Orbán Viktor milyen szépen becsicskította a svéd miniszterelnököt!

A svédek mégis a NATO tagjai lesznek, hiszen a svéd kormány végül is meghajolt az észérvek előtt, eladnak nekünk egy adag szemmel látható mennyiségű fegyvert, és a parlamenti szavazás előtt a svéd miniszterelnök is elruccant Budapestre aláírni a papírokat.
A svéd miniszterelnök nevét nem is érdemes megjegyezni, nem egy Olof Palme, habár lehet, hogy az ő nevét sem volt érdemes már megjegyezni, a nyílt utcán lőtték le, a nyomozás pedig egy Kennedy-gyilkosság homályosságú ügyintézés során nem tárt fel semmi érdemlegeset az ügy hátteréről. Az oroszok voltak természetesen, akarom mondani a szovjetek, mert Palme a béke nagy híve volt. Vagy a megbékélésé vagy a háborúé, már nem is emlékszem. Szóval Svédország egy csodálatos, nyitott hely, ahol minden csodálatos, ahová a bevándorlók azonnal beilleszkedtek. Sajnos a svéd lányok hetvenes, nyolcvanas évekbeli csodás és legendás (és lehet, hogy csak állítólagos) promiszkuitása már a múlté, hogy valami kellemes (és korábbi) dolgot is mondjunk szeretett szövetségeseinkről. Minden apróbb döccenő ellenére a svédek sikeresen megőrizték a felsőbbrendűségüket, valamint azt a vonzó tulajdonságukat, hogy pénzért még a felsőbbrendűségük is bevonható az üzletbe. A miniszterelnök helyesen ítélte meg a svéd jogállamisági projekt aktuális képviselőjét, négy új Grippen ára meg az apró még a svéd jóemberség ködén is áttetsző összeg. A magyar külpolitika Szijjártó Péterhez köthető korszaka a nyugati diplomáciai elitek edukálásáról szól, amely projekt bírja a miniszterelnök legmesszebbmenő támogatását. A külügyminiszter és a miniszterelnök elődeikhez képest láthatólag egy szelektív diplomáciai hallást fejlesztettek ki maguknak, csak a normális hangnemben és a realitás talaján álló kommunikációra van náluk fogadókészség. Vannak könnyebben képezhető nebulók, mint a svéd miniszterelnök, és vannak olyan, valamelyik kvóta terhére felvett figurák, tudnánk mondani példákat, akik rendületlenül bíznak a bunkóság erejében. Mondjuk, akire elsősorban gondolunk, az nem csak bunkó, hanem tahó is, ami egyszerre igen komoly mutatvány. Egy szuperhatalom szuperfegyvere. A svédek felmérték, vagy valaki elmagyarázta nekik, hogy a diplomácia manapság sem szól szükségszerűen a nyomásgyakorlásról, illetve a NGO-kon keresztül alkalmazott softpowerről, hanem még a klasszikus iskola is működik, vagyis a kölcsönös előnyök mentén történő egyezkedés a leghatékonyabb. Svédországnak és Magyarországnak nincsenek érdekellentétei. Az egyetlen probléma az, mint ahogy azt a miniszterelnök ékesszólóan és nagyon kedvesen kifejtette, hogy svéd barátainknak van egy olyan fixa ideája, mint sajnos szinte minden nyugati állam politikai elitjének, hogy a helyi szexuális perverziók európai értékek, sőt univerzális értékek, és azok terjesztése minden nyugati kormány fő célja az egész bolygón. Független minden egyébtől, a geopolitikai realitásoktól, a nyersanyagok földrajzi eloszlásától, vagy attól, hogy két vagy három tucatnyi harctéri szolgálatra alkalmas katonát tud a következő három éven belül kiállítani egy ország. Talán csak át kellett állítani a svédek gondolkodásának fókuszát az európai értékekről azokra a kifejezetten magas euró jellegű haszonkulcsokra, amelyek az országuk hadiiparában szokásosak, illetve a hosszútávú szerződések előnyös voltára, és máris kedvesebb emberekké váltak. Habár mi a magunk részéről kérjük vissza azokat a régi svéd csajokat inkább. És amilyen a világ manapság, nekünk meg annak kell örülnünk, hogy lesz mivel lőni, ha az európai értékek lelkes védelmezése közben szétesik az Unió, Ukrajna, a NATO vagy a klíma, és nekünk nem az európai értékeket kell megvédenünk az LMBTQ jogok 17. hullámának megfelelően az óvodákban, hanem magunkat. Szóval ha a svédek a továbbiakban befogják a szájukat és küldik a fegyvereket, persze utánvéttel, mert az bízzon meg bennük, akinek csak az európai értékek számítanak, vagyis két anyával (apával, vagy felcserélt szülőkkel rendelkezik), akkor minden rendben, nagyon fogunk haragudni azokra, akik megtámadják Svédországot.
