bizonyult méltónak arra, hogy Jakab Péter vezesse és egyéb semmiségek

Nem minden sikertelen férfi mögött áll ám egy gátlástalan nő. J. Péter szerelmi drámája kellemesen tereli el a figyelmünket az éppen kitörni készülő harmadik világháborúról, a tragikus méreteket öltő szárazságról, illetve arról, hogy télen hideg lesz. Ez utóbbit nem csak onnan tudjuk, hogy a Kincses Kalendárium szerint így lesz, hanem onnan is, hogy a meteorológusok kifejezetten meleg telet jósolnak. Illetve hagyatkozhatunk még a szokott szerencsénkre is, ami nincs.

Érdemes egyébként elolvasni azt a levelet, amit a Jobbik utolsó elnöke írt a Jobbik utolsó előtti elnökének. A mamuszosról szóló rész különösen drámai, tömör, összefoglaló jellegű és igaz.

A fő kérdés persze az, hogy végül miért is nyervad meg minden szélsőséges párt Magyarországon? Talán itt igaz az, hogy egy csőcselékünk van. 2006 után egyértelműen kiderült, hogy az MSZP szavazó, az igazi kocsmában is hallható és megtekinthető MSZP szavazó olyan sebességgel lényegül át, például miskolci környezetben Jobbik szavazóvá, hogy csak úgy zörög. Az egykori MSZP egykori 45 százalékában benne voltak azok, akik mindig is a leghangosabbakért, a legnagyobbat mondókért lelkesedtek. A balliberális sajtófölény két választáson is a csúcson tartotta az MSZP-t. Gyurcsány Ferenc azonban az ország tönkretétele mellett az MSZP szavazóbázisát is kicsinálta. A Demokratikus Koalíció azóta is az ÁVH iránt nosztalgiát érző szavazókból gazdálkodik, míg a Jobbik szavazótáborának egy része egykori MSZP rajongóként még a jól látható nyilas nosztalgiára sem mondott nemet.

PestiSracok facebook image

Jakab Péter persze most csak a helyére kerül, a pártalapítási képessége Szanyi Tiboréval vetekszik, független képviselőként pedig a parlamenti őrjöngéseit is csak az országgyűlési őrség tagjai lesznek kénytelenek elviselni a folyosón. A mamuszos persze egy frizuraváltással és cipőviseléssel eltűnhet a köz szeme elől, de Jakabnak plasztikai sebészre lesz szüksége ahhoz, hogy ne hallja állandóan azt a röhögést a háta mögött.

De mi lesz az örök hőzöngőkkel, akiknek a Mi Hazánk túl konszolidált, a DK túl Gyurcsány, illetve akik nem tudják a mamuszost megkülönböztetni a Klárától? A Jobbikhoz biztosan nem térnek vissza, mert egy párt a léte során csak egy bizonyos botránymennyiséggel gazdálkodhat és a Jobbik már azt is elhasználta, amit kölcsönbe kapott a többi ellenzéki párttól. Az ellenzék ezek szerint nem csak Jakab Péter új pártjával terhelt, hanem valami igazi autentikusan szélsőséges új mozgalmat is gründolniuk kell, ha csak nem akarnak egy reggel arra ébredni, hogy a Mi Hazánk 15 százalékkal az ellenzék vezető ereje.

A magyar emberek általános reakciója, úgy általában, a Gyurcsány-félékre, a Torgyánokra (habár szórakoztatásilag (is) az öregfiú kétségtelen más minőség volt), a Vonákra, a Jakabokra, és a Kun Béla epigonokra (Fegyőr, KariGeri, Tordai, Vadai) mindig azonos.

Rövid ideig esetleg népszerűek lehetnek, de ha csak nincs oltári szerencséjük (nekünk meg hatalmas pechünk), soha sem kerülnek a hatalom közelébe. Gyurcsány sohasem kerül még az elit közelébe se, ha nem jó helyre házasodik és Dobrevről sem tudná senki, hogy kicsoda, ha nem ennek a ripacsnak a felesége lenne. Ugyanannak a harminc százaléknyi boldogtalannak a szavazatára pályázik az egész ellenzék, és egyelőre semmiféle szavazatnövelő tényezőt nem tartalmaz.

Jakab Péter és az ő Jobbikja, meg a mamuszos múzsája csak szórakoztatóipari termék már, amivel átvészelhetjük a politikai holtszezont szeptemberig. Jakab persze kárt okozni azért még tud, hiszen ha szét tudja verni a Jobbik-frakciót, akkor sok egykori kollégája lazacos szendvicsén lesz a színhús helyén tonhalkrém, ami ugyebár nagyon nem ugyanaz. A baj az, hogy az ellenzék az ország ügyeinek intézéséhez pont ennyit tud hozzátenni, Gyurcsány alkoholos "költészetét", Karácsony hiperpasszív angoltudását, valamint azt, hogy mindent megtesznek az EU-s pénzek megérkezésének megakadályozása érdekében. Ez utóbbira a hazaárulás kifejezés is csak jóindulatú szépítés, ezért még a saját szavazóiknak is meg kellene kergetniük őket. Az igazán kellemetlen csak az, hogy a liberális ellenzékünk az általános európai politikusi színvonalat hozza, amibe Jakab Péter is tökéletesen belefér. Tudja valaki, hogy hogy hívják a Jakab csaját? Állítólag ő lesz a pártelnök. Most már formálisan is. Mert eddig el volt nyomva.

(A szokott narancs színt kegyeleti okokból száműztem a mai posztból.)

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.