
Amikor már nem lehet bírni a zsarnokságot, amikor már tűrhetetlen az elnyomás, akkor a csillogó szemű, tiszta szívű nép megmozdul, és lerázza magáról a hatalom béklyóit – nagyjából így tündököl a forradalom a romantikus elképzeléseinkben, amelyeket valamiért általában az iskolai történelemórán sem oszlatnak szét. Pedig a forradalom nem a népről szól; a nép legfeljebb eszköz benne, az is csak korlátozott ideig, amíg szükség van rá a hatalomátvételhez. Most volt az 1919-es magyarországi szovjetköztársaság létrehozásának évfordulója, amelyre azért érdemes emlékezni, és azért érdemes megismerkedni a jelenség működésével, mert a forradalmak kora még nem múlt el.
A forradalom kiötlőinek és megszervezőinek rendszerint az a legfőbb gondja az éppen uralkodó rendszerrel, hogy abban nem ők birtokolják a hatalmat, ahhoz pedig nincs elég szorgalmuk, állhatatosságuk és türelmük, hogy a meglévő szerkezetben próbáljanak eljutni az áhított hatalomhoz. Így volt ez már a későbbi forradalmak mintájául szolgáló 1789-es francia forradalomban is, ahol lázításban és konspirációban ügyes, minden másban azonban kevésbé tehetséges ügyvédek, újságírók, kalandorok, mihaszna figurák gázoltak a vérben a tömeg élén.
Ahogy a francia forradalom fokozatosan eldurvult az alkotmánnyal megreformált királyságtól a radikális köztársasági terrorig és a guillotine csattogásáig, úgy ez a forgatókönyv újra és újra megismétlődött. Jó példája az 1917-es oroszországi forradalom, ahol a háborúban kimerült országban óriási általános elégedetlenség tombolt, csak egy szikra kellett, és ez 1917. március 12-én (ottani naptár szerint február 27-én) jött is, elbukott a cári rendszer.
A kommunisták minden más politikai vetélytársuk előtt jártak szervezettségben, tudatosságban és konspirációs képességben, így csupán a régi, stabil rendszer megdöntésére, majd zűrzavaros időkre volt szükségük, hogy ezt az előnyüket kidomboríthassák.
Már ott sertepertéltek a régi rendet megbuktató „februári forradalomban”, de a győzelme után még teljes mellszélességgel támogatták a megalakult polgári koalíciós kormányt. Lvov herceg, majd Kerenszkij miniszterelnöksége csak arra kellett nekik, hogy könnyen megdönthető kormányt képezzenek. A háttérben már bőven szervezték a saját hatalomátvételüket, és zakatolt a bolsevik propagandagépezet. Alig néhány hónappal később, júliusban meg is kísérelték megkaparintani a hatalmat, de az akkori puccskísérletük még elbukott, november 7-én (orosz naptár szerint október 25-én) viszont már sikerrel jártak, és Oroszországot a terror poklává változtatták.

Az Oroszországot lakó népek története nem egy fáklyásmenet, de ami a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat követően várt rájuk, az minden korábbi pesszimizmust felülmúlt…
Ez az orosz forradalom volt a közvetlen előképe a magyarországi kommunisták első világháború végi munkálkodásának, amely 1919. március 21-én ért a csúcsra. A szovjetköztársaság diktatúrájának előfeltétele ugyanúgy a régi rendszer szétrombolása volt, ahogy az Oroszországban is történt.
Idehaza is maroknyi, de rendkívül jól szervezett és ügyesen konspiráló kommunista ügynök és agitátor járt élen az őszirózsás forradalom megszervezésében, ám önmagukban itt is kevesen voltak a hatalom megkaparintásához.
A frontokról hazatérő, kiábrándult és lerongyolódott katonák körében szították az elégedetlenséget és hirdették az ideológiájukat, Budapesten pedig lázították a munkásokat és radikális, magabiztos hangvételükkel elnyerték az urbánus értelmiség bizalmát. A kommunisták által felheccelt, tapasztalt katonák voltak a budapesti forradalom legfőbb hadoszlopa, vagyis lényegében egy katonai puccs történt 1918. október 31-én. A korabeli filmhíradókat megnézve bárki láthatja a főváros utcáin géppuskákat rakosgató egyenruhás katonákat, akik elfoglalták a város stratégiai jelentőségű pontjait. Mindennek a megszervezésében már akkor oroszlánrészt vállaltak a későbbi kommunista terrorállam olyan leendő vezéralakjai, mint Böhm Vilmos, Pogány József, Garbai Sándor, Weltner Jakab, Vágó Béla, Nyisztor György, Korvin Ottó, Szabados Sándor, Szántó Béla.

