Német villámháborús tervek Oroszország ellen 2024 tavaszán
Csak nehogy kitalálják az oroszok, hogy Németországot is nácitlanítani kell. Ezt ugyanis a németek maguk már megtették. Na nem 1945 után, akkor nem, hanem az elmúlt pár évben, és most is lelkesen intézik. Például kicsapták a hadseregükből pár éve a szélsőjobboldali nézetekkel gyanúba hozható katonáikat, akik állítólag a különleges alakulataikba menekültek a külvilágban tomboló liberalizmus elől. De az elhárítás éber volt, nincsenek már nácik a német hadseregben (itt lehet még mosolyogni).
Ez így rendben is volna, de akkor mi a francért beszélgetnek német főtisztek és katonai tervezők orosz hátországi célpontok elleni rakétacsapásokról, amelyeket német gyártású fegyverekkel akarnának megvalósítani? Főleg gyakorlatilag nyílt vonalon, az orosz titkosszolgálatok füle hallatára?
A félreértések elkerülése végett: minden hadsereg gyakorlatozik minden módon, tehát kidolgoz és elemez a végrehajthatóság szempontjából lemodellez mindenféle célpontok elleni támadásokat. Jó, általában titokban, nem valami Zoom-konferencia jellegű brainstormingon, ahol a magas állású résztvevők egyébként éppen a világ különböző pontjain héderelnek. Képzeljük el mondjuk az orosz reakciót abban az esetben, ha ezekkel az ominózus német Taurus rakétákkal az "ukránok" romosra rakétázzák, vagy csak megpróbálják kiiktatni a Krími hidat. A már korábban lehallgatott német terveknek megfelelően. Hát nehéz lenne beadni bárkinek is, hogy az ukránok lettek hirtelen ilyen ügyesek.
Nincs nagyobb illúzió a világon jelenleg, mint a német stratégiai autonómiáé, de Németország jelenleg egy hadsereg nélküli ország. Hiába vannak korszerű haditechnikái, például nyolc modern, de karbantartási és egyéb problémák miatt évek óta és éppen használhatatlan tengeralattjárója, jó rakétái, ha azok száma és az egyéb tartalékai alapján csak legfeljebb egy félnapos "háború" elbliccelésére lenne képes. Az élőerő problémájáról nem is szólva.
Katonai, szociológiai, pszichológiai és politikai okokból – egyszerre, de mindegyik ok önmagában elégséges ehhez – Németország egy modern dandárt sem lenne képes bevetni a határain kívül. Németországban már nincs sorkötelezettség 13 éve, tehát a harminc év alattiaknak semmiféle katonai képzettsége sincs, de az idősebb korosztályokból sem nagyon lehetne egy korszerű hadviselésre alkalmas szárazföldi erőt felállítani belátható időn belül. A jelenlegi 180 ezer körüli német haderő jelentős része specialista, tiszt, a minimális logisztika biztosítója, egy rendesen feltöltött dandárt sem tudnának belőlük összekaparni és a keleti frontra küldeni. Arról nem is beszélve, milyen lelkesek lennének ezek az emberek, a rokonaik, meg úgy általában a német közvélemény. Akkor ugyanis azért csak felmerülne már a közbeszéd szintjén a gondolat, hogy mi lesz, ha azok a nyüves oroszok visszalőnek.
Oké, Németországban van egy nosztalgiafaktor a keleti hadi túrák vonatkozásában, dédpapi, nagypapi jó eséllyel meglátogatta az oroszokat, de a tömeggyilkosságok édes ízén kívül más kellemes emlékük nem lehet, mert a ruszkik viszonozták a látogatást.
Az egész NATO az elmúlt két évben nem akart vagy nem tudott annyi hadianyagot szállítani Ukrajnának, hogy az érdemben megcsapja az oroszokat. Mondjuk egy egymilliós hadsereget kellett volna rendesen felfegyverezni. Persze lehet azon mélázni, hogy keleten olyan háború folyik, amelyben nem legyőzni akarják az oroszokat, hanem felőrölni, ez az egész egy nagy stratégia része, de ezt az ukránoknak biztos nem mondták meg, másrészt a sikeressége sem tűnik maradéktalannak.
E dolgozat célja persze nem a nyilvánvaló citálása, vagyis a NATO szárazföldi harci képességének korlátos voltára történő rámutatás, hanem a német hadi lélek elemzése. A németek 1941-ben úgy támadták meg a Szovjetuniót, hogy legalább egymillióval kevesebb katonájuk volt, mint ami reálisan, egy ortodox tervezés alapján kellett volna ahhoz a hadművelethez, nem is beszélve a korszerű páncélos hadosztályok csekély számáról, illetve a légierő hiányosságairól és az utánpótlás korlátairól. Iszonyatosan túlvállalták magukat és csalódottan vették tudomásul, hogy nem jött össze a lehetetlen. A harcászati és hadműveleti sikereik ellenére elvesztek a végtelen orosz mélységekben. Nem jöttek a csodafegyverek, nem volt elég a nemzetiszocialista elszántság és akarat, és az alacsonyabb rendű szlávok, oroszok nem törtek meg. Jó, az ukránok egy részét tudták integrálni a végső megoldásba, de végül az oroszok, a kommunisták végső megoldása győzedelmeskedett.
