Kína

Franklin D. Roosevelt ragaszkodott hozzá az ENSZ megalakulásakor, hogy Kína a Biztonsági Tanács állandó tagja legyen. Persze az még egy másik Kína volt és senki nem gondolta, hogy ez az ország egyszer majd kommunista lesz és főleg azt nem, hogy szuperhatalommá emelkedik.

Kína válságból válságba sodródott Mao idején, aki egyébként még mindig nagy idolja a baloldali hordáknak. De a kínaiak tanultak a hibáikból, változtattak, és most úgy tűnik, hogy a kínai társadalmi kísérlet figyelembe vehetetlen része lesz a globalizációnak.

Kína felfoghatatlanul nagy és már majdnem annyira felfoghatatlanul erős, mint az USA. Kína már kihagyhatatlan szereplője a bolygó politikai életének, már elfelejthetetlen természeti törvény. Nem mi szerveztük ki oda és úgy általában a Távol-Keletre a nyugati gyártókapacitásokat, nem mi adtunk neki át a létező összes fejlett technológiát. A kínai kommunisták félelmetesen ügyesen ötvözték a kommunizmust a saját hagyományaikkal és jelenleg nehéz az ellen érvelni, hogy a kommunizmus egyetlen sikeresnek tekinthető változata a kínai. Kína ott van, ha gazdaságilag sikeresek akarunk lenni, nem tehetjük meg, hogy nem alkalmazkodunk a létezéséhez.

Persze egy ekkora hatalom létezése mindig kihívás kicsinek és nagynak egyaránt. Ahogy a kínaiak magkapták a fejlett nyugattól a kommunista ideológiát, úgy most azt mi a kulturális forradalom szerű rendezvény keretében kapjuk vissza a TikTokon ezt az ajándékot. Meg kell értenünk, miért fejlődhettek ekkorát az elmúlt bő harminc évben, és meg kell értenünk, mit akarnak Európában. A kulturális különbségek akkorák, hogy még ez sem mondható meg egyértelműen a saját nyugati emberismeretünk alapján. Azt sem tudjuk, hogy miként akarnak itt jelen lenni, milyen távlatokban gondolkoznak.

Egyetlen olyan dolog van az emberi történelemben, ami mindig működött a különböző kultúrák között, az a kereskedelem. Ma, fejlettebb korunkban ezt gazdasági együttműködésnek hívják. Magyarország kínai méretekben és magyar fogalmakban gondolkozva egy kisebb járásnak felel meg, nem lehet túlhangsúlyozni annak a jelentőségét, hogy a kínai vezetés térképére fel vagyunk rajzolva, sok nálunk nagyobb ország nem mondhatja el ezt magáról. És ennek nemcsak gazdasági, geopolitikai, világpolitikai okai vannak, hanem nagyon is kulturálisak.

A nyugati politikai elitek a gyarmataik elveszítése után teljesen elfelejtették amit talán tudtak a kultúrák közötti különbségekről, ma már csak a sajátjukon belül képesek gondolkozni. A nyugati hódítások áldozatai viszont nem felejtették el, hogy milyen is volt a fehér ember, amikor arra járt a hadihajóival. A magyar keleti nyitás legalább annyira szolgált kulturális célokat, mint gazdaságiakat. Meg kellett értetnünk innen keletre és délre mindenkivel, hogy mi is ugyanannyira vagyunk áldozatai a nyugati pökhendiségnek és gátlástalanságnak, mint ők. Hiába jött rengeteg minden jó is nyugatról, azzal együtt ideért minden olyan szörnyűség is, amit a nyugatiak maguknak kitaláltak. Nekünk nem kell az egykori angol világbirodalom vagy a jelenlegi amerikai imperializmus vagy a woke ideáit képviselnünk, amikor a kínaiakkal kereskedünk.

Budapest, 2024. május 9. Hszi Csin-ping kínai elnök (b) és Orbán Viktor miniszterelnök közös sajtótájékoztatója a Karmelita kolostorban 2024. május 9-én. MTI/Koszticsák Szilárd

Egyszerűen a jóindulatukat kell megnyernünk, ami minden értelmes kereskedelem és együttlétezés alapja. Bizony, a kínai befektetések útja ide nemcsak nagyhatalmi érdekekkel van megtámogatva, hanem azokkal a gondolatokkal is, amelyek a kínai vezetők és üzletemberek fejében vannak Magyarországról és a magyarokról. Ez utóbbi legalább annyira fontos mint a geopolitika. Jelentős gazdasági hatalommal bíró kínai politikusból is van sok százezer, kínai üzletemberből meg több, mint ahány magyar van a világon.

Az emberek és a birodalmak sohasem bújnak ki a bőrükből. Kína sem fog, nekünk kell elintéznünk, hogy jóban legyünk velük és ők meg velünk legyenek jóban, mindig többe kerüljön nekik ártani nekünk, mint a racionális együttműködés. Elég messze vannak ahhoz szerencsére, hogy erre jó esélyünk is legyen. Nekünk egyelőre nem kell kibújnunk a bőrünkből ahhoz, hogy megadjuk a tiszteletet nekik, amit elvárnak és amit tőlünk nyugatra nem feltétlenül kapnak meg.

Magyarország lavírozik a két világhatalmi erőközpont között. Mit is tehetnénk mást?

A magyar érdekeket Magyarországon kell elsősorban megvédeni. A kínai és bármilyen érdekeltségű ipari beruházások környezeti hatásait nekünk kell monitorozni és nekünk kell közbelépni, ha valami olyasmit csinálnak, ami nincs benne a szerződésekben és a törvényekben. Ez azonban sokkal inkább mérnöki szakmunka és nem politikusi tevékenység. Ne is mismásoljuk el.

Az elmúlt évtizedekben mi, magyarok, felfoghatatlan mennyiségű kínai árut vásároltunk. Ezzel már elköteleztük magunkat észrevétlenül, hiába tesznek egyesek úgy, mintha nem így lenne. Nem volt ez így jó, csak kényelmes volt és olcsó. Sok százmillió nyugati fogyasztó, több ezer nyugati nagyvállalat döntéshozója és sok száz nyugati politikus tette naggyá Kínát igazából, nem csak a jelenlegi kínai politikai elit. 

Vezető kép: Hszi Csin-ping kínai elnök Orbán Viktor miniszterelnökkel közösen tartott sajtótájékoztatóján a Karmelita kolostorban 2024. május 9-én. MTI/Koszticsák Szilárd