Ez is megvolt!
Éljen a király! Éljen, éljen...Eljött a Messiás! Megtörtént a koronázás. Vastaps a parlamentben, itt-ott könnyes szemek, miközben ötvennégy képviselő ülve maradt, nemmel szavazott. Éljenez a nép a Kossuth téren, hatalmas az ováció, lengetik a nemzeti színű zászlót, az uniós lobogót, a távolban egy szivárvány színű zászló is feltűnik. Székely zászló sehol. Egy korszak lezárult, a nemzetépítés, a nemzetegyesítés korszaka. Véget ért a magyar történelem s nemzettudat erősítésének ideje. Újra merhetünk kicsinek látszani és kicsinek lenni.
A kérdés az, hogy a király tud-e királyként viselkedni, nagyvonalúan, méltóságteljesen, igazságosan. Az előjelek nem biztatóak, inkább riasztóak. Ez a kétharmados király vért akar látni, nem együttműködést, megértést, szeretetet. A rendszerváltás harminchatodik évében a miniszterelnök beszédében példátlan módon megtámadta, megszégyenítette Sulyok Tamás köztársasági elnököt és ismét lemondásra szólította fel. A vádbeszédében az új kormányfő felsorolta azokat a kritikus belpolitikai helyzeteket, amikor Sulyok Tamás nem szólalt meg, hallgatott:
...hogyan tudná ennyi gyávaság, félrenézés és hazugság után ennek a gyönyörű nemzetnek az egységét megtestesíteni? Szerintem sehogy. Ideje távozni, emelt fővel, ameddig még lehet.
Fotó: Hatlaczki Balazs
Vajon az új király mire gondolhatott? Ha mégsem mondana le, akkor lesöpörné az asztalról az Alaptörvényt, vérügyészként szolgálatba helyezné magát és rendőrök rátörnék a köztársasági elnökre az ajtót – a Sándor palotában vagy a lakhelyén – és bilincsbe verve elvinnék? Érdekes lenne. S a parlamentáris demokrácia, a jogállam, azzal mi lenne? Akkor helyén lesz az a gondolat, hogy az országgyűlési választással egy újabb rendszerváltás történt. Ismerős ez a helyzet a magyar történelemből, amikor nem a bíróságok ítélkeztek, hanem koncepciós perekben maguk a kommunista hatalom politikusai, birtokosai. Bár az államfő előzőleg a parlamentben kifejtette a képviselők előtt, hogy a ,,jogállam megbontása beláthatatlan következményekkel járna”, de ez nem jutott el a frissen megválasztott miniszterelnökhöz. Sőt az sem, hogy egy ezredéve államalkotó nemzet vagyunk s ez felelősséggel jár. Sajnáltam Sulyok Tamást, amint zúdultak rá a vádbeszéd pontjai, mert csak tehetetlenül ült, bárgyún mosolyogva. A kisdiák a tanárát oktatta. Nem kellett volna a páholyból felállni és méltóságteljesen kivonulni? Hiszen innen már minden mindegy volt, semmi sem volt szokványos.
Egyszóval a király beszéde, nem a megszokott miniszterelnöki beszéd volt, nem az ország érdekében egy vízió felvázolása volt, hanem a bosszú, a megtorlás, a számonkérés, a megfélemlítés beszéde. A valóságtól elrugaszkodott király felperzselt, kifosztott országról szónokolt a parlamentben, ahol három millió ember él mélyszegénységben, nyolcszázezer nyugdíjas nyomorog. Még azt is hozzá tette, hogy az Európai Unió legkorruptabb országa lettünk, a fideszesek mindent elloptak. Tehát érdekes a gondolat, hogy az alkotmányosan megválasztott közjogi méltóságok húzzanak el, mert ha nem, annak következménye lesz. Minden esetre ez emlékeztett Kun Béla vagy Rákosi Mátyás királyokra, akik vagyonelkobzással fenyegetőztek, börtönnel és egy csapásra mindjárt felállították a Lenin-fiúk rohamosztagát, az új ÁVH-s intézményt, mint most a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatalt. Ez is érdekes, mert akkor mi lesz az ügyészségekkel? Feleslegessé válnak? Mit fognak csinálni? Ennyire nem bízik a jogállami keretek között működő magyar ügyészségben a Tisztelet és Szabadság Párt elnöke? Vagy gyors, irányított döntéseket akar, mert minek is az a fránya jogi okoskodás. Tehát akkor jöhet az előre megírt fatva és készen áll a terv a volt kormánypárti politikusok leszámolására. Gyanús is új királyunk megjegyzése, hogy igazságtételre van szükség. De kinek az igazságát akarja vissza szerezni? A rendszerváltás utáni igazságtételi törvényt éppen az a balliberális, globalista oldal fúrta meg anno – többnyire ilyenekből áll most a Tisza –, aminek révén el lehetett volna ítélni a vérbírákat, vérügyészeket, politikusokat, akik a Rákosi-és Kádár diktatúrákban emberellenes bűncselekményeket hajtottak végre, ártatlan emberek ezreit végezték ki, főként az Ötvenhatos forradalom-és szabadságharc hőseit. Érdemes felfigyelni arra a két szóra is, ami közvetlenül az 1990-es rendszerváltáskor született: rendszerváltás és igazságtétel. Azaz a frissen megválasztott miniszterelnök mindent semmissé akar tenni, amit az ország népe a gazdaságban, a kultúrában, a nemzeti identitás tudatban létrehozott?
