kommunista terror
Kommunisták és hasznos hülyéik egykor és most
Amikor már nem lehet bírni a zsarnokságot, amikor már tűrhetetlen az elnyomás, akkor a csillogó szemű, tiszta szívű nép megmozdul, és lerázza magáról a hatalom béklyóit – nagyjából így tündököl a forradalom a romantikus elképzeléseinkben, amelyeket valamiért általában az iskolai történelemórán sem oszlatnak szét. Pedig a forradalom nem a népről szól; a nép legfeljebb eszköz benne, az is csak korlátozott ideig, amíg szükség van rá a hatalomátvételhez. Most volt az 1919-es magyarországi szovjetköztársaság létrehozásának évfordulója, amelyre azért érdemes emlékezni, és azért érdemes megismerkedni a jelenség működésével, mert a forradalmak kora még nem múlt el.
Ilyen egy magyar hős – Mansfeld Pétert kínvallatással sem tudták megtörni a bolsevikok
Nyolcvan esztendeje született Mansfeld Péter, az 1956-os szabadságharc utáni kommunista tömeggyilkosságok legfiatalabb s egyik leghősiesebb áldozata. Az elfogásakor még csupán 17 esztendős gyermekembert válogatott kínvallatásokkal sem bírták megtörni a vörös ördögök. Az emiatti fékevesztett gyűlölet eredménye, hogy koncepciós perében végül halálra ítélték, majd megvárták, míg betölti tizennyolcadik életévét, és fölakasztották. Gyilkosai ma már a pokolban fortyognak – Mansfeld Péter viszont bekerült a legnagyobb magyar hősök panteonjába.
Fekete-Győr András olyan kommunista terrort ígért meg, hogy Péter Gábor fontolgatja a feltámadást
A Momentum nevű ügynökpárt elnökének bármely felszólalására a jóérzésű embereknek ipso iure ökölbe szorul a kezük, azonban kiemelt helyet kapnak a felháborodók között a jogászok, akiknek nemcsak a politikai lózungok tűnnek fel, hanem azok a szakmai böszmeségek is, amelyeket az ifjú Szamuely-reinkarnáció korábban nem látott magasságokba emelt.
„A vértől nem kell félni! A vér – acél: erősíti a proletár-öklöt!” – A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapjára
Éppen hetvennégy éve, 1947. február 25-én tartóztatták le Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát. Őt tekintik a második világháborút követő magyarországi bolsevik terror első politikai áldozatának, ezért 2000 óta ez a nap hivatalosan is a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja lett Magyarországon. Az emléknap alkalmából ezúttal különleges formáját választottam a rémtettek felidézésének. Összeállítást készítettem a kommunisták – és örököseik – megnyilvánulásaiból, hogy a saját szavaik által táruljon fel a történelmi tény: a kommunizmus fogantatása pillanatától kéz a kézben jár a halállal, a terrorral, az embertelenségekkel.
A Magyar Dolgozók Pártja és az Index szerint is részt vett kínvallatásokban Bauer Tamás apja
Bauer Tamás házhoz ment a pofonért: ahogy azt itt, a PestiSrácok.hu-n is olvashatták, a néhai SZDSZ-szel, majd a DK-val, mostanában pedig az ISZOMM-mal kokettáló politikus hosszú Facebook-posztban méltatta édesapját, amiért az szerdán lett volna száz éves. Bauer Miklós a második világháborút követően az ÁVH hírhedt alezredeseként körömszakadtáig kínozta a rendszer ellenségeit, fia szerint azonban „Körmös Bauer” sajnálatos véletlenek találkozásaként lett 1945-ben a politikai rendőrség tagja. Az Index levéltári iratokat mutatott be csütörtökön, a dokumentumok azonban egészen másról árulkodnak.
Végre! Már nem a vörösterrorista Szabó Ervin nevét viseli egy közterület! – Jöhet a könyvtár átnevezése?
Nagyszerű hír érkezett Pápáról: az önkormányzat tegnap (azaz csütörtökön) átnevezte az eddigi Szabó Ervin utcát Tisza Kálmán utcára. Szabó Ervin szélsőbaloldali anarchista, terrorista volt, aki Tisza István miniszterelnök meggyilkolását tervezte. Szabóról a kommunisták nevezték el a budapesti könyvtárhálózatot. Hogy a könyvtárak szégyenszemre miként viselhetik még ma is, ráadásul tíz évnyi nemzeti kormányzás után ennek az alaknak a nevét, rejtély. Mindenesetre ami Pápán történt, biztató: úgy tűnik, megtört a jég, és elindulhat végre az a tisztulási folyamat, amelynek végén Magyarország összes közterületéről, intézményéről lekerülhet Szabó Ervin neve. Úgy legyen!
Vallomás a Gulágról: „Apa, rendszeresen üvöltöttél éjszaka álmodban...”
A Gulág, mint jelenség olyan hosszú időszakot jelent a történelemben, hogy kutatása sajnos kiapadhatatlan forrást jelent az ezzel foglalkozó szakemberek számára. Csak Magyarországról annyi embert hurcoltak el a GULAG-GUPVI táborokba több éven keresztül, hogy a mai napig a számadatokat sem tudják egész pontosan meghatározni a történészek. Eközben újabb és újabb megdöbbentő részletek kerülnek napvilágra.
Modellváltás '89 – Göncz Árpád, a taxisblokád nagypapája és az igazságtétel, amellyel még adós magának Magyarország
A rendszerváltozás kezdetéről, az átmenet nehézségeinek kulisszatitkairól számolt be a „Modellváltás '89 - Tetszettünk volna...?” elnevezésű történelmi fesztiválunkon Balsai István alkotmánybíró, az Antall József vezette kabinet igazságügyminisztere. A PestiSrácok.hu lapigazgatója, Stefka István a beszélgetés kezdetén felhívta a figyelmet, hogy bár az Antall-kormányt sokan támadták az elszalasztott lehetőségek miatt, azt nem szabad elfelejteni, hogy hosszú idő után újra természetes lett Magyarországon a parlamentáris demokrácia, kivonult a megszálló szovjet hadsereg, megvalósult a szólás-, vallás- és sajtószabadság. Bár a zökkenőmentesnek nem nevezhető átmenet idején Antallék akár maguk is nyúlhattak volna diktatórikus eszközökhöz, a rendszerváltók mégis a törvényesség útját választották. Balsai István beszélt az MDF-SZDSZ-paktumról, annak elkerülhetetlenségéről, a horvátoknak adott fegyverek ügyéről, a posztkommunisták folyamatos aknamunkájáról, amelynek legfőbb megnyilvánulása a huszonnyolc évvel ezelőtti taxisblokád volt. Balsai szerint az akció az akkor még a háttérből manipuláló kommunista állambiztonsági szervek ellenforradalmi lázadása volt a hatalom visszaszerzésére, és amelyből tevékenyen kivette a részét az SZDSZ és Göncz Árpád köztársasági elnök.
Kiemelt nyugdíjat kap a Mansfeld Pétert kivégeztető vérügyész – Tizenhét emberre kért halált!
Az 1956-os szabadságharc egyik ikonikus alakjának, Mansfeld Péternek a meggyilkoltatása szárad a lelkén Mátsik György vérügyésznek, aki a kommunista megtorlás egyik leglelkesebb végrehajtója volt. Ezt jelzi: összesen tizenhét emberre kért halálbüntetést! Később, a puhuló Kádár-diktatúrában a MÉH vezérigazgatója, majd az úszószövetség alelnöke lett. Mátsik ma is él, kiemelt nyugdíját élvezi a budai Naphegyen, és soha senki sem vonta felelősségre rémtetteiért – derül ki Békés Márton történész cikksorozatának negyedik részéből. Az ötrészesre tervezett sorozat olyan, ma is élő vérbírákat és vérügyészeket mutat be, akik az 1956 utáni megtorlások során mindösszesen 25 szabadságharcost küldtek a halálba.Ajánljuk még
Pócs János a Polbeatben: az MSZP-s maffia a Tisza Pártban él tovább
Schiffer András a Polbeatben - Hogyan tovább?
"Végre arról beszélünk, aminek értelme van!" - Itt a nagy kibeszélő Polbeat!
Rabok legyünk vagy szabadok? - Halkó Petrával, az új könyvéről beszélgetünk a csütörtöki Polbeat-felvételen
A szabadságelvűségünk magyar? Volt-e valaha szabad a magyar nemzet, vagy mindig is a nemzetközi ideológiák társadalomátalakító kísérleteinek terepeként szolgált? A rendszerváltoztatás idején, 1989–1990-ben valóban visszaszereztük a szabadságunkat vagy csak egy illúziónak, esetleg egy átverésnek estünk áldozatul? Halkó Petra, a XXI. Század Intézet vezető elemzője Rabok legyünk vagy szabadok? című könyvében ezekre a kérdésekre keresi a választ, Stefka István és Huth Gergely pedig ezeket a témákat feszegeti majd a Polbeat következő, június 12-i, csütörtöki nyilvános felvételén, melyre ezúttal is az R56 Gasztrosörözőben kerítünk sort. Természetesen nem némi, hanem sok aktualitással fűszerezve, mert a szabadságharcosok és hazaárulók vetélkedése - sajnálatosan - örök!