A jelenlegi világhelyzetben nem lehet gyakorlatilag nyilvánosan ellenséges hadmozdulatokat tervezgetni Oroszország ellen. Ráadásul olyanokat, amelyek egyébként az oroszokkal gyakorlatilag hadban álló ukránok kedvenc tervei között szerepelnek és már többször is próbálkoztak vele.
És végül: a világ tele van hülyékkel, akik azt hiszik, hogy Ukrajnában totális háború dúl, hogy a modern háború ilyen, és ilyen is lesz. Aki ezt gondolja, az nemes egyszerűséggel segghülye.
Elmondom, hogy milyen lesz ez a háború, ha egyszer beindul. Onnan fogjuk tudni, hogy az egyik reggel nem lesz áram, internet, benzin és kaja, állandóak lesznek a légiriadók, és még talán kilotonnás atomokat is fognak dobálni a hazafias lelkesedéstől áthatott felek egymás fontosnak gondolt célpontjaira. Aztán jön majd azonnal a hatvan–nyolcvan százalékos életszínvonal-zuhanás, éhezés, teljes gyógyszerhiány. Kóbor martalócbandák kóborolnak majd szerteszét, akik elveszik a polgári lakosságtól mindazt, ami még megmaradt nekik. Nagy részünk belehal a nélkülözésekbe, a fiatal lányok, asszonyok soha többé nem lesznek biztonságban. A túlélés lesz az egyetlen jó dolog, ami megmarad, már amennyiben lesz még életösztön. És az aktuális túlélők irigyelni fogják azokat, akik már az elején meghaltak.
Ukrajnában egy nagyon korlátozott dúl jelenleg, a háborúzók eddig gondosan ügyeltek rá, hogy ne eszkalálják a konfliktust. Már beleszoktak a dologba, az eddig alkalmazott eszközökkel akarnak nyerni az oroszok, és így védekeznek az ukránok is. Ha valamelyik fél túlzásba is esett, a másik félrenézett, mert az átélt borzalmak után mindkét fél kerüli a totális háború felé történő elmozdulást.
Ha a nyugati országok katonai akciói lépik át a vörös vonalat, sokkal nagyobb a konfliktus elszabadulásának veszélye. Leállhat a világkereskedelem, atomterrorizmus ütheti fel a fejét, Európában is felbukkanhatnak olyan területek, ahol megszűnik az államhatalom, ahogy Afrikában, vagy a Közel-Keleten szokás. Mi már – bármennyire is vannak ennek pszichológiailag érthető okai – elfelejtettük, hogy milyen volt az 1944–45-ös orosz bevonulás. Gyilkosságok tízezerszámra, minimum félmillió nemi erőszak, a harci cselekményeken kívül.
Az oroszok viszont nem felejtették el, mit műveltek a németek náluk 1941 és 1945 között. Tudom, nem lesz kellemes hallani, de a százszorosát annak, amit itt az oroszok. Falvak százainak, ezreinek a teljes lakosságát gyilkolták le. Gonoszabbak voltak a polgári lakossággal annál, mint amit a kommunisták előtte műveltek velük. Ez mindent elmond, azt hiszem. Ad némi támpontot arra vonatkozóan, hogy miként is reagálnak majd az oroszok, ha a németek újra oroszokat gyilkolnak. Biztos, ami biztos, szétlőnek mindent.
De akkor a németek (is) miért provokálják az oroszokat?
A jelenlegi nyugati politikusok tulajdonképpen átlagemberek, nem a személyes kvalitásaik vitték őket a csúcsra, hanem a szükségszerűség. Egyszerűen egy a középszerűek közül mindenképpen csúcsvezető lesz. Manővereznek a külső nyomások között, nincs személyes viszonyuk a háborúhoz, az is csak egy lehetőség.
Két dologban az eredeti, 1989 előtti kommunista propagandának sajnos igaza volt és van: ne háborúzz az oroszokkal és a háborús uszítókat meg agyon kell verni. Ez utóbbit – hiszen ez helyben is bír relevanciákkal – javaslom mindenkinek megfontolásra.
Vezető kép: Jagel, 2023. június 16. Olaf Scholz német kancellár (j) egy Airbus A400M katonai szálító repülőgép méretarányos modelljét kapja Ingo Gerhartz altábornagytól, a német légierő vezérkari főnökétől a németországi Jagel légi támaszpontján 2023. június 16-án, az Air Defender 2023 hadgyakorlat ötödik napján. Ez a NATO történetének legnagyobb szabású légi hadgyakorlata, a manőverekben 25 ország 10 000 katonája és 250 légi járműve vesz részt. Fotó: MTI/EPA/Clemens Bilan