Megbékélés nincs igazságtétel nélkül mondja az uralkodónk. Tehát minden ellenfelünket előbb kinyírjuk, földbe döngöljük, morálisan lejáratjuk, egzisztenciálisan tönkre tesszük s utána jöhet az ölelkezés, a csók, a puszi, szeressük egymást gyerekek! Ez nagyon demokratikus és főként európai lesz. Az viszont figyelemre méltó, hogy uralkodói beszédében MP bár hivatkozott Antall Józsefre, az első szabadon választott miniszterelnökre, de elfelejtette idézni, hogy Antall, lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke akart lenni. A nyolcadik szabadon megválasztott miniszterelnök úgy tett, mintha nem élne a határainkon kívül több mint 5 millió nemzettestvérünk. Vajon fognak-e annyi erkölcsi-, kulturális-, gazdasági-anyagi-, politikai támogatást kapni, amit az Orbán-kormány tizenhat év alatt megtett. S fogják-e érezni azt a szeretetet, aggódást, ami jellemezte a Fidesz-KDNP nemzeti kormány politikáját? Ez is a nemzetegyesítéshez, az ölelkezéshez, a szeretett országhoz tartozik. Úgy tűnik a narcisztikus királynak eszében sincs, hogy akárcsak 10 millió magyar miniszterelnöke szeretne lenni, sőt hat és fél millióé sem, ő csak annak a 3 millió, 400 ezer embernek lesz a miniszterelnöke, akik rá szavaztak. De azért megsúgom, ők sem fognak jól járni, mert az Európai Unióban, a globalista világrendszerbe való besimulásban az új hatalom nem a magyarok érdekeit fogja nézni, hanem a megfelelés kényszerét. Fontosabb lesz az illegális migránsok tízezreinek beengedése, eltartása, a gender, az lmbtq propaganda, a pride mozgalom terjesztése, az Európai Legfőbb Ügyészséghez való csatlakozás, a szivárvány világ megerősítése, az ukrán háború támogatása, mint a nemzet épülése, a nemzeti szuverenitás. Most következik majd el Magyarország igazi kifosztása, tönkre tétele, eladósítása, a világosságra sötétség jön, mert kinyílik a kapu a globalista, magán pénzhatalom előtt. Mint a Horn-, Gyurcsány-, Bajnai-kormányok idején, jön a ,,minden eladó! – áron alul hirdetés", s dobra verik a hazánkat. Nos, akkor lesz igaz, hogy 3 millió szegény országa lettünk, néhány millió nyomorgó nyugdíjassal s üres államkasszával. Szép új világ előtt állunk!
A király elszólta magát: ,,...én nem uralkodni fogok Magyarországon, szolgálni fogom a hazámat.” Igen ez látszik. Olyan görcsösen meg akarta kaparintani a hatalmat, hogy minden szokásjogot felrúgva, az új országgyűlés alakuló ülésén rögtön miniszterelnökké választatta magát. Utána kivonult népe elé a Kossuth térre. Rendesen megünnepeltette magát, szinte vállon hordatta magát körbe. A király tudja, hogy cirkusz és vér kell a népnek. Mindkettőt megígérte. Végre is fogja hajtani? Nem tudom. De kenyérre aligha fog maradni.
