Hány százalékra mérjelek?

Közvélemény-kutatási alapismeretek kezdőknek. Közvélemény-kutatást csak akkor tudsz igazán helyesen értelmezni, ha ismered és érted a módszertanát. Tehát szakember vagy. Ezért van az, hogy a nyers adatokon még mókolnak a szakemberek, mert ők azok akik tudják, hogy a kedves választók egy része hajlamos félreérteni magát.

Amikor méred a közvéleményt, akkor jó ha már magát a mérést is érted és tudod, hogy a módszertan variálásával miként tudod az eredményeket a kívánatos-valószínűleg nagyjából jó-valóságos skálán tologatni, attól függően, hogy mit szeretnél eladni és kinek. Az eredményektől jó hangulatba kerülő vevő elvileg könnyebben utal.

Ezért van az, hogy mindenkinek van már egy-két intézete, az okosabbaknak valódi mérésekre, míg másoknak az öncsalásra. Az öncsalóknak látszó szereplők persze általában egyúttal csalók is, hiszen ki ne szeretne egy olyan pártot magának, amelyet a közismerté válása után pár nappal már 10 százalék fölé, pár héttel később pedig 26 százalékra "mérnek", mondjuk. Izgatottan várjuk például, hogy mikor jön ki egy mérés a politikusok népszerűségéről, amelyen egy fiatalos, fehér inges friss politikus vagy színész ismertebb és népszerűbb, mint például a miniszterelnök. (a linken lehet rendelni ilyet)

A hadititok az, hogy mindig vannak pontos, értelmezhető hibahatárral rendelkező mérések, amelyeket szakmai alapon csináltak meg. Ezek rohadt drágák, továbbá benne van a szerződésben, hogy tekernek egyet a kutatók más mérésérzékeny szervén, ha valami nem stimmel majd a legnagyobb mintás közvélemény-kutatás, az országos választás papír alapú, tehát hála istennek hamisíthatatlan eredményeihez képest. És ezek nem is nagyon kerülnek nyilvánosságra, legfeljebb olyan kontextusból kiragadott részadatok, amelyek jól mutatnak, a támogatókat mozgósítják, elkedvetlenítik az ellenfél szavazóit és kellő, tehát magyarázható eleganciával illeszkednek majd a választás végeredményére.

Manapság meg persze már nem csak a sajtó, meg a közösségi média meg rajtuk keresztül más államok és nagy cégek titkosszolgálatai avatkoznak bele a választásokba, hanem rajtuk keresztül mindenféle olyan aktorok is, akiknek még a nevét sem tudjuk, több száz olyan multinacionális vállalat van már, amelynek van önálló külpolitikája és sajnos nem egynek minden európai országban van saját belpolitikája is. Ezek az érdekhálók kibogozhatatlanok, a legmodernebb technológiákkal, a mesterséges intelligencia alkalmazásával akár komolyan meg is boríthatják a közhangulatot. Tehát akár az is lehet, hogy valódi kutatásokkal is mérhetnénk extrém kiugrásokat bizonyos szereplők ismertségében, népszerűségében. Egy olyan országban, ahol Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc miniszterelnökségét a politikailag aktív lakosság bő negyven százaléka a szavazatával közvetlenül támogatta, ismerve az előéletüket és a korábbi politikai teljesítményüket, van okunk aggódni.

A közvélemény-kutatás tehát sohasem a köz tájékoztatására szolgál, hanem sokkal inkább a befolyásolására. Hiszen sajnos a közt el kell árasztani mindenféle információval és hangulattal, meg érzelmekkel, mert minden más szereplő is ezt teszi.

Ha a magyarországi közvélemény külföldi beavatkozóit nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy szinte teljesen elengedték az óbaloldal kezét és tokkal, vonóval, gyantával együtt lecserélik őket. Az egy érdekes és tanulságos fejlemény, ha ez előbb jelenik meg a közvélemény-kutatásokban, mint bármiféle valóságban. De ilyen időket élünk, a banki telefonos csalóktól tudjuk, hogy virtuálisan is ki lehet rabolni minket, pont olyan az a rablás is, mint az igazi. Az álpolitikus is olyan mint az igazi, pont ugyanúgy szerepel a kutatásban, de végül a valódi biztonságoddal, nyugalmaddal és a gyermekeid valódi jövőjével távozik a hátsó bejáraton, mint annak idején a bármelyik Peti, meg a Feri.

Vezető kép: Nagy Ervin színművész a Magyar Péter ügyvéd által meghirdetett Nemzeti menet és demonstráció egy új Magyarországért című rendezvényen a budapesti Kossuth Lajos téren 2024. április 6-án. MTI/Koszticsák Szilárd