Bírósági ítélet van róla, hogy nyugdíjasok adták össze a pénzt a kampányomra

Na emberek! Tegye fel a kezét, aki már ült börtönben! Ok. Ilyen sokan? Akkor ti lesztek a call center. És soha többé egyik se jöjjön oda szelfizni velem ha rendezvényen vagyunk. Hányszor mondjam már, hogy figyel minket a titkosszolgálat? – Margit! Margit! Miért a Rózsa rendelte meg a szolgáltatásokat? – Azért Drágám, mert neki mélyebb a hangja. – És kinek a nevében rendelt? A párt, az egyesület, az alapítvány vagy a Kft. nevében? – Nem tudom Drágám, gondolom, amelyik éppen az eszébe jutott.... – És melyik számláról utalt? – Egyikről sem, mert mi készpénzben szoktunk fizetni. – Számlát kért? – Számlát? Minek? Csúcsminőségű nyomtatóink vannak. – És miért nem kérdeztek meg ilyen fontos ügyekben? – Mert neked Drágám a vízen járással kell foglalkoznod, nem az ilyen piszlicsáré részletkérdésekkel. – Ki fogtok csinálni, azt mondták, hogy még törékeny a népszerűségem! – Kérsz gyógyszert? A Margit most jött meg a gyógyszertárból. – Ááááá....... (Tényleg nem tudom miről jutott eszem mindez, csak egy a biztos, nem a magyar politikai élet egyik szereplőjéről. Kérem kerüljék az áthallásokat!) Mondtam már, hogy a hitelesség mennyire fontos? A látszat? A tisztesség kétségbevonhatatlansága? És ha nem hülyékkel lennék körülvéve, nem is lenne semmi problémám. Mindig olyan fura a számíze ettől a rohadt pirulától, de ettől legalább elalszom. Ilyenkor újra itt állok a színpadon a Dezsővel, aki szaval. Az anyám tyúkját! De nem ezt beszéltük meg vaze! És hol a tömeg? Ki volt az a kretén aki ilyen nagy helyre szervezte a bulit? Miért kell nekem ugyanazt a műsort naponta hússzor lenyomnom minden buszmegállóval rendelkező településen? Én nem mondtam ilyet, hogy be akarom járni az egész országot, csak azt, hogy országot akarok járni. Hányszor mondjam, hogy csak velem egyenrangúval vagyok hajlandó vitatkozni? Hogy nincs ilyen? Hát arról is én tehetek? Ti nem tudjátok a tökéletesség mekkora teher! Jézusnak ott volt Isten, de én csak magamra számíthatok. És egyre erősödik az az érzésem, hogy ez a rohadt ország nem hagyja magát megváltani. – Hányszor mondtam már, hogy a testőrök rogyasztott lábbal álljanak körülöttem, hogy néz már az ki, hogy mindenki egy fejjel magasabb nálam. – De Drágám nem is magasabbak nálad egy fejjel! És nincsenek is testőreid! – Margit ne okoskodj, ezt én érzem, nem te. És hogyhogy nincsenek testőreim? Mi lesz így velem? Minden fontos embernek vannak testőrei! – Drágám, azok az alacsony emberek a "barátaid", akik vigyáznak rád. – Nekem nincsenek barátaim Margit! A nagy emberek mind magányosak, nem ért meg engem senki.... Dezső könyörögtem már, hogy ne énekelj! Innen látom, hogy hátul oszladozik a tömeg! – Margit! Margit! Hozzá' egy pohár vizet! Azt álmodtam, hogy egy Hawaii ingben vagyok és alulárazott szerződéseket írok alá egy kis méretű irodában. Ez is miattatok van. De keménynek kell mutatkoznom. Igazam teljes tudatában. Kezdek elbizonytalanodni, ilyenkor mindig olvasok párat a kommentek közül. A kommentmező maga a kőkemény valóság, ahol árad felém a szeretet... "Hogy bántottak ma is, rontást is küldtek Rád, de te úgy teszel, mintha meg sem átkoztak volna! Egy Isten Vagy! Mi mind imádunk Téged!" "Nem érdekel honnan jöttél, ki küldött közénk, de Isten hozott és hálásak vagyunk, hogy vagy nekünk! Visszahoztad a reményt!!!!!" "Nagyon jól beszélsz! Szárnyalsz te Csoda! Lelkes, értő tömeg, és milyen sokan, sokan vannak, értik, helyeslik, egyetértenek, kinyilvánítják, szeretnek! Aranyat érsz!!!" – Olyan valóságos ugye, Margit? Margit! Ne császkálj el, hanem hozzá' egy másik inget, ez nem áll jól. – Dehát csupa egyforma inged van Drágám! – Ne ellenkezz Margit! Neked nincs olyan önreflexiód mint nekem.

Vezető kép: MTI Fotó: Beliczay László