„A vértől nem kell félni! A vér – acél: erősíti a proletár-öklöt!” – A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapjára

A kommunisták nem titkolják nézeteiket és szándékaikat. Nyíltan kijelentik, hogy céljaik csakis minden eddigi társadalmi rend erőszakos megdöntésével érhetők el. Reszkessenek az uralkodó osztályok egy kommunista forradalomtól.

A vörösterror a hatalomra jutott proletárosztály elszánt, erőszakra is kész akaratának intézményes formája avégből, hogy a szocializmushoz vezető út akadályait – ellenforradalom, szabotázs, korrupció, lánckereskedés – eltakarítsa a maga útjából. … A diktatúrának kétségkívül, kell, hogy legyenek szakaszai, amikor a proletariátus elemi létfenntartása a terror kíméletlen alkalmazását követeli meg, vagyis a ’cél szentesíti az eszközt’ gondolat jegyében a ’szocializmus’ kiépítésének útján még a terrormódszerek is elfogadhatóak.

A hatalom a kezünkben van. Aki azt akarja, hogy visszatérjen a régi uralom, azt kíméletlenül fel kell akasztani. Az ilyennek bele kell harapni a torkába. A magyarországi proletariátus eddigi győzelme nem került különösebb áldozatokba. Most azonban szükség lesz arra, hogy vér ömöljön. A vértől nem kell félni. A vér – acél: erősíti a szívet, erősíti a proletár öklöt. Hatalmassá fog tenni bennünket a vér. A vér lesz az, mely az igazi kommünvilághoz elvezet minket. Ki fogjuk irtani, ha kell, az egész burzsoáziát!

A Forradalmi Kormányzótanács (…) megbízott azzal, hogy úgy a fronton, mint a front mögött a rendet és a fegyelmet biztosítsam. Feladatom megvalósítására rendelkezésemre áll minden eszköz, és én élni is fogok ezekkel az eszközökkel, ha ennek szükségessége merülne fel. (…) A proletariátus osztályellenségeihez, a burzsoáziához nem fordulok semmiféle kéréssel, csak azt szeretném, ha ezeket a szavakat vésné emlékezetébe: aki a proletariátus hatalma ellen emeli fel a kezét, aki nyílt vagy rejtett úton ellenforradalmat szít vagy elősegít, illetve elhallgat, aki a Forradalmi Kormányzótanács és a Hadsereg Főparancsnokság minden rendelkezését végre nem hajtja, az a saját halálos ítéletét írja alá. Az ítélet végrehajtása a mi feladatunk.

Az 58-as cikkely 10. pontja mindenki számára hozzáférhető. A töpörödött anyókától a 12 éves iskolás gyerekig mindenkinek nyitva áll. Megkaphatja nős és nőtlen, állapotos és szűz, sportember és nyomorék, részeges és józan életű, látó és vak, autótulajdonos és koldus. Télen ugyanolyan eredményesen megpályázható, mint nyáron, hétköznap éppúgy, mint vasárnap, kora reggel és késő este, munkahelyen és odahaza, a lépcsőházban vagy a metróállomáson, az erdő mélyén vagy a színházban, két felvonás közt, még napfogyatkozáskor is. A 10. ponttal csak egy pont vetekedhet általános hozzáférhetőségben: a 12. pont, amely a feljelentés elmulasztását üldözi (tudta, de nem mondta). A föntebb felsorolt személyek ugyanakkora eséllyel kaphatják ezt a pontot is, minden említett helyen és időben, ráadásul azzal a könnyítéssel, hogy ehhez még a szájukat sem kell kinyitni, tollhoz sem kell nyúlni. Hiszen éppen a tétlenek befogására készült ez a pont. A kiszabott büntetés is hajszálra ugyanaz: tíz év, plusz öt év közügyektől eltiltás.

Értse meg, nekünk nem azokkal van bajunk, akik korábban nyilasok voltak, most meg kommunisták. Nekünk azokkal van bajunk, akik korábban nem voltak nyilasok, most pedig nem kommunisták!

Bűntettet követ el mindenki, aki a demokratikus rend felforgatására vagy megbuktatására, illetve a köztársasági államforma megdöntésére irányuló cselekményt hajt végre, a demokratikus államrend és annak alapintézményei ellen lázít, egyes személyek vagy csoportok ellen uszít, izgat, suttogó propagandát folytat, vagy valótlannak bizonyuló híreket terjeszt.

