A mi buzink, a ti buzitok

A mi buzink tudja, tudja, hogy az értékvilág értékét éppen az adja, hogy ideái nehezen elérhetőek, nehezen megvalósíthatóak. Ezért a valódi, azaz felettünk álló, utat mutató, orientációt jelentő értékekben hívő ember szükségszerűen esendő. A ti buzitok azt hiszi, hogy személyes léte – annak minden aspektusával – önérték. Ezért azt képzeli, hogy az értékvilág mindenképpen és szükségszerűen egybeesik azzal, aki ő, amit ő képvisel. Lelkét hübrisz dagasztja. A mi buzink igyekszik annak a társadalmi-közösségi hálózatnak az elvárásai szerint szervezni mindennapjait, amelybe beleszületett, s nyilvános cselekedeteivel ezt a hagyományos világot próbálja hitelesíteni. Ezért igyekszik titokban tartani minden kilengését. A ti buzitok, ha nem érzi magáénak azt a közösséget, amelybe így vagy úgy belekeveredett, felmondja kötődését, megtagadja korábbi társait, s megkeresi vagy megszervezi a hasonszőrűek társaságát. A mi buzink szégyelli természetellenes vágyait, s, ha ellenállni nem is tud nekik, próbálja titokban tartani, de legalább is diszkrécióval övezni. Reméli, hogy valóban nem zavar vele senkit, ha otthon csinálja, a négy fal között. A ti buzitok kérkedik másságával, azt akarja elhitetni a többséggel, hogy ő valamiféle forradalmár, felszabadult ember, akit bizony nem tud elnyomni a társadalmi többség normalitás-igénye. A mi buzink minden kínja és titka ellenére teljes életet él (amennyiben ez egyáltalán lehetséges), mert az emberi létezés legfontosabb vetületei nem a szexuális vágyakban jelennek meg, hanem a közösségeink közös hiedelmeiben, a hiedelmekből következő értékvilágban és érdekhálózatban, az ezeknek megfelelő sokféle cselekvésekben, végül természetesen a közösséghez való hűségben. A ti buzitok önfeledt kéj-szabadsága ellenére is fogyatékkal él, mert vágyfantáziái megvalósítása érdekében kénytelen kiszakítani magát azokból a közösségekből, amelyek az élet kiteljesedésének lehetőségét hordozzák.

Mondhatnám úgy is: a mi buzinknak vannak barátai és lehet családja.

A ti buzitoknak csak elvtársai és szexpartnerei vannak. Mert minél távolabb sodródik az egyén a normális – azaz testi, lelki, szellemi, sőt, szociális-morális (tehát társadalmi státuszértékkel is bíró), mi több biológiai (tehát értékes utódok esélyét hordozó) értelemben egyaránt felemelő – emberi kapcsolatoktól, annál magányosabbá válik, s minél magányosabb, annál sivárabbá lesz érzelmi élete. Kétségbeesésében egyre hangosabban és egyre erőszakosabban követeli a megértést, az elfogadást, a szeretetet. Ám minél megértőbb és elfogadóbb a társadalom, minél nagyobb teret ad a közösség az alternatív életmódoknak, a parafiliákkal élő ember annál mélyebbre süllyed abnormális világába, s ezért annál magányosabbá válik, érzelmi élete annál üresebb lesz. Az emberi kapcsolatokat ugyanis nem a vágyak és indulatok tartják össze, hanem a közös kiteljesedés lehetőségébe vetett hit.

Vezető kép: Ez állítólag két meleg karakter egy amerikai médiatermékből. Nem tudjuk, hogy melyik a miénk és melyik a másik.