A Jobbik nem bizonyult méltónak arra, hogy Jakab Péter vezesse és egyéb semmiségek
Nem minden sikertelen férfi mögött áll ám egy gátlástalan nő. J. Péter szerelmi drámája kellemesen tereli el a figyelmünket az éppen kitörni készülő harmadik világháborúról, a tragikus méreteket öltő szárazságról, illetve arról, hogy télen hideg lesz. Ez utóbbit nem csak onnan tudjuk, hogy a Kincses Kalendárium szerint így lesz, hanem onnan is, hogy a meteorológusok kifejezetten meleg telet jósolnak. Illetve hagyatkozhatunk még a szokott szerencsénkre is, ami nincs.
Érdemes egyébként elolvasni azt a levelet, amit a Jobbik utolsó elnöke írt a Jobbik utolsó előtti elnökének. A mamuszosról szóló rész különösen drámai, tömör, összefoglaló jellegű és igaz.
Ha Neked az a tanácsadó kell, aki mellett elvesztetted a családodat, elvesztetted az előválasztást, elvesztetted az országgyűlési választást, elvesztetted az elnökségedet, elvesztetted a frakcióvezetőségedet, elvesztetted minden tekintélyedet és elvesztetted a hiteledet, nem foglak visszatartani sem.
A fő kérdés persze az, hogy végül miért is nyervad meg minden szélsőséges párt Magyarországon? Talán itt igaz az, hogy egy csőcselékünk van. 2006 után egyértelműen kiderült, hogy az MSZP szavazó, az igazi kocsmában is hallható és megtekinthető MSZP szavazó olyan sebességgel lényegül át, például miskolci környezetben Jobbik szavazóvá, hogy csak úgy zörög. Az egykori MSZP egykori 45 százalékában benne voltak azok, akik mindig is a leghangosabbakért, a legnagyobbat mondókért lelkesedtek. A balliberális sajtófölény két választáson is a csúcson tartotta az MSZP-t. Gyurcsány Ferenc azonban az ország tönkretétele mellett az MSZP szavazóbázisát is kicsinálta. A Demokratikus Koalíció azóta is az ÁVH iránt nosztalgiát érző szavazókból gazdálkodik, míg a Jobbik szavazótáborának egy része egykori MSZP rajongóként még a jól látható nyilas nosztalgiára sem mondott nemet.
Jakab Péter persze most csak a helyére kerül, a pártalapítási képessége Szanyi Tiboréval vetekszik, független képviselőként pedig a parlamenti őrjöngéseit is csak az országgyűlési őrség tagjai lesznek kénytelenek elviselni a folyosón. A mamuszos persze egy frizuraváltással és cipőviseléssel eltűnhet a köz szeme elől, de Jakabnak plasztikai sebészre lesz szüksége ahhoz, hogy ne hallja állandóan azt a röhögést a háta mögött.
De mi lesz az örök hőzöngőkkel, akiknek a Mi Hazánk túl konszolidált, a DK túl Gyurcsány, illetve akik nem tudják a mamuszost megkülönböztetni a Klárától? A Jobbikhoz biztosan nem térnek vissza, mert egy párt a léte során csak egy bizonyos botránymennyiséggel gazdálkodhat és a Jobbik már azt is elhasználta, amit kölcsönbe kapott a többi ellenzéki párttól. Az ellenzék ezek szerint nem csak Jakab Péter új pártjával terhelt, hanem valami igazi autentikusan szélsőséges új mozgalmat is gründolniuk kell, ha csak nem akarnak egy reggel arra ébredni, hogy a Mi Hazánk 15 százalékkal az ellenzék vezető ereje.
A magyar emberek általános reakciója, úgy általában, a Gyurcsány-félékre, a Torgyánokra (habár szórakoztatásilag (is) az öregfiú kétségtelen más minőség volt), a Vonákra, a Jakabokra, és a Kun Béla epigonokra (Fegyőr, KariGeri, Tordai, Vadai) mindig azonos.
Rövid ideig esetleg népszerűek lehetnek, de ha csak nincs oltári szerencséjük (nekünk meg hatalmas pechünk), soha sem kerülnek a hatalom közelébe. Gyurcsány sohasem kerül még az elit közelébe se, ha nem jó helyre házasodik és Dobrevről sem tudná senki, hogy kicsoda, ha nem ennek a ripacsnak a felesége lenne. Ugyanannak a harminc százaléknyi boldogtalannak a szavazatára pályázik az egész ellenzék, és egyelőre semmiféle szavazatnövelő tényezőt nem tartalmaz.
Jakab Péter és az ő Jobbikja, meg a mamuszos múzsája csak szórakoztatóipari termék már, amivel átvészelhetjük a politikai holtszezont szeptemberig. Jakab persze kárt okozni azért még tud, hiszen ha szét tudja verni a Jobbik-frakciót, akkor sok egykori kollégája lazacos szendvicsén lesz a színhús helyén tonhalkrém, ami ugyebár nagyon nem ugyanaz. A baj az, hogy az ellenzék az ország ügyeinek intézéséhez pont ennyit tud hozzátenni, Gyurcsány alkoholos "költészetét", Karácsony hiperpasszív angoltudását, valamint azt, hogy mindent megtesznek az EU-s pénzek megérkezésének megakadályozása érdekében. Ez utóbbira a hazaárulás kifejezés is csak jóindulatú szépítés, ezért még a saját szavazóiknak is meg kellene kergetniük őket. Az igazán kellemetlen csak az, hogy a liberális ellenzékünk az általános európai politikusi színvonalat hozza, amibe Jakab Péter is tökéletesen belefér. Tudja valaki, hogy hogy hívják a Jakab csaját? Állítólag ő lesz a pártelnök. Most már formálisan is. Mert eddig el volt nyomva.
(A szokott narancs színt kegyeleti okokból száműztem a mai posztból.)
