Pesti Srácok

Ahhoz is hozzá lehet szoktatni a tömegeket, hogy időnként rálőnek Trumpra

Ahhoz is hozzá lehet szoktatni a tömegeket, hogy időnként rálőnek Trumpra

Újra merényletet kíséreltek meg Donald Trump ellen. Az amerikai sajtó finoman már célozgat rá, hogy egy ilyen izgága elnökjelölt védelme, aki ugye mindenféle nyilvános helyekre megy, aránytalanul nagy terhet rak a Titkosszolgálatra. Meg ugye amúgy is Kamala Harris nyer majd, tehát teljesen felesleges ez az egész.

Mit üzennek ezek a merényletkísérletek tehát az amerikai népnek? Elsősorban azt, hogy mennyien és mennyire gyűlölik Trumpot. És persze teljes joggal gyűlölik, hiszen pont a liberális sajtó festi le ennyire gyűlöletesnek, hogy gyakorlatilag törvényen kívülinek számítson. És ez persze nyomásgyakorlás Trumpra, hogy vegyen vissza a szórakozásaiból, a kampányeseményeiből és mutatkozzon óvatosnak, hogy aztán lehessen gyávázni főműsoridőben. Hiszen hogy is lehetne amerikai elnök az, aki annyira gyáva hogy nem hajlandó lelövetni magát már a kampány alatt. Ha meg nem gyáva, akkor ugye óvatlan, felelőtlen, csak egy dolog nem igaz rá, hogy esetleg egyszerűen bátor. És most már el sem találták. Nem is rendes merénylet az ilyen, ha nincsen vér és nincsenek ártatlan halottak. Csak egy sima lövöldözés volt, Amerikában ha nincsenek halottak vagy legalább súlyos sebesültek, akkor még a helyi sajtó sem írja meg egyébként az ilyeneket. Akit érint az úgyis hallja a lövéseket meg a becsapódásokat, miközben a földön hasal. Viszonylag hamar megismerhettük ebben az esetben a merénylőnk pedigréjét, aki egy katonai múlt nélküli próba Rambo, akinek kóros igazságérzete van, amely az amerikai fősodratú liberális sajtó világlátásából agymosódott bele, annak mértéktelen fogyasztásának következtében. A merénylőhalászat statisztikai sportág. Pont úgy mint a muszlim terrorszervezeteknél. A közösségi média minden fogyasztóját megpróbálják hiszterizálni, mindig akad néhány elmebeteg, aki végül eljut a cselekvésig. Az amerikai demokrata szavazók szellemi szintjét és elmeállapotát tekintve egész reménykeltő, hogy eddig csak alig néhány akadt, aki eljutott a cselekvésig. És ilyenkor kezd el az ember mindig gyanakodni, hogy valahogy egyik se egy Lee Harvey Oswald, akinek ugye elsőre sikerült rendesen, véglegesre lelőni egy elnököt. Ez a mostani például állítólag azt a klasszikus hibát követte el, hogy kidugta a bozótosból a fegyvercsövet, pedig azt a magányos merénylő képzés első órájában elmondják, hogy se az ablakból, se a kocsiból, se a susnyásból ne told ki a fegyvercsövet, mert meglátják. Micsoda hanyatlás. Ezek a képzések se a régiek. De a magányos merénylő úgy látszik tömegtermék lesz lassan, valamelyik majd csak sikerrel jár. Amerika fontosabb annál, hogy egy bizonytalan választáson dőljön el a sorsa. A maliciózus megközelítést félretéve, a frász törögeti az embert attól, ami manapság az USA-ban történik. A demokraták megközelítése az, hogy a republikánus elnökjelöltre irányuló céllövészet spontán népmozgalom, amelyet tessék-lássék elítélnek ugyan, de az igazi amerikai hős státusz be van ígérve annak a vagány csávónak, aki egy nagy kaliberű ismétlőfegyverrel igazolt 10-es találatot ér el Trumpon. És a demokrata szavazók elfogadták ezt a beállítást. Trump nyilván egy nagyon megosztó figura, de Amerikában minden megosztó, annak az országnak a békés egymás mellett élésről kellene szólni és nem az uniformizálásról. De most a demokraták mindent támadnak, ami a republikánus átlag amerikait megkülönbözteti az ideális demokrata szavazótól. Ez a társadalmi kísérlet még a kommunistáknak sem sikerült, pedig sok különböző kultúrában kísérleteztek az ideális ember általuk elképzelt típusának kizárólagossá tételével. Ennek ellenére nem vagyok optimista, Trumpot vagy lelövik, vagy megint el fogják csalni a választást. Az amerikai liberális elitek készek vállalni egy polgárháború kockázatát is, ami simán belefér egy elnökjelölt megölése, vagy a választási győzelmük után egy teljes rovancsolás, a republikánusok teljes fölszámolása. Korábbi őrangyalunk a Szovjetunió viszonylag finoman dőlt ránk 1989 után, csak remélhetjük, az USA is megteszi eszt a szívességet, hogy nem úgy pucol ki innen Közép-Európából, mint annak idején a németek 1945-ben. Mert amikor az átlag amerikaiak majd egymást lövik a nemzeti gárda nehézfegyvereivel a nagyvárosaik utcáin, akkor nem Európa túlélésével fognak törődni. Az maga lenne a csoda, ha Trump annyira tisztán nyerné ezt a választást, mint 2016-ban és a republikánusok utána konszolidálni tudnák a helyzetet, illetve képesek lennének hatékony belföldi kormányzást vinni, továbbá megőrizniék az USA világhatalmi szerepét a következő években is.

Vezető kép: MTI/AP/Yuki Iwamura

PestiSracok facebook image
Ajánljuk még

Így történt a Pápay-klán lemészárlása a dunaszerdahelyi Fontana bárban – Hihető vajon Bodoky Károly vallomása? (Videó)

Az alvilág titkai 2024 március 19.
Az 1999. március 25-én, a dunaszerdahelyi Fontana bárban történt tízes gyilkosság ügyében beismerő vallomást tett az egyik elkövető, a rimaszombati Bodoky Károly. Vallomásában mindent a Turek néven ismert magyarországi maffiózóra, valamint néhai Szamaránszky Árpádra (alias "Paprika") kent. Bodoky állítja: ő Kalasnyikovval sakkban tartotta a Fontana földszintjén a vendégeket, míg az emeleti kártyaszobában Kalasnyikovokból 117 lövéssel szitává lőtte Turek és Paprika a Pápay-klán főnökét, Pápay Tibort és kilenc alvezérét. Bodoky vallomása kerek, logikus, krimiszerű fordulatokkal teli, ám hihetünk-e neki? A szlovák ügyészek mindenesetre nem igyekeznek vádba foglalni a vallomás tartalmát.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.