Az utóbbi évek legharciasabb, legkeményebb magyar válogatott mérkőzésén vagyunk túl a moszkvai kirándulást követően. A nemzeti tizenegy szó szerint megküzdött a döntetlenért, nem volt egy haszontalan magyar játékos sem a pályán, izgalmakban sem volt hiány, úgyhogy remek estét zártak Rossi mester tanítványai. Ráadásul nem várt helyen állunk a Nemzet Ligájában! Oroszország–Magyarország: 0–0!
1956-ban, Czibor Zoltán góljával sikerült utoljára idegenben orosz földön futballmérkőzést nyerni. Nem ma volt, ugyanakkor az utóbbi hetekben sok statisztikai adatot javítottunk, már ami az idegenbeli meccseinkre vonatkozik. Félve vártuk a szerb ütközetet, az oroszt mitől vártuk volna másképpen? Viszont a szerda estét nem kellett nézők nélkül rendezni: egyharmad ház előtt hozták “tető” alá az orosz-magyar Nemzetek Ligája meccset a Dinamo Moszkva stadionjában.
Már az első percben helyzetbe tudták hozni Nikolicsot, viszont les miatt lefújták az akciót. A vajdasági magyar játékos ismételten Szalai Ádámmal tartózkodott a pályán; úgy látszik a Rossi-taktika megengedi ezt, a Storck-féle nem engedte. A másik nagy változás a kezdőcsapatot tekintve Dibusz Dénes szereplése, aki a Németországba visszahívott Gulácsit helyesítette. Az első percekben érezhető volt: az oroszok minél előbb gólt szeretnének rúgni. Szerencsére ez az első tíz percben nem sikerült nekik, pedig sokat járatták a labdát a tizenhatosunk előtt.
A tizenharmadik percig kellett várni, mire felért a magyar csapat az orosz kapu elé, veszélyt azonban nem okoztunk, és nem volt nehéz észrevenni: az ellenfél ugyanúgy villámgyorsan helyzetbe tudja hozni magát, akárcsak a magyar csapat, merthogy az utóbbi időkben ebben kifejezetten jók vagyunk. Az első negyedóra egy Szalai Attila-lövéssel zárult, de fölément a labda. Bár az oroszok jóval összeszedettebben mozogtak a pályán, mint a szerbek, a magyar válogatott bebizonyította, hogy annyira már nem kell félteni őket, bírják a harcot a fiúk, merthogy inkább így lehetne jellemezni a folytatást. A huszonegyedik percben Holendert hosszasan ápolni is kellett.
A következő percekben főleg a középpályán volt nagy mozgás és birkózás, Botka be is sárgult, a védelmünk jól muzsikált, viszont a feladott labdáink nem voltak pontosak. A harmincadik percben már rá tudtunk mozdulni az orosz kapura, Holender beadását követően azonban lest fújt a bíró, utána azonnal kontráztak az oroszok, de a magyar védelem állta a sarat. Négy percet követően változott a meccs képe, de sem a szabadrúgás utáni akciónk, sem a bedobás utáni nem segített minket gólhoz. Bár az utolsó percben kaptunk izgalmas pillanatokat bőven, kijelenthetjük: az első félidő kiegyenlített játékkal, sok ütközéssel és gól nélküli döntetlen állással ért véget.
Holender védekezésben ezen a meccsen kevés volt, ezért a második félidőre érkezett a helyére Fiola, míg Gazdagot Nagy Ádám váltotta, így két helyen is változtatott Rossi mester a második félidő legelején. Jobban is kezdtük ezt a játékrészt, az első percekben többet volt nálunk a zsuga és mi irányítottunk. Az ötvennegyedik percben változott a kép és Dibusztól volt szükség bravúrra, ami után jött egy orosz szöglet is, de fel tudtunk szabadítani, majd jött Jonov, de szerencsénkre mellé lőtt. Három perccel később ugyanez a játékos megint megizzasztott minket, de nem kaptunk gólt. Izgalmakban nem volt hiány ekkor, majd a hatvankettedik percben a fiatal Varga Kevint is beállította Rossi mester. A meccs ezen szakasza orosz fölényben folyt, de a hatvanhetedik percben végre újra eljutottunk az ellenfél kapuja elé: Varga Kevin beadását Nego lőtte a kapusba. Ezt követően megint teret és helyzeteket hagytunk az ellenfélnek, de Fortuna fogta a kezünket! Persze ahogy jött a mérkőzés vége, nem kell meglepődni, hogy beszorít minket egy hazai csapat, de tovább folytattuk a harcot, így kapott gól nélkül várhattuk az utolsó negyedórát.
