A járványos hülyeség most is pusztít
A járványok megfékezése a "tömegesedő", városokba zsúfolódó emberiség legnagyobb sikere. Ebben a védőoltásoknak és a járványkezelésben szerzett tudományosan is megalapozott gyakorlatnak döntő szerepe volt, főleg az előbbinek.
A globalizálódó emberiség persze fog még új kórokozókkal és új járványokkal szembesülni, de a kovid járvány alapján is elmondható, közép és hosszú távon megvannak az eszközeink a túléléshez. Ahhoz azonban nincsenek meg és belátható időn belül nem is lesznek meg az eszközeink, hogy egy igazi ember százmilliókat elérő járvány közben pontosan úgy lehessen élni, mint korábban. Még ha ez is az elvárás. Egy járványnak nyilván van politikai és jogi vetülete, és ezen megközelítések kitárgyalását nem is kell elkerülni, amennyiben a jogi és politikai szereplők, e két terület szakértői, figyelembe veszik a természettudományos tényeket, illetve annak a korlátozott voltát, hogy egy új kórokozó esetében mennyire tudjuk megjósolni annak a viselkedését, vagyis a magát a járvány mikéntjét. Mindig amikor a téma felmerül, felbukkannak azok az okosok, akik pontosan tudják, hogy mi volt kovid ügyben, bármikor és bárhol, illetve abban is biztosak, hogy ők pontosan tudták volna bármikor, bármennyi információ birtokában, hogy mikor mit kellett volna tenni. Micsoda véletlen, hogy a "kommentelőkön" kívül ezek rendszeresen jogászok vagy politikusok, illetve jogász-politikusok, akik soha nem jutottak a végrehajtó hatalom közelébe, vagy olyan értelmiségiek, akiknek mindenről van véleményük (ami ugyebár tény). Különösen szeretem azokat az illetőket, akik a jogi helyzetből vezetik le a járványkezelés mikéntjét, illetve azokat, akik a járványt és minden mást is, csak a közvetlen, napi politikai haszonszerzés keretein belül tudják értelmezni. Ez az emberfajta, akár orvosi diplomával is, szentül hiszi és tudja egyszerre, hogy a világ bonyolultsága pont az ő felfogóképességére van méretezve, ami azért kész szerencse, mert így mindent ért. Van az a régi mondás, miszerint az igazi szakértő az, aki nem tudja biztosan azt, amit a kommentelő viszont igen. Tanúi voltunk annak, ahogy az ellenzéki politika a Facebook posztok színvonaláról a kommentelés nívójára esett vissza. Pár évvel azért már túl vagyunk a kovidon és mégsem lehet erről úgy eszmét cserélni, hogy ugyanazok az őrületek ne jöjjenek azonnal elő, amelyek uralták a közbeszédet akkoriban. Ez azt mutatja, semmi esélyünk arra, hogy akár utólag tanuljunk valamit a közös megpróbáltatásainkból. Olyan korban élünk, amikor minden megosztóvá tud válni, és amikor rengetegen nem tudják elfogadni, hogy azok, akiket nem szeret, azok bármit, bármilyen kontextusban is jól tudnának csinálni. A Balaton és derékszög tagadás tulajdonképpen jó poén lenne, ha nem alapítottak volna erre ma már tömegek életformát. És most már ebben élünk.
