Pesti Srácok

A lányok nem beszélnek csúnyán, kedves Lili

A lányok nem beszélnek csúnyán, kedves Lili

De. De nem. Boldog gyermekkoromban voltak lányok, akik szerettek focizni, de nem szerettünk velük játszani, mert különösen az egyikük, a Vera, iszonyúan keményen játszott. Mondhatni durván. Viszont nem beszélt csúnyán.

Ma nyilván azt mondanák, hogy férfisovinizmusból nem voltunk hajlandóak bevenni a csapatba a Verát, de valójában azért nem, mert ha mi otthagytuk a lábunkat amikor kapura tört (mert csatárt szeretett játszani a szentem, mint mindegyikünk), akkor meg viszont sírt.

Ezt se szerettük valahogy. De gólt kapni még jobban nem szerettünk.

A csirketelepen is dolgoztam együtt asszonyokkal, de ők sem beszéltek csúnyán, főleg nem gyerekek, kamaszok, fiatalok előtt. Ha mi fiuk merészeltünk csúnyán beszélni, hát nagyon keményen ránk szóltak. Marika nénivel meg úgy általában nem volt opció ellenkezni, ezt a tsz-elnök elvtárs sem merészelte, pedig a kocsmában nagy volt a szája, ma férfisovinisztának mondanánk. Az elnök elvtárs egyébként úgy járt el, hogy megkérdezte Marika nénit, hogyan szervezné meg az aktuális munkát, majd azt kihirdette a saját utasításaként. Marika néni sem káromkodott általában, kivéve egyszer, amikor kiszakadt a moslékosvödör füle és az egész a nagylábujjára esett, a moslék meg a lábára ömlött.

De utána szólt, hogy a jelenlétében soha se merészeljünk így beszélni.

Egy lány ne káromkodjon. Azért vannak lányok, hogy olyanok is legyenek, akik nem káromkodnak, nem beszélnek csúnyán. Azok a régi szép idők, amikor még ciki volt káromkodni. Amikor bármelyik felnőtt rászólt bármelyik gyerekre, ha az káromkodott. A lányokra nem kellett, mert azok nem káromkodtak.
PestiSracok facebook image

Nézem kik védik meg azt a szerencsétlen pécsi gimnazistát, aki liberálisok közé keveredett. Hát szép társaság.

Sose értettem, hogy milyen alapon gondolják a liberálisok, hogy az undorító, az ocsmány a szép.

Talán a saját lelkük alapján, nincs más ötletem. A Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának dékánja szerint:

Hát.

Mások ezt pont fordítva gondolják, a stílus maga az ember.

Mélyen elgondolkoztatónak találom, hogy egyik liberálisban sem merül fel, ez talán egy olyan határ, amelynek az átlépését még politikai és ideológiai okokból kellene támogatni.

Lehetne mondani: egyetértek veled, de kérlek ne káromkodj, ne beszélj csúnyán, mert rossz hallgatni.

Különösen mert az említett "gondolkodó" a trágárságokon és a liberális narratíva felmondásán kívül semmit nem tett hozzá a diskurzushoz. Azt, hogy Lili valójában milyen, azt csak a barátai, az osztálytársai, a tanárai és talán a szülei tudják.

Nagyon remélem, hogy nem olyan, amilyennek látszik.

A liberálisok új projektje láthatólag az, hogy egyre fiatalabb gyerekeket küldjenek a politika arcvonalába. Olyanokat, akiknek láthatólag fogalmuk sincs a tágabb kontextusról. Egy káromkodó 18 éves lány nem több, mint egy olyan 18 éves lány, aki felvett egy rossz férfiszokást. Hát ezzel biztos nem vagyunk most előrébb.

Most hallom, hogy szegény lány állítólag LMBTQ+ károsult is, ami némileg mentőkörülmény, hiszen a liberális ideológia LMBTQ+ kiegészítő csomagja sem hagy maga után boldog és elégedett kamaszokat.

Mérhetetlen a felelőssége azoknak, akik ezekben az őrületekben gyerekeket, kamaszokat megtámogatja, megerősíti.

Ebben semmi politika nem szabadna, hogy legyen. De csak az van.

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.