A találkozó vége hatalmas orosz nyomást hozott, amit férfiasan viseltünk és mindig megvoltak a kontralehetőségeink a letámadásokból szabadulva, ami dicséretes. Ebben a nehéz helyzetben a fiatal cserék jól teljesítettek, ami szintén pozitív dolog a magyar futballt nézve. A legutolsó percekben már tényleg csak azért lehetett izgulni, hogy a sokat dolgozó védelmünk nehogy gólt kapjon. De nem kaptak, így az utóbbi idők legkeményebb mérkőzését döntetlenre hoztuk le, amiért az egész csapatot hatalmas elismerés illeti. Mindenki hasznos volt, a Nemzetek Ligájában jól állunk, és végül egy utolsó gondolat: a hazai bajnokságban játszó magyarok előtt is meg kell emelni a kalapunkat. Dibusz és Botka remekül játszottak. Gratulálunk a magyar válogatottnak, akik őrzik második helyüket a csoportjukban.
Gullwing
2020-10-14 at 22:50
Ez jó mulatság, férfi munka volt!
Hajrá Magyarország, hajrá Magyarok!
moliere
2020-10-14 at 23:11
Kemény srácok ezek. Nyilván nem tudnak annyit, mint az oroszok, pláne nagy teljesítmény!!
Karcsi bácsi.
2020-10-14 at 23:21
Gratulálok.
Patriot
2020-10-14 at 23:24
Ez kemény volt! Minden elismerésem a csapatnak! És Rossi kapitánynak!
Hála Isten ,hogy Csányi úr nem menesztette amikor nem mentek túl jól a dolgok!
❤⚽️❤
Hajrá Magyarok !
pampafu
2020-10-14 at 23:25
Küzdelmes egy meccs volt, de ez igy is siker ! Jöhet a következő !
István Kopasz
2020-10-15 at 01:48
Hajtottak, küzdöttek a fiúk. Ez dícséretes, de az összeállítást jobban át kellene gondolni! A kiszolgált embereket el kell engedni! Ők már igyekezetük ellenére sem tudják előrevinni a csapat játékát, erdményességét.
imre
2020-10-15 at 04:53
Csak igy tovabb.
Sclerotic
2020-10-15 at 07:18
Néha az a benyomásom, hogy Rossi mester képes a magyarokból bármennyi nemzeti tizenegyet kiállítani! És ezek a magyarok otthagyják még a lelküket is a pályán! Valami megváltozott Rossi alatt. Valami csoda folytán mindegy, hogy kit küld a pályára. A pályára lépő játékos a “csapat” tagjává válik azonnal! Izlandot is csak a “csapat” verheti meg, mert egyénileg sajnos nem lenne esélyünk…
oshon
2020-10-15 at 08:02
Gratulalok ! Igy kell kuzdeni … gyerunk fiuk , naprol napra tobb tudast es munkat belefektetni es ujra jok leszunk fociba is … Hjara Magyarorszag , hajra Magyar Nemzet , Isten aldjon !
obsitos
2020-10-15 at 08:39
Mekkora cikk, a SEMMIRŐL !!!
Már megint a rohadt védekezés, mikor láttunk utoljára FOCIT ???
A sakkot mattra játsszák; a bokszot kiütésre; a birkózást kétvállra; a kártyajátékokat pedig pénzre !!!!!
Az mit ér, hogy a pókerparti végén mindenki megnézheti a zsetonokat ???
Atosz
2020-10-15 at 09:55
Szep volt fijuk !!! Csak igy tovabb !!! fajkashay(szajhazi)t meg a tobbi nemzetarulo,hazaarulo aberralt libernyakot megutte a gutta !!!
Szabó László
2020-10-15 at 09:55
obsitos!
Moszkvában kevesen tudnak ám ikszelni! Kemény munkával elért dicséretes eredmény ez! És vannak természetesen olyan cikkek, amik meg nekem nem szoktak semmit sem mondani, még sem hirdetem hogy, na én vagyok az, akit nem érdekel, vagy hogy nem tudok igazából semminek sem örülni.
nemzeti
2020-10-15 at 10:10
Utóljára Dr.Mezey György csapata játszott így és ért el sorozatban ilyen eredményt 1984-1985-ben. Az 1986-os eredményt meg sokan megmagyarázzák,hogy az
semmilyen morális nyomás nélkül született.
Én etz akkor sem hittem és ma sem,mint ahogy 1966-ban sem hiszem al Rákos Gyula
mozdulatát 1 m-re a kaputól.
feri.sk
2020-10-15 at 10:35
Nekem nagyon tetszett az is hogy Rossi kapitany megtanulta es enekelte is a magyar himnuszt! Csak igy tovabb Rossi kapitany es magyar fiuk!!!!
dr. Széchy Miklós
2020-10-15 at 15:14
Szegény daliástestű és szellemű fajkasházinak megint rossz estéje lett!!
Zsiga
2020-10-15 at 16:08
Ádám csatár és jó csapatkapitány. Az utóbbi… értitek???
Ott hasznos.