Kína kapitulál a kereskedelmi háborúban?
Becslések szerint Kína gazdasága valamikor a 2030-as évek elején lehagyja az Egyesült Államokét. Utána pedig belépünk a kínai évszázadba és egy új hatalom fog dominálni a világban. De van a szakértőknek és politikusoknak egy markáns kisebbsége, akik ebben nem olyan biztosak. Szerintük az USÁ-t még nem érdemes leírni, és a „nagy előzés” később következik be, vagy az is lehet, hogy elmarad. Ezek az emberek természetesen amerikaiak, akik ma Trump körül csoportosulnak. Többségük konzervatív patrióta, akik szeretnék megőrizni Amerika elsőségét a világban.
Donald Trump amerikai és Hszi Csin-ping kínai elnök decemberben megállapodást kötöttek egy 90 napos fegyverszünetről a kereskedelmi háborúban. Azóta a fél világ csak találgat, és senki sem tudja igazán, valójában mi történik a színfalak mögött. Ebbe a homályba robbant bele a Bloomberg hírügynökség értesülése, amely szerint a Buenos Aires-ben decemberben lezajlott csúcstalálkozón a kínaiak felajánlották, hogy hat év alatt nullára csökkentik a két ország közti kereskedelmi deficitet.
Azaz a tavalyi 323 milliárd dollár többletet levásárolják Amerikában.
Felpöröghet Amerika
A Bloomberg szerint ezt Trump nem fogadta el, és rövidebb határidőt kíván elérni. Ha ez a hír igaz - és valószínűleg az, mert a Bloomberg az ilyesmit tudni szokta -, akkor az gyakorlatilag kapituláció kínai részről. Akkor meg Trump miért nem fogadta el az ajánlatot? Feltehetően azért, mert üzletember, és úgy gondolta, hogy kipréseli a szuszt a kínaikból. Addig megy el, amíg tud.
Ha a hír komoly és megköttetik a megállapodás, és azt valóban végre is hajtják, akkor az alapvetően átrajzolja a világgazdaság jelenlegi térképét. Az amerikai gazdaság hatalmas piacokhoz juthat és felpörgetheti a termelést. Jelenleg nehéz megmondani, hogy az USA vajon mit fog exportálni? Feltehetően felfuttatják az agrárexportot, és sokan azt gyanítják, hogy az alaszkai földgázt is kitermelik majd és elszállítják Kínába. Vagy kínai gyárak épülnek, és annak a termeléséből csökkentik a deficitet.
Trump nem színes forradalmakat akar, hanem tisztességes kereskedelmet
Világosan látszik, hogy Trump másképp gondolkodik a geopolitikáról, mint elődei. Ők abban látták a sikert, ha az amerikai mintára megszervezett és Amerika elsőségét elfogadó rendszerek számát növelik szerte a világban. Ukrajnától Afrikáig, Líbiától Afganisztánig.
Trump azonban üzletember, és az ő világában a dollár a legelső. Ellenségként kezeli Kínát és Németországot, mert többet exportálnak az USÁ-ba, mint amennyit onnan vesznek.
Kedveli például Oroszországot, mert az ilyet nem tesz. Nemzete erejét nem abban méri, hogy hány katonai bázisa van a Földön és hány előretolt sivatagi helyőrsége van.
Szerinte Amerika akkor erős, ha a gazdasága erős. Ha emelkednek a bérek, és az otthoni csóró is valamivel jobban él, és emellett a burzsujok vagyona tovább gyarapodik.
A globalizáció megrögzött hívei
Elődei, a fiatalabb Bush és Obama a globalizáció megrögzött híveiként mindenféle multilaterális egyezmények létrehozásában mesterkedtek. Tető alá hozták a párizsi klímaegyezményt, amelyből Trump nemes egyszerűséggel kilépett. Aláírták a csendes-óceáni szabadkereskedelmi egyezményt, amelyet a mostani elnök szintén faképnél hagyott. És jó úton halad efelé az amerikai-európai egyezmény is, de Trump regnálása alatt erről nem hallani valami sokat. Ehelyett, ahol csak tud, kétoldalú egyezményeket köt.
Vélhetően ez történik majd Kínával is. Egy ilyen kereskedelmi egyezménynek csak akkor van értelme, ha más ügyekben szintén megállapodnak. Ezt a részét egy esetleges paktumnak feltehetően nem hozzák nyilvánosságra, de azért letárgyalják és aláírják. Ennek része lehet, hogy Trump februárban találkozni fog az észak-koreai elnökkel. De nem elképzelhetetlen, hogy Afrikáról és Latin-Amerikáról is szó esik majd. És ugyebár ott van Oroszország, amelyet Trump nagyon szeretne bevonni az alkudozásba. Főleg a fegyverzet ellenőrzésébe, amihez Putyinnak momentán nincs valami sok kedve.
Kína lassul
Kínai helyzete döntően meg fog változni. Az ázsiai óriás jelenleg évente 2900 milliárd dollárnyi exportot bonyolít le, és csak 2200 milliárdot importál. A fennmaradó többletet meg szépen befekteti, főleg az USÁ-ban, de mindenhol máshol is. Tartalékai bőven vannak, hivatalos adatok szerint elérik a 3000 milliárd dollárt, amiből 1100 milliárd dollár van amerikai állampapírokban.
De a probléma az, hogy a kínai gazdaság elkezdett lassulni, nem kis részben a kereskedelmi háború miatt. A 2018-as hivatalos adatok szerint 6,6 százalékos volt a tavalyi növekedés, és az idénre is hasonló eredményt várnak - hol vannak a kétszámjegyű növekedési adatok? (De ezekhez a számokhoz tegyük hozzá, hogy a szakértők zöme erősen szkeptikus a kínai kormány által szolgáltatott adatok valódiságával kapcsolatban.) Azonban az tény, hogy Kínában a tavalyi év volt a legrosszabb az elmúlt 28 év során. Eközben az USA növekedése gyorsult, és jelenleg mintegy 3 százalékon áll.
Vagyis azoknak is van már elég muníciójuk, akik a kínai lassulást látva abban reménykednek, hogy megfordul a trend. Az ázsiai óriás lecsúszik az utolérési pályáról és „beragad” a második helyen. Peking továbbá abban reménykedik, hogy a belső fogyasztás felfuttatásával pótolja az elveszett piacokat.
Ám ezzel kapcsolatban is vannak kétségek. Van egy gyár Sencsenben, amelyet egy tajvani, Foxconn nevű cég üzemeltet. Ez egy olyan üzem, amely 1,4 négyzetmérföldön terül el, és 450000 embert foglalkoztat. IPadeket és iPhone-t készítenek. Egyiküket sem fogyasztják Kínában, mindet exportálják. Elképzelhető, hogy a kínaiak hirtelen megkezdik a vásárlásukat abban az esetben, ha Amerika bezárja a kereskedelmi kapukat. Ehhez még tegyük hozzá, hogy ez a tajvani cég a Mississippi mentén elkezdett egy gigagyárat építeni. Vajon mi történik?
Ezekre a reményekre alapozva vélheti úgy például Newt Gingrich, egykori republikánus szenátor, hogy
az Amerikai Egyesült Államok fog még kapni egy évszázadot a történelemtől.
Hát majd kiderül.
Kiemelt fotó: MTI/EPA/Roman Pilipej
