Közvetlen elnökválasztást szeretne az ellenzék, Dobrev Klára felkészül

Ez egy előre eltervezett, minden szereplő számára megírt szövegkönyvvel rendelkező projekt, amelyet a közösségi médiában már a propagandamédiában történő felbukkanása előtt elkezdtek építeni. Az ellenzéknek szinte minden jelentősebb olyan közösségi médiás csoportban, közösségben vannak ügynökei, amelyek témája egyébként teljesen politika semleges. Ezek olyan csoportok, ahol a ritkás politikai posztokat néhány káromkodással reagálják csak le. Egész véletlenül ezek a posztok szinte mindig a jobboldalt gyalázzák, körülbelül a Nyugati Fény stílusában. A szövegekből eleinte nem pontosan derült ki miért is támadják Novák Katalint, de a pedofília már megjelent bennük. Ha valaki emlékszik még, korábban a "kaletázás" volt ilyen, amikor egy karrierdiplomata pedofil ügyét próbálták rákenni a jobboldalra. A posztok egyértelműen a figyelem, a várakozás felkeltését szolgálták az arra fogékonyak között, ez már jel volt arra, hogy mobilizálják az ellenzéki törzsszavazókat. Aki direkt tart ilyen ellenzékieket az ismerősei között, az láthatta, hogy hány erre felfűzött poszt szaladt végig a hálózatokon. Jól látható, nagyon csalódottak, hogy a kormányoldal határozottan és főleg gyorsan lereagálta a támadást, azt hitték ebben sokkal nagyobb kraft van, időben mindenképpen, nem számítottak ilyen gyors "sikerre"! Miután ez az akció tulajdonképpen a kampánykezdésük, hirtelen téma nélkül maradtak. Persze nyomni fogják a pedofília témát tovább, de abban már nem sok potenciál marad, néhány nap múlva már védekezésbe fognak szorulni ezen a területen. A köztársasági elnök lemondása után természetesen adja magát, hogy a köztársasági elnök közvetlen választását akarják, hiszen az régi baloldali és természetesen populista követelés, amely már az MSZMP programjában is szerepelt (nem elírás). Göncz Árpád persze formailag a baloldal részét képező SZDSZ, vagyis a liberálisok köztársasági elnöke volt, hiába szolgálta ki szinte mindenben a kommunistákat és a nyugatot. A posztkommunisták régi álma, hogy ők is adjanak egyszer köztársasági elnököt, hiszen Göncz után csak jobboldali vagy legalábbis nem baloldali elnökök voltak. A jobboldali, nem baloldali elnökök iránti olthatatlan gyűlöletüknek pedig minden lehetséges alkalommal hangot is adtak. Ezzel a teljesen értelmetlen, a jelenlegi magyar hatalomgyakorlási modellel összeférhetetlen javaslattal, követeléssel csak a jövendő jobboldali elnök hitelességét és társadalmi hatását, tekintélyét akarják erodálni már előre. És persze, amikor Gyurcsány Ferenc kicsinálta (nincs rá jobb szó) Szili Katalin elnökségét, akkor Ferencnek nem jutott eszébe a közvetlen választás. Tényleg, az egyetlen potenciálisan esélyes szocialista elnökjelöltet Feri csinálta ki, azt is neki köszönhetik. Feri most biztos a Klárára gondol. Áder János elnökségéből, illetve elődjének és utódjának politikai sorsából azonban egy nagyon fontos következtetést kell levonnunk. Magyarország következő elnökének profi politikusnak kell lennie, aki képes ennek a nem is annyira szimbolikus pozíciónak a betöltésére. Magyarország vágyik egy pártok és viták felett álló elnökre, emlékezzünk, hogy az akkor 98 százalékos médiafölényben lévő balliberális oldal milyen hihetetlen mennyiségű energiát fordított arra, hogy Göncz Árpádból egy kétely és kétség nélkül istenített tekintélyszemélyt csináljanak. A Fidesz találékonyságára van bízva, hogy most kit jelöl és választ meg, de ezekben a háborús időkben nem engedhetjük meg magunknak, hogy az ország integritását folyamatosan az ellenzék által generált, külföldről inspirált belpolitikai válságok fenyegessék.

Vezető kép: Budapest, 2005. június 7. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a Parlament üléstermében gratulál Sólyom Lászlónak, az ellenzék jelöltjének, aki a harmadik fordulóban megszerezte a szavazásban részt vevő parlamenti képviselők többségének a támogatását az államfőválasztáson. Középen háttal Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke, a szocialisták köztársaságielnök-jelöltje. MTI Fotó: Kovács Attila