Izrael inkább vívja a mi háborúnkat, mint Ukrajna!

Hála amerikai szövetségeseink bölcsességének, szinte teljes egészében sikerült destabilizálni az észak-afrikai és a közel-keleti térséget. És még csak a káosz elején vagyunk. Ez még csak a népvándorlás kezdete, és a következő pár évben úgy teremnek majd az iszlám világban az atomhatalmak, mint a migránsok az olasz partokon. És ha nem lesz más szórakozásuk, a részben-egészben mesterséges arab államok egymással fogják lemeccselni a néhány száz évig őrizgetett törzsi sérelmeiket.

Izrael a biztos pont arrafelé, léte stabilizálja a viszonyokat, igaz iszonyú általános feszültség mellett, de Izrael nélkül vajon mi lenne a Közel-Kelet sorsa?

A Hamász, állítólag jelentős részben Ukrajnából beszerzett fegyverekkel, hatalmas támadást indított Izrael ellen. Ha az ukrán szál nem is igaz, az bizonyos, hogy valakik rendesen "kitömték" pénzzel és fegyverrel ezt a terrorszervezetet.

És a híresen hatékony izraeli titkosszolgálatok nem vették észre a támadás méreteihez illeszkedően nagyon jelentős készülődést.

Ez azt is jelenti, hogy a szokásosnál is megosztottabb izraeli társadalom és politikai elit belső küzdelmei miatt van valamiféle jelentős kompetenciavesztés ezeknél a szervezeteknél, vagy azt,

és ez is nagyon rémisztő, hogy Izrael eddig lojális szövetségesei "felejtették el" tájékoztatni az izraeli kormányt a fejleményekről.

Nem hiszem, hogy néhány bennfentesen kívül bárki is pontosan érti Európában az izraeli belpolitikai helyzetet, de Magyarországról úgy is tűnhet, a jelenlegi kormányzat azon igyekezete, hogy kiszorítsa a liberális, nem a nép által megválasztott jurisztokráciát a kormányzati hatalmat nem demokratikusan korlátozó pozíciójából, sem az amerikai demokrata pártnak, sem az európai liberális fősodornak nagyon nem tetszik.

Netanjahu olyan politikai erőkkel áll szemben, amelyeket mi a Szabad Demokraták Szövetsége néven ismerhettünk meg hazánkban.

Ezeknek az embereknek, távolról úgy tűnik, hogy még az állandó létharcban álló államuk védelmi képességeinek csökkentése (szolgálatmegtagadás) sem túl nagy ár Netanjahu megbuktatásáért. Persze a támadás után visszakoztak némileg, legalábbis ebben, de a korábbi összefüggés ettől még fennmarad. A Hamász támadása a Hamász szempontjából, pontosabban a közkatonák fejében, a szokásos célt tűzte ki célul, Izrael elpusztítását és a zsidók legyilkolását. De nem hiszem, hogy az elért sikereknél többet remélt volna a Hamász vezetése, hatalmas károkozás, pár száz izraeli és némileg több palesztin halott, izraeli túszok szedése és a szokásos feszültség és káosz. Akik viszont itt és most fizették és inspirálták ezt a támadást (vajon kik lehetnek?) reális célként inkább a Netanjahu-kormány bukását, gyengítését célozták meg, mint Izrael legyőzését. De amióta az oroszok nem tudták legázolni az amerikaiak által megtámogatott ukránokat a várt gyorsasággal, sőt egyáltalán, azóta óvatosan kell kezelnünk a katonai evidenciákat. Az izraeli hadsereg elég erős-e ahhoz, hogy kezelje az eszkalációt is?

A veszteségek vagy egy nem egyértelmű győzelem vezethet-e politikai földinduláshoz az izraeli belpolitikában?

Mit lépnek azok az arab államok, amelyek éppen rendezik a viszonyukat Izraellel? Mennyire erősek az eszkalációban érdekelt erők? Az oroszok, a törökök, az irániak milyen érdekeiket tartják majd fontosnak?

Az amerikai külpolitika megőrizte-e még a realitásérzékét vagy olyan okosnak bizonyulnak, mint Ukrajna esetében?

Az izraeli-palesztin konfliktus esetén nincs igazságos megoldás, sőt igazságtalan megoldás sincsen, "békét" csak az egyik fél totális győzelme hozhatna, de arra sem katonai, sem politikai esély sincsen.

Izraelnek "nincs" atombombája, de ha végveszélybe kerül akkor szerintem mindenki tudni fogja, hogy ki dobott le néhányat ide-oda, ahová katonailag szükségesnek látszott.

Ettől a végveszélytől még messze vagyunk, de a káosztól nem. Izrael ráadásul nem ölhet meg túl sok palesztint, mert akkor elveszíti a maradék szimpátiát, amit még nyugaton megőrzött. Az izraeli halottak és túszok pedig nem váltanak ki különösebb érzelmeket a nyugati közvéleményben.

Egy katonai győzelemből is könnyen lehetne a Netanjahu-kormány számára politikai vereség a világpolitikai színtéren, ha túl nagy árat fizettet a palesztinokkal.

Ezt a konfliktust úgy "kezdették el" a Hamásszal, hogy jó szokásuk szerint a döntéshozóknak nem nagyon volt a számukra ideális forgatókönyvön kívüli következményekre megoldási, menekülési terve. A zsidók kiirtása Izraelben több ország és hatalmi központ nyíltan kimondott politikai és katonai célja a térségben. Csak azért nem látnak hozzá a dologhoz, mert erősnek és eltökéltnek látják a zsidókat és félnek az USA-tól.

Izrael gyengülése, vagy a gyengülés látszata olyan állapotba hozhatja ezt a válsággócot, hogy egy ukrajnai méretű permanens háború robbanhat ki, ahogy egy elemző méretezte a legrosszabb forgatókönyvet.

Izraelnek persze sokkal jobb esélyei vannak a győzelemre, mint az ukránoknak.

Ukrajna viszont legalább pontosan tudja, hogy kivel kellene megegyeznie, míg Izrael sok tucat szereplő között kénytelen napi szinten egyensúlyozni.

Izrael még nem bizonyult gyengének a fennállása óta, mindig is gyötörték belpolitikai küzdelmek, de azok a legfőbb kérdést nem érintették, azt, hogy a honvédelem, vagyis a túlélés nem lehet vita tárgya.

Netanjahu eddig erős vezetőnek mutatkozott, de azt hiszem a történelmi megítélését a következő hetekben alapozhatja meg. Nem csak nyernie kell, hanem belpolitikailag a jelenleginél egy sokkal erősebbnek mutatkozó és egységesebb Izraellel kell előállnia a csata végén.

Vezető kép: Gáza, 2023. október 7. Izraeli ellentámadásban rakétacsapás ér egy lakóövezetet Gáza városában 2023. október 7-én. A Hamász palesztin iszlamista szervezet rakétaáradatot zúdított Izrael déli és középső részére a Gázai övezetből, és több tucat fegyverese hatolt be izraeli településekre. Legkevesebb hetven izraeli civilt gyilkoltak meg és több tucat embert túszul ejtettek, mintegy 900 sebesültet kórházban látnak el. Izrael teljes mozgósítást rendelt el.

MTI/AP/Fatima Sbair