Próbáljuk meg élvezni a politikai helyzetet és mások hülyeségét!

Ki a fenét érdekelt akkor a politikai helyzet. A klímához úgy viszonyultunk, hogy most kellene egy kis eső, és illő tisztelettel viszonyultunk a városi hülyékhez, akik kijöttek falura okoskodni. Sajnos a kommunizmus és az üzleti racionalitás feltalálása óta ezek az alakok mindig fegyverrel jöttek és mindig belepofáztak nem csak a mi, hanem a disznók és a csirkék életébe is. Az lett a vége, hogy városiak lettünk mi is, és az egyszerű örömök helyett olyanokra fanyalodunk, amelyek vágyfokozót, síkosítót, magától rezegőt és guminőt igényelnek, és a Rozi, akit manapság Hannának, Lénának vagy Hanna-Lénának hívnak, egyedül nem megy sehová és fogalma sincs arról, hogy mi a különbség a széna és a szalma között, illetve milyen különböző fekvés esik rajtuk. A mai ember tele van élményekkel és szép hosszú bakancslistája van, tele mindenféle raftingokkal, meg ugrásokkal, csak valahogy kellemes emlékei nincsenek. Jobb híján tehát politizál a depisek egy jelentős része, és minden héten felteszi a jó közérzetét egy olyan esemény végkimenetelére, amelyre semmiféle befolyása nincs. A magyar ellenzéki számára például minimum ötszázszor maradt el a forradalom 2010 óta, mert volt nyári szünet, meg év végi ünnepek. A 2016-ban sokkolódott liberális 2020 óta azon retteg, hogy idén visszatér Trump, a saját elnökének áldásos tevékenységével sohasem törődött, simán bevállalna egy világháborút, ha az intézne egy igazán rossz napot a zsidóknak, meg az oroszoknak. De jó napja nekik akkor sem lenne. Én személy szerint azon vettem észre magam, hogy nem csak az evidens kellemes következmények miatt drukkolok Trumpnak (hosszabb távú túlélés az atomháború elmaradása miatt), hanem mert annak a sok nyüves liberálisnak akkor rohadt pocsék napja lesz. Ez a liberálisok szuperképessége, nagyságrendekkel rosszabbul fogják magukat érezni, mint mi éreznénk, ha a fogyi csaj nyerne véletlenül. Vegyük már észre, hogy a liberálisok egész élete arról szól, hogy másoknak is olyan pocsék legyen mint nekik. Ha valaki véletlenül jól érzi magát, az csak elnyomás eredménye lehet, ugyanis ha felhívják a figyelmedet arra, hogy nagyon hülye vagy, az nem csak kirekesztés, és természetesen nem egy szomorú diagnózis közlése, hanem az elnyomás, mert nem engednek kiteljesedni téged.

Az első rendes progresszív elmebeteg akiről hallottam, az egy haverom kollégiumi szobatárasa volt, aki szerelmes volt "a halványkék budiszippantó gépbe", ami egy új, tulajdonképpen a világos foszöld és foskék határára festett új, tehát fiatal szennyvíz szippantó teherautó volt. A betegünk szerint ehhez a színhez jól ment a szőke haj, ezért befestette a sajátját. Ez a korai nyolcvanas években azért adott megjegyzésekre okot a középiskolában és úgy általában a környezet részéről is. Vonzalmát nem titkolta, érdekes lett volna látni az emberek arcát, amikor rájönnek, hogy nem viccel. Ugye az megvan, hogy ma ezt a pszichológusok egyre növekvő csoportja teljesen normálisnak találná és az elnyomás szóval írná le a helyzetet, hiszen a halványkék szippantós autó legitim szexuális céltárgy (technoszexualitás vagy mi), tele van lukakkal, csak a beteljesülést az autó tulajdonosának szolgálatában álló, tehát az elnyomásban segédkező sofőr megakadályozta azzal, hogy teljesen érzéketlen volt hősünk vágyai iránt és nem nézte jó szemmel, hogy mit művelnek a járművel. Evidens, hogy a céljármű tulajdonosa testesítené meg ma a végső elnyomást, hiszen a szerelmesek útjába állna azzal, hogy pénzkeresési céllal újabb és újabb pöcegödrökhöz küldi a szippantót, újra és újra beszennyezve azt. Szóval élvezzük a kellemes őszt, amíg lehet, adjunk magunknak sok hülyeségmentes órát, de mindig legyünk tájékozottak, hogy ki és hol őrjöng éppen és mi az új elmebaj trend. Nevessünk sokat. Ezt semmilyen más módon nem lehet kibírni másképp.

Vezető kép: Kamala Harris amerikai alelnök, a Demokrata Párt elnökjelöltje a Michigan állambeli Grand Rapids városban tartott kampánygyűlésén 2024. október 18-án. MTI/AP/Jacquelyn Martin