Elmebetegek között
A valóság teljesen kicsinálta a szarkasztikus humort, a túlzások felhasználásával meghökkenteni vágyó zsurnalisztikai fogásokat, sőt, bármilyen olyan ötlet alkalmazását, ami a lehetetlenre épít. Egy nő manapság például bármikor teherbe ejthet egy férfit (a férfi akarata ellenére), hogy az egyik leggyakoribb és sajnos legkevésbé irracionális agybajt említsük.
Ezt a leosztást ugyanis a liberális szójelentések megfejtésével még meg lehet magyarázni valahogy. Persze csak azért, mert a szójelentésekkel élnek vissza az elkövetők. Hiszen a "nő" ebben az esetben egy olyan férfi, aki nőnek hívja magát. És a teljes jogú nőiességhez – beleértve a menstruációt és a női börtönben történő büntetésletöltést – nem is kell más, mint az a kijelentés: "én nő vagyok". Az is egyértelmű, hogy a teherbeejtéshez szükséges eszközt is lehet bárminek hívni, például klitorisznak, a helyes kis golyóbisokat pedig nagy- vagy kisajkaknak, ahogy tetszik. Ki szólhatna bele ebbe. Az a ténykörülmény pedig, hogy az "áldozatunk" természetes úton esett teherbe egy nőtől, a saját akaratából, miért is akadályozná meg őt abban, hogy férfi legyen?
Csak nem lehet ennyire a fizikai és a biológiai valóság, illetve a lehatárolt és világos szójelentések rabságában élni! De ez még csak a felvezetés.
Nem horpasztotta be például a magyar közvélemény ingerküszöbét az sem, hogy TikTok-trend látszik kialakulni abból, hogy magukat transznőként (?), transzférfiként (?) azonosító személyek, akik egész véletlenül pénzért nyújtanak szexuális szolgáltatásokat, közvetítik a TikTokon a kuncsaft boldoggá tételének folyamatát élőben, tízezres nagyságrendű nézőnek, akik közül valószínűleg ezres nagyságrendű a 14 év alatti magyar állampolgárságú gyermek.
Az egyik elkövető egyébként közismert elmebeteg: ő volt az, aki felgyújtotta a haját szintén élőben a nézettségért. Ha jól emlékszem, kórházba is került utána. Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy továbbra is folyamatosan jelen legyen a "követői" életében, vagyis a közösségi médiában. Ez a tény önmagában elég ahhoz, hogy kijelentsük: legyőztek bennünket az elmebetegek.
Ha ilyet valaki egy parkban ad elő, tehát mondjuk kalapozik a közönség körében, miközben egy személy kielégít egy másikat, a perverziók csúcsára emelkedve – mondjuk egy férfi egy nőt –, akkor kijön a rendőrség meg az RTL híradója is. Ez utóbbi persze a felháborodást kihasználó hírműsor után rögtön benyomna egy érzékenyítő műsort valamilyen különösen izgalmas új szexuális irányultságról. A kérdés a következő:
Akarja-e Ön, Kedves Szülő, hogy serdületlen, serdülő, vagyis a gondozására, nevelésére bízott gyermek vagy fiatalkorú élő, egyenes adásban, napi rendszerességgel tekintse meg influenszerként is tevékenykedő elmebetegek szexuális tevékenységét? Természetes a szexualitás szót a lehető legkiterjedtebben értelmezve. Olyan dimenzókban is, amitől Ön például azonnal hányna.
Az ember szexualitása nagyon könnyen tévútra vihető, nemcsak funkcionálisan, hanem a személyiség felépülésének minden szakasza alkalmas arra, hogy a gyerekeket bármire, szó szerint bármire kondicionálják, amit az emberi elme csak ki tud találni.
