Nem várható nagy orosz támadás a keleti fronton, nincs még jele a román átállásnak
Ez biztos így van, semmi okunk az aggodalomra, az összes kompetens, nem oroszbérenc szakértő ezt mondja. Ja, és a hivatalos jelentésekből is ez derül ki. Hivatalos jelentések persze valójában nincsenek, mert hivatalosan nem állunk hadban az oroszokkal sem NATO-ként, sem EU-ként; ezt csak a hülye oroszok gondolják a szankciókból, a fegyverszállításokból és a német kormány retorikájából.
A déli fronton sem rossz a helyzet:
az izraeli csapatok már felszámolták a Hamász gázai haderejének felét, illetve az izraeli hadsereg polgári lakosságot nem kímélő brutális csapásai ellenére a Hamász hős fegyveresei még jelentős pozíciókat tartanak őseik földjén. Mindenki szabadon választhat mellékmondatot az előző kettőből, különösen akkor, ha tudja, hogy az EU például kit támogat abban a háborúban.
Hasonlóan egyértelmű a csendes-óceáni hadszíntéren is a helyzet:
Tajvan ősi kínai tartomány, amely teljesen jogszerűen nem része a jelenlegi Kínának, mert a polgárháborúban vesztes kínaiak leszármazottainak is lakni kell valahol. Némely Kína-bérencek szerint ez amerikai érdek inkább, de őszintén, ki gondolja az amerikaiakról, hogy a saját érdekeiket bármikor is más népek szuverenitása elé helyeznék, vagy ne tartanák be azokat a szabályokat, amelyek szerintük mindenki másra kötelezőek. Különben is, az amerikaiak engedték be Kínát mindenhová a hetvenes években, ki gondolta volna, hogy abból a rohadt nagy országból ilyen rohadt nagy ország lesz.
Az afrikai mellékhadszíntéren
jelenleg több kisebb katonai művelet van folyamatban, amelyek bizonyosan nem fognak eszkalálódni, amennyiben viszont igen, a velünk szövetséges országok hadvezetései felettébb optimisták a hadműveletek kimenetelét illetően. Ennek a mondatnak az értelmét akkor lehet megérteni, ha az ember tisztában van azzal, hogy pár éve az oroszok, az irániak és az amerikaiak még együtt, kvázi szövetségesként harcoltak az Iszlám Állam ellen. Az, hogy most ugyanott, illetve mindenütt máshol egymással is harcolnak, nem szabad, hogy a káosz érzetét keltse bennünk; ez egyszerűen az a szabályokon alapuló világrend, amelyet oly hevesen védelmezünk. A szabály pedig az, hogy bárkit le lehet mészárolni, ha annak az USA-ban és az EU nyugati felén jó sajtója van.
De térjünk vissza a nagy orosz téli támadó hadművelethez.
Érdemes számot vetni azzal, hogy mitől nem kell félnünk akkor, ha Putyin nem akarja a pozícióit megerősíteni az elnökválasztás előtt, ha az oroszok nem támadnak, nem törnek át, nem bírják az orosz telet, illetve az ukránok megkapják azokat a fegyvereket, amelyekkel ők törhetnek át, sikeresen védekezhetnek, illetve csupa hasznos dologra költhetik azt a pár tízmilliárd eurót, amelyet a német kormányzat ki akar préselni Európa többi részéből. Dollárból meg egyre kevesebb lesz, ugyebár.
Azoknak az álhíreknek meg végképp nem szabad felülni, hogy a németek katonai műveleteket terveznek keleten, több tízezer katona bevetésével. Először is Németországnak nincs tízezer olyan bevethető katonája, aki alkalmas és hajlandó is egy éles bevetésen részt venni. Ez az első és egyetlen kétségtelen tény ebben a cikkben.
Szóval semmi okunk félni egy jelentős orosz térnyeréstől,
ukrán összeomlástól meg végképp nem, de miután szeretünk eljátszani az ilyen valószínűtlen lehetőségekkel, érdemes feltennünk magunknak a kérdést: van valakinek B-terve? Ugye a német B-tervet ismerjük: fokozzuk az erőfeszítéseinket, még több migránst fogadunk be, még több LMBTQ-jogot találunk ki és morálisan annyira az ellenségeink fölé növünk, hogy azok elsírják magukat végül. De ki fog tárgyalni Putyinnal? Ugyanis, ha a végső győzelemtől eltekintünk, akkor valakinek tárgyalnia kell Putyinnal. A jelenlegi német kancellár például kiváló jelölt lenne, ha a feltétel nélküli megadás feltételeit kell letárgyalni, ami a látszat ellenére egyszerű feladat, de Németországnak jelenleg még olyan vezető katonája sincs, aki rendesen meg tudná magát adni egy magasabb egység parancsnokaként.
Macron állítólag elfogadható viszonyban van Putyinnal, de Putyin szeret tisztában lenni tárgyalópartnerei szexuális preferenciáival, amit az orosz tudomány még Macron esetében nem teljesen volt képes kibogozni. Vajon ki tárgyalóképes Putyinnal Európában?
Mindannyian azt szeretnénk, hogy Trump nyerjen novemberben,
de mindannyian tudjuk, hogy az amerikai választók többségének akarata ahhoz nem lesz elég. Ha pedig egy Biden-avatar nyer majd, akkor az is lehet, hogy a hadijelentésekbe majd be kell venni az észak-amerikai frontot is. Persze addig el kell jutni valahogy még, de akárhogy is lesz,
a keleti front az Európa-erőd problémája marad.
És akkor a muszlim beözönlésről és az európai kulturális összeomlásról még szót sem ejtettünk.
Minden külön értesítés helyett akkor fogjuk megtudni az újságból is, hogy mekkora baj van, amikor a románok átállnak.
Ez valamikor az ukrán átállás környékén lesz, amikor majd esetleg dühös ukrán hadak zúdulnak ránk, akik végletesen felhorgadtak azon, hogy belekergettük őket az orosz testvéreik elleni háborúba. Ugye Önök is érzik, hogy ebből minket csak egy politikus tud és akar is kimagyarázni?
Vezető kép: Vlagyimir Putyin orosz elnök (b) frontszolgálatot teljesítő orosz katonákkal koccint a Moszkva melletti vidéki rezidenciáján, Novo-Ogarjovóban 2024. január elsején. Fotó: MTI/EPA/Orosz elnöki sajtószolgálat/Szputnyik/Gavriil Grigorov
