kommunista terror
Kommunisták és hasznos hülyéik egykor és most
Amikor már nem lehet bírni a zsarnokságot, amikor már tűrhetetlen az elnyomás, akkor a csillogó szemű, tiszta szívű nép megmozdul, és lerázza magáról a hatalom béklyóit – nagyjából így tündököl a forradalom a romantikus elképzeléseinkben, amelyeket valamiért általában az iskolai történelemórán sem oszlatnak szét. Pedig a forradalom nem a népről szól; a nép legfeljebb eszköz benne, az is csak korlátozott ideig, amíg szükség van rá a hatalomátvételhez. Most volt az 1919-es magyarországi szovjetköztársaság létrehozásának évfordulója, amelyre azért érdemes emlékezni, és azért érdemes megismerkedni a jelenség működésével, mert a forradalmak kora még nem múlt el.
Ilyen egy magyar hős – Mansfeld Pétert kínvallatással sem tudták megtörni a bolsevikok
Nyolcvan esztendeje született Mansfeld Péter, az 1956-os szabadságharc utáni kommunista tömeggyilkosságok legfiatalabb s egyik leghősiesebb áldozata. Az elfogásakor még csupán 17 esztendős gyermekembert válogatott kínvallatásokkal sem bírták megtörni a vörös ördögök. Az emiatti fékevesztett gyűlölet eredménye, hogy koncepciós perében végül halálra ítélték, majd megvárták, míg betölti tizennyolcadik életévét, és fölakasztották. Gyilkosai ma már a pokolban fortyognak – Mansfeld Péter viszont bekerült a legnagyobb magyar hősök panteonjába.
Fekete-Győr András olyan kommunista terrort ígért meg, hogy Péter Gábor fontolgatja a feltámadást
A Momentum nevű ügynökpárt elnökének bármely felszólalására a jóérzésű embereknek ipso iure ökölbe szorul a kezük, azonban kiemelt helyet kapnak a felháborodók között a jogászok, akiknek nemcsak a politikai lózungok tűnnek fel, hanem azok a szakmai böszmeségek is, amelyeket az ifjú Szamuely-reinkarnáció korábban nem látott magasságokba emelt.
„A vértől nem kell félni! A vér – acél: erősíti a proletár-öklöt!” – A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapjára
Éppen hetvennégy éve, 1947. február 25-én tartóztatták le Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát. Őt tekintik a második világháborút követő magyarországi bolsevik terror első politikai áldozatának, ezért 2000 óta ez a nap hivatalosan is a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja lett Magyarországon. Az emléknap alkalmából ezúttal különleges formáját választottam a rémtettek felidézésének. Összeállítást készítettem a kommunisták – és örököseik – megnyilvánulásaiból, hogy a saját szavaik által táruljon fel a történelmi tény: a kommunizmus fogantatása pillanatától kéz a kézben jár a halállal, a terrorral, az embertelenségekkel.
A Magyar Dolgozók Pártja és az Index szerint is részt vett kínvallatásokban Bauer Tamás apja
Bauer Tamás házhoz ment a pofonért: ahogy azt itt, a PestiSrácok.hu-n is olvashatták, a néhai SZDSZ-szel, majd a DK-val, mostanában pedig az ISZOMM-mal kokettáló politikus hosszú Facebook-posztban méltatta édesapját, amiért az szerdán lett volna száz éves. Bauer Miklós a második világháborút követően az ÁVH hírhedt alezredeseként körömszakadtáig kínozta a rendszer ellenségeit, fia szerint azonban „Körmös Bauer” sajnálatos véletlenek találkozásaként lett 1945-ben a politikai rendőrség tagja. Az Index levéltári iratokat mutatott be csütörtökön, a dokumentumok azonban egészen másról árulkodnak.
Végre! Már nem a vörösterrorista Szabó Ervin nevét viseli egy közterület! – Jöhet a könyvtár átnevezése?
Nagyszerű hír érkezett Pápáról: az önkormányzat tegnap (azaz csütörtökön) átnevezte az eddigi Szabó Ervin utcát Tisza Kálmán utcára. Szabó Ervin szélsőbaloldali anarchista, terrorista volt, aki Tisza István miniszterelnök meggyilkolását tervezte. Szabóról a kommunisták nevezték el a budapesti könyvtárhálózatot. Hogy a könyvtárak szégyenszemre miként viselhetik még ma is, ráadásul tíz évnyi nemzeti kormányzás után ennek az alaknak a nevét, rejtély. Mindenesetre ami Pápán történt, biztató: úgy tűnik, megtört a jég, és elindulhat végre az a tisztulási folyamat, amelynek végén Magyarország összes közterületéről, intézményéről lekerülhet Szabó Ervin neve. Úgy legyen!
Vallomás a Gulágról: „Apa, rendszeresen üvöltöttél éjszaka álmodban...”
A Gulág, mint jelenség olyan hosszú időszakot jelent a történelemben, hogy kutatása sajnos kiapadhatatlan forrást jelent az ezzel foglalkozó szakemberek számára. Csak Magyarországról annyi embert hurcoltak el a GULAG-GUPVI táborokba több éven keresztül, hogy a mai napig a számadatokat sem tudják egész pontosan meghatározni a történészek. Eközben újabb és újabb megdöbbentő részletek kerülnek napvilágra.
Modellváltás '89 – Göncz Árpád, a taxisblokád nagypapája és az igazságtétel, amellyel még adós magának Magyarország
A rendszerváltozás kezdetéről, az átmenet nehézségeinek kulisszatitkairól számolt be a „Modellváltás '89 - Tetszettünk volna...?” elnevezésű történelmi fesztiválunkon Balsai István alkotmánybíró, az Antall József vezette kabinet igazságügyminisztere. A PestiSrácok.hu lapigazgatója, Stefka István a beszélgetés kezdetén felhívta a figyelmet, hogy bár az Antall-kormányt sokan támadták az elszalasztott lehetőségek miatt, azt nem szabad elfelejteni, hogy hosszú idő után újra természetes lett Magyarországon a parlamentáris demokrácia, kivonult a megszálló szovjet hadsereg, megvalósult a szólás-, vallás- és sajtószabadság. Bár a zökkenőmentesnek nem nevezhető átmenet idején Antallék akár maguk is nyúlhattak volna diktatórikus eszközökhöz, a rendszerváltók mégis a törvényesség útját választották. Balsai István beszélt az MDF-SZDSZ-paktumról, annak elkerülhetetlenségéről, a horvátoknak adott fegyverek ügyéről, a posztkommunisták folyamatos aknamunkájáról, amelynek legfőbb megnyilvánulása a huszonnyolc évvel ezelőtti taxisblokád volt. Balsai szerint az akció az akkor még a háttérből manipuláló kommunista állambiztonsági szervek ellenforradalmi lázadása volt a hatalom visszaszerzésére, és amelyből tevékenyen kivette a részét az SZDSZ és Göncz Árpád köztársasági elnök.