Mi meg csak figyeljük, hogy bandákba verődött elmebetegek bármit megtegyenek a gyermekeinkkel.Ezek az influenszerek nemcsak a szexuális perverziók legszélsőségesebbjeit közvetítik normaként a gyerekek felé, hanem az elmebetegségek, az öndestrukciók végtelen számú formáját is. A Parlamentet rakétatámadással fenyegető K. Mercédesz (korábban Tibor) például szintén rendszeresen közvetítette, hogy miként veri a nőnemű élettársát (állítólag egészen a tartós egészségkárosodásig), de ez nem akadályozta meg némi "médiakarrierben" (természetesen RTL, elhatárolódás volt). Arra meg már rá sem hederítünk, hogy ezres nagyságrendben bombáznak gyermekeket a legszélsőségesebb "szexuális" tartalmakkal.
Még csak nem is pornóval, hanem gyakorlatilag életmód-tanácsadásként a szexuális perverziók üzleti alapú kielégítésének módozataival.Ezek a szerencsétlenek, miután a mentális állapotuk és az intellektuális képességeik miatt sokszor munkavállalásra alkalmatlanok, szexmunkásként dolgoznak és természetesen anyagi okokból tesznek mindent nyilvánossá a közösségi médiában. A követők, a kattintások, a nézők pénzt hoznak, ennyi, azoknak is, akik egyébként akár másra is képesek lennének.
A mindenre is kényes tartalomszolgáltatók és közösségimédiás cégek számára pedig a pénznek nincs szaga.
A "szexuális kisebbség" és az "áldozat" címke egyébként is minden destruktív, perverz, elmebajos tartalmat és ilyesmiktől szenvedő személyt megvéd.
Iszonyú nehéz lázadni az elmebaj ellen.
Az emberek egy része, aki egyébként magától nem tett volna semmi rosszat, belenyugodott a kommunisták, a nácik őrületeibe, sokak képesek belesimulni bármilyen agybeteg szektába, egyszerű és kényelmes beállni a kórusba.
De jelen esetben a társadalomban ezrelékekben mérhető mennyiségben megtalálható elmebetegek szexuális és öndestruktív viselkedése válik normává a közösségi média segítségével a gyerekek között.
És mi ezt eltűrjük. A közösségi média irányítói pontosan tudják, mit csinálnak; az a céljuk, hogy a gyerekek, mindenki gyerekei ezt lássák, megszokják, elfogadják, és példaként, mintaként kövessék.
Az egyik nyugat-európai országban gyermekorvosok arról számoltak be, hogy 14 év alatti gyermekeknél olyan sérüléseket tapasztalnak jelentős számban, amelyek olyan agresszív szexuális cselekmények következményei, amelyek ezekben a szubkultúrában szokásosak. Az esetek döntő többségében a másik fél, vagy a többi résztvevő is gyermekkorú volt.
A félreértések elkerülése végett: ennek az ügynek a szexmunkások, az 'influenszerek" ugyanúgy az áldozatai, mint az emberkereskedők által szexmunkára kényszerített nők. Semmivel több "önkéntesség" nincs ebben, mint abban.
A különbség csak az, hogy az emberkereskedőket legalább közutálat övezi és üldözi a rendőrség.
De azokat a "liberális" "értelmiségieket", "politikusokat", "véleményvezéreket", "egyetemi kutatókat", akik minden módon védik ezt az agresszív terrort, nem hibáztatja senki.Én hibáztatom. Elsősorban nem értelmiségiek persze, és legfeljebb az írható a javukra, hogy legalább maguk nem csinálják mindazt nyilvánosan, amit támogatnak. De persze azért, mert nem vágynak rá, hanem azért, mert gyávák hozzá.
De azt azért ők is élvezik, hogy ilyesmiket robbanthatnak gyermekek generációinak arcába. Meddig tűrjük még? Magyarországon még a normalitás van kormányon.
Ezúton kérünk elnézést az OPNI minden betegségtudattal rendelkező ápoltjától, bejáró betegétől, hogy ebben az ügyben kénytelenek vagyunk az őket egykor gondozó intézményre hivatkozni. Vezető kép /részlet/: MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