A bolsevik népbiztosok közül Kun Bélát és Szamuelyt egyenesen Leninék küldték Magyarországra később, a többség viszont már az „polgári” és „demokratikus” puccsból is kivette a részét.
A katonai puccs végrehajtója a Budapesti Katonatanács volt, amelynek főszervezőjét, Csernyák Imre repülőszázadost, korábban maga Károlyi Mihály küldte el Moszkvába, bolsevik kiképzésre. Ez jól fémjelzi Károlyi Mihály állítólagos jóhiszemű ártatlanságát is Magyarország 1919-es teljes összeomlása ügyében. Károlyi ennyire vágyott a hatalomra, de a nagyravágyáson túl semmilyen valódi képességgel nem rendelkezett. Megpróbálta felhasználni a kommunistákat is, de valójában ideális balfék volt nekik, és a kommunisták használták fel őt meg a múlandó népszerűségét: eztán már csak Károlyit kellett félreállítaniuk, nem pedig a korábbi, stabil kormányzati rendszert.
Megismétlődött: a kommunisták minden más politikai vetélytársuk előtt jártak szervezettségben, tudatosságban és konspirációs képességben, így csupán a régi, stabil rendszer megdöntésére, majd zűrzavaros időkre volt szükségük, hogy ezt az előnyüket kidomboríthassák.
Amikor már a Károlyi-kormány megdöntését akarták elérni, megérkeztek a közvetlenül Leninék által terepre irányított nagyfőnökök, Kun Béla és Szamuely Tibor, és hamarosan megvalósult a kommunisták következő programpontja is, a hatalom átvétele. Ötödik hadoszlopként használták a Károlyi-kormányba beépült szociáldemokratákat, az ő beolvasztásukkal teljhatalomra tettek szert 1919. március 21-én, és beindult a terror.

Az előző rendszert megdöntő puccs szervezői közül Jászi Oszkár azonnal elutasította a bolsevik terrort, Kunfi Zsigmond előbb megmártózott benne, és csak aztán utasította el, Böhm Vilmos és Garbai Sándor csak a bukásuk után utasította el, Pogány József egyre radikálisabb lett, Korvin Ottóból pedig előbújt a könyörtelen gonosztevő. Ki tudja, egy új rendszerbuktatás után melyik szervező mihez adná a nevét, és mihez nem? (fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)
Az ország szervezettségét és katonai önvédelmi képességét az őszirózsás puccs roppantotta meg, Károlyi Mihály folytatta a lerohasztást, a kommunisták alatt pedig beteljesedett az összeomlás, amire Trianon nyomta rá a pecsétet. Csak hogy értsük a szerepüket a történelmünkben. Mindennek az első felvonását, a Károlyi Mihályt hasznos hülyeként miniszterelnökségig juttató kommunisták őszirózsás katonai puccsát még mindig szereti polgári demokratikus forradalomnak hazudni a marxizmust nehezen levetkőző magyar történetírás.
A lényeg elmaszatolása mellett azért sem mehetünk el szó nélkül, mert a konspiráló kommunista ügynökök, és a gyengekezű, hajlékony jellemű, önhittségre igencsak fogékony hasznos hülyéik egyaránt itt mozognak a közéletben.
Elsősorban miniszterelnök-jelöltként bukkannak fel, de láttunk már olyat, akit budapesti főpolgármesteri címig futtattak fel, aztán elég hamar kiderült róla, hogy bizonyos beosztottai és tanácsadói valójában a mozgalmi főnökei. Ilyen figurák mindig lesznek, hiszen köztudottan alkalom szüli a hasznos hülyét; újra és újra elindítják őket a gazdáik miniszterelnök-jelöltnek, amikor a mozgalom magja nem érez elég társadalmi tőkét a háta mögött a győzelemhez. Aztán, ha esetleg választást nyer a hasznos hülyék tartalmatlan, ám sokaknak szimpatikus bájmosolya, hamarosan ugyanúgy félreállítják őket, mint például Kun Béláék Károlyi Mihályt, vagy Gyurcsány Ferencék Medgyessy Pétert.
mutant pig
2023-03-25 at 17:37
Ha nem lett volna gengszterváltás, akkor ma Dobrev elvtársnő írná alá a halálos ítéleteket.
angelblind652
2023-03-25 at 09:39
Jó a téma, jók a kommentek is. Az ellenzéki ellenség örülhetne, ha a jobboldalon lévő “hétköznapi” emberekhez legalább 5 %-ban hasonlító politikusai lennének.
piroska
2023-03-25 at 07:05
Egy kicsit hosszabb történelem leckét is írhattál volna, de leragadtál egy szónál. Ez volt a mai lecke? A történelemben nem volt olyan évszázad, amelyikben nem volt háború. A hatalomvágy tombol az emberek életében, ezért a rezsimek jönnek-mennek. Az ókorban is háborúztak a hatalomért, ma is csak az megy. A franciáknál azért lehetett forradalom, mert ott a reformáció nem nyert teret, irtották is a reformáció híveit, nagyon kegyetlen volt a hugenották elleni harc. Az évszázadok alatt mindenki üldözött mindenkit, a hatalomvágy megőrjíti az embereket. Csak valahogy egyszer mindennek vége lesz, új idők, új emberek jönnek, ugyan azzal az akaratoskodással.
Dr. Belák Ferenc
2023-03-25 at 06:55
Kedves Theo!
Nekem is ez jutott az eszembe. A forradalmakban az “istenadta” nép, csak eszköz, olyanok kezében, akik a hatalomba, a húsos fazékhoz közel akarnak kerülni. Ha az ember ránéz a tanácskormány tagjainak a pofájára, akkor azonnal antiszemita lesz. Ennyi pitiáner patkányt egy rakáson látni, gyomorforgató. Miért nem ezt tanítják a történelem órákon a gyerekeknek? Talán nem lenne ennyi tagja a hülye csőcseléknek.
aladin
2023-03-25 at 06:32
A képeken bemutattjuk a szarrá ment ballibsi kommunista ellenzéket, itt még van kedvük röhögni.
Theo
2023-03-25 at 02:33
Remélem a mai iskolás történelem könyvekben már ezt tanítják.
Hozzá el kell olvasni Tormay Cecile Bujdosó Konyvét és tud mindent az ember.
Amúgy a felsorolt bolsevik vezéreknek ez nem az eredeti neve, szinte mind felvett név.
Tormay felsorolja mindet a könyvében. Az is tanulságos.
Az a nő mindent értett már akkor, a történelem igazolta.
Q
2023-03-25 at 02:29
Egy hozzászóló:
“A cikket középiskolás diákok részére kötelező olvasmánynak írnám elő a történelem tantárgyhoz.”
Királytigris
2023-03-24 at 22:10
Igen a hatalom megragadása a demokrácia mellőzésével nagy hasonlóságot mutat.
A mai viszonyokra is igaz lehetne, ha Magyarországon puccshangulat lenne.. DE NINCS! Nos, itt tévednek nagyot a sorosi sameszek. A puccsnak nincs tömegbázisa, ezért minden tevékenységük az elégedetlenség szítására irányul, ami hazaárulással párosul. A hazaárulásuk viszont kontraproduktív, ami a Fidesz újabb, már zsinórban, és egyben az ötödik 2/3-át zsírozza le 2026-ra.
Mikia35
2023-03-24 at 21:06
A rendszerváltáskor az összes szocialistát, kommunistát el kellett volna zavarni. Megkegyelmeztek a hazaárulóknak, sőt azok hiveket toboroztak a Szamuely fiúk között. A KISZ iskolán ezt tanulták. Szégyen, hogy a szüleiktől is csak ezt látták.
GondolkodóXXL
2023-03-24 at 20:47
Néhány múltbeli mondás jut eszembe a cikk kapcsán:
Antall József: „Tettszettek volna forradalmat csinálni.” Ez akkor hangzott el amikor néhány radikálisabb igaz hang megszólalt, hogy semmi nem változott. Szegény miniszterelnök, ha ma felébredve gyorsan vissza is feküdne.
Csurka István:”Az én kommunistám jó ember, a te kommunistád rossz ember” Amikor megalakultak a különböző pártok, elég vegyes társaság jött létre. Egykori párttagok, aktivisták, ügynökök szépen beépültek mindenhová.
Napjainkban pedig már bombák is politikai életet élnek. Ha az USA bombáz valamely országot, azok demokratikus bombák. Az orosz bombák viszont terrorista bombák.
Változott valami?
Patriot
2023-03-24 at 20:37
Remek összefoglaló a jelen szikra gyújtogatóinak elődjeiről. Veszélyes és sunyi gazemberek egytől egyig!
Orientál
2023-03-24 at 20:25
Oroszoknak warburgék küldték kommunista Leninéket ,a brit szintén a sunyi háttérhatalom küldte a szintén kommunista Trockijékat.
PG
2023-03-24 at 20:16
Jó ez a nyitókép. Tulajdonképpen összefoglalja, hogy a lámpavasra kiket kell először felhúzni. Csupán Gyurcsány hiányzik a képről, aki a rendező szerepében van.