Atomcsapás, üdv újra a hatvanas években!

Az oroszok, már a tőlük megszokott vehemenciával reagáltak arra a hírre is, hogy holmi hágai bírák el akarják fogatni Putyint. Némely lelkesebb figurákban, például az orosz állami tévében, felmerült az az ötlet is, hogy atombombákat kellene hajigálni arra az országra, amely ezzel a feladattal megpróbálkozik.

Mondjuk egyelőre nem látom, hogy ki fog elfáradni Moszkvába és berúgni Putyin dolgozószobájának ajtaját.

Még szerencse, hogy az orosz elnök hágai elfogatóparancsra történő levadászására pontosan annyi esély van, mint arra, hogy valamelyik járásbíróság köröztesse Joe Bident. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy miért is fogják ledobni az atomot?

A véletlenül, illetve az első nekibuzdulásból elkövetett atomcsapás ellen minden atomhatalom jól bebiztosította magát, hiszen senki sem szeretné, hogy mondjuk az elnöki palotát egy pár kilotonnás kis atommal, vagy ha csak nagyobb van kéznél, akkor azzal, valami lelki válságban lévő vagy hatalomvágyó katonatiszt megkínálná. Ahogy azt sem, hogy egy rakétatechnikus véletlenül indíthasson egyet.

Sajnos van egy nagyon vékony, de létező mezsgye, amikor az egyik vagy esetleg mindkét fél úgy alkalmazhat, akár elsőnek is atomfegyvert, hogy az nem szükségszerűen vezet totális atomháborúhoz. Az külön szerencsénk, hogy a nyugati politikusok, meg az oroszok is, pont úgy viselkednek, mint ahogy azt bármelyik világvége sci-fi novellában a hatvanas években megírták.

Például akkor, ha az aktuális ellenség nem rendelkezik atomfegyverrel, csak a szövetségesei.

Be lehet vetni kisebb bombákat a harctéren, illetve az ellenség hátországában kiemelten fontos célpontok ellen, illetve bármekkorát, ha azokról a fontos célokról pontosan nem tudjuk, hogy hol is vannak. Az ilyen felszámoló, és tulajdonképpen nem megelőző csapás ugyan végtelenül rontaná a nemzetközi helyzetet, de nem váltana ki azonnali atomfegyverekkel végzett ellencsapást, hiszen például NATO területet nem ér támadás. Főleg akkor, ha csak egy bombát vetnek be.

Ukrajna van a legnagyobb veszélyben, a háború eszkalálódása őket biztos leradírozza a térképről, míg az USA és az oroszok viszont egy Ukrajnára mért orosz atomcsapás vagy akár atomcsapások után is megegyezhetnek abban, hogy ezért már csak nem hamvasszák el egymást, meg a bioszférát, és nem mellesleg az egész emberiséget.

Szimpla agyatlan provokációból nem lesz atomháború, de abból viszont lehet, ha valakik, akár a helyzetfelismerés teljes hiányából következően, túlprovokálják a másikat. Egy Putyin személye elleni támadás biztos ilyen lenne. Ha Zelenszkijjel végez egy kóbor hyperszónikus rakéta, abból nem lesz atomháború, de Putyin ukránok általi likvidálásából, vagy egy Biden elleni orosz támadásból nagy valószínűséggel lehetne olyan feszültség, ami elvezethet egy ilyen kimenethez. Mondjuk, ha Putyint éri fizikai támadás (bárkihez is köthető a támadás), azért bizonyosan az ukránok fizetnek meg a legjobban, valószínűleg a teljes árat. Ha túléli, akkor Putyinnak, ha nem, akkor az utódjának kell példát statuálnia.

És az ukránokon a legegyszerűbb, mert Ukrajna megbüntetése, tömegpusztító fegyverekkel való elpusztítása sokkal kevésbé vezet atomháborúhoz, mint bárki másé.

És akkor még nem beszéltünk az olyan "piszkos" eszközökről, amelyek formailag nem atombombák vagy nukleáris fegyverek, nem is tömegpusztító jellegűek, de ha valaki akarja, akkor annak tekintheti őket. Ilyenek nem csak a nem feltűnően bevett vegyi és biológiai fegyverek és a kifejezetten az élőerő és a polgári lakosság lassú megölésére szolgáló piszkos bombák, amelyek sugárzó anyagot szórnak szét, hanem a nehézfémként "szegényített uránt" tartalmazó páncélosok ellen használatos lőszerek is. Ez utóbbiak szintén határozottan szennyezik a környezetet. Nem egy "piszkos bomba", de az urán benne van a nevében. Ahogy ez látszott is, az oroszok már ugrottak is az urán szóra a britek bejelentésekor, hogy ilyen lőszereket adnának az ukránoknak a páncélosaik mellé.