A magyar dolgozó nép, a munkásság és a parasztság élcsapata a reakciós kisebbséggel szemben: ez tulajdonképp az Államvédelmi Osztály. Ez az az élcsapat, amelynek képviselőit mi most itt összehoztuk. Magyarországon megtörtént a rendszerváltozás. Ez vér nélküli volt, a győzelmes Vörös Hadsereg hozta meg számunkra ezt a változást. Ebbe azonban a múlt rendszer urai soha békésen bele nem nyugszanak. A harc most a társadalmon belül folyik. Ebben a harcban az ÁVO az első helyen harcol. Ez az osztályharc. (…) Mi, a magyar Államvédelmi Osztály különleges szerv vagyunk. Különleges, mert mi különleges módszerekkel folytatjuk a harcot a demokrácia ellenségei ellen. (…) Oda kell fejlődnünk, hogy mi mindenütt ott legyünk és mindenről tudjunk. De a fontos az, hogy akkor tudjunk mindenről, amikor a dolgok még fejlődésben vannak, ismerni kell az ellenfél minden lépését, minden tervét. (…) Meg kell állapítanunk, hogy kik tartoznak a baloldalhoz, a centrumhoz, a jobboldalhoz. Amennyiben mód és alkalom adódik, akkor nyomást kell gyakorolnunk az illető pártra és a lehetőségekhez képest bomlasztani. Nyilvántartásba kell vennünk azt is, hogy az egyes pártok mikor, hol tartanak pártnapot, mikor tartják vezetőségi ülésüket, s ennek állandóan napirenden kell lennie. Ha volt vezetőségi ülés, azonnal jelzőszolgálat útján jelenteni kell, hogy mit határoztak, stb. (…) Kiválasztott, kiképzett embereket kell beépíteni közvetlenül, valamennyi minket érdeklő szervezet vezetőségébe.

Alapvető feladatunknak azt tartjuk, hogy mindent előre megtudjunk, s tájékoztassuk erről vezetőinket. E célból meglehetősen kiterjedt informátor-hálózatot hoztunk létre. Valamennyi pártban vannak embereink. Sikerült beszerveznünk más pártok funkcionáriusait. A beszervezésre többnyire annak köszönhetően került sor, hogy kompromittáló anyagok vannak a kezünkben. Az emberek a leleplezéstől való félelmükben hajlandóak együttműködni velünk. Falun azonban az információhálózatunk gyengébb. Minden minisztériumban, sőt, az egyházi személyek között is megvannak az embereink. Így az információ, amelyhez hozzájutunk, meglehetősen teljes. (…) A politikai rendőrség nagy segítséget nyújt a pártnak. Pártközi tanácskozások előtt általában sikerül megtudnunk, mi a szándéka politikai ellenfeleinknek, s ennek köszönhetően idejében tájékoztatjuk mindenről a kommunista párt vezetőségét. Megszerveztük a telefon-lehallgatásokat. Így lehallgatjuk a miniszterelnök és a pártvezetők minden fontosabb telefonbeszélgetését, s a legfontosabbakról jelentést teszünk Rákosi elvtársnak.

Megtanítjuk kesztyűbe dudálni!

A hírhedt kommunista diktatúra működtetői: Rákosi Mátyás, Rajk László és Kádár János, itt még egy követ fújtak. Fotó: MTI archívum

Felállítottuk azt a gyorsan mozgó különleges, operatív csoportot, amely gyorsan beavatkozik és ellátja a kulákok baját. (…) Van olyan falu, ahol kifejezetten kulák burzsoá diktatúra van. Ezért kell ezeken a helyeken különleges szervek segítségével, különleges módszerekkel beavatkozni. El kell érni, hogy a kulák reszkessen, a szegény örüljön, ha meglátja az új egyenruhát… a mi hatalmunk igazságos és azért nincs szükségünk arra, hogy ezt a fellépésünket ilyen értelemben konspiráljuk… azt mi nem bánjuk, ha az emberek beszélnek róla… az akcióba mindenkor vonjuk bele a helyi rendőrség vezetőjét és mindenkor vegyen részt a helyi őrs minden tagja. (…) Az új egyenruha egyik jelentősége éppen abban van, hogy a fejlődés irányát dokumentálja. Jobb a kulákot az új egyenruhában megverni, mert ez a megmagyarázásnak nem rossz módja.

1951 nyarától kezdve a térdre kényszerített Magyar Katolikus Egyház történetéről beszélhetünk. Ettől kezdve a püspöki kar – kiszolgáltatott helyzetéből adódóan – ellenkezés nélkül mindent teljesített, amit a kommunista kormányzat az Állami Egyházügyi Hivatalon keresztül megkövetelt tőle. Ehhez azt is hozzá kell tenni: a püspöki kar nélkülözte a börtönbe vetett, illetve internált püspököket, ugyanakkor több egyházmegyét nem püspök, hanem békepap-vikárius képviselt. Ebben az időben a püspöki karnak a körleveleiben a békekölcsön-jegyzésre, a gondos mezőgazdasági begyűjtési munkánkra, a téesz-szervezésre, a beszolgáltatási kötelezettségre, a fásítási mozgalomra, a „békeharcra” éppen úgy ki kellett térnie, mint más, különféle gazdasági kérdésekre. A legtragikusabb talán a csanádi püspök nevében megjelent pásztorlevél volt az ócskavasgyűjtésről, amelyet nyilván „bajszos püspöke” fogalmazott, s kötelezte őt a közreadásra. Igen megalázó helyzetben volt az egyház ezekben az években!

Magam is úgy vélem, hogy Recsk haláltábor volt! Az talán elég bizonyíték erre, ha elmondom, hogy érkezésünkkor semmilyen jegyzéket nem vettek fel a személyes holminkról, hanem csak összedobáltak mindent egy halomba. Ez világosan mutatta, hogy milyen céllal vittek oda bennünket, és mennyire számítottak arra, hogy bárki is túléli közülünk.

Résztvevők a Recski Nemzeti Emlékparkban tartott megemlékezésen 2017. szeptember 17-én. Fotó: MTI/Komka Péter

Az embernek a testvérét is kötelessége feljelenteni!

1951. május 21-től június 15-ig Budapestről a következő nemkívánatos elemeket telepítették ki: 6 volt herceget, 52 volt grófot, 41 volt bárót, valamint hozzátartozóikat. 10 volt horthysta minisztert, 12 volt horthysta államtitkárt, 85 volt horthysta tábornokot, 324 volt horthysta törzstisztet, 67 volt csendőr- és rendőrtisztet. 30 volt gyártulajdonost, 46 volt bankárt, 53 volt gyárigazgatót, 93 volt nagykereskedőt, 105 volt nagybirtokost, valamint hozzátartozóikat. A kitelepítettek lakásait dolgozók, elsősorban sztahanovista vagy nagycsaládos ipari munkások kapták meg.

1951 és 1953. május 1. között, vagyis két év és négy hónap alatt a rendőrség, mint kihágási bíróság kereken 850 000 esetben szabott ki büntetést. Ugyanerről tanúskodik a bíróságok működése is. A bíróságok 1950–1953 I. negyedéve között, vagyis három és egynegyed év alatt 650 000 személy ügyével foglalkoztak, és 387 000 személy ellen hoztak elmarasztaló ítéletet. … Még mindig fennáll nálunk az internálások rendszere, amely sok önkényeskedésre ad lehetőséget, és amely több mint 8 évvel a háború befejezése után indokolatlan.

Azt, akinek tevékenysége, illetőleg magatartása a közrendet, közbiztonságot, különösen a termelő munka és a közlekedés zavartalanságát veszélyezteti, közbiztonsági őrizetbe (a továbbiakban: őrizet) lehet helyezni.

Köszönöm a kiváló munkát és helytállást. Azért végeztek különösen jó munkát, mert nem csupán teljesítették kötelességüket, amelyre, mint karhatalmisták vállalkoztak, de megmutatták azt is, hogy a karhatalom erős, megvan az ereje arra, hogy megvédje a munkáshatalmat!

1600 fasisztát semmisíthettünk volna meg fizikailag. De nem tudtuk elérni, hogy az ellenforradalom szervezőit és vezetőit megsemmisítsük. Kár, hogy nem tettük meg.

Én például ezt az idei tavaszi helyzetet felhasználtam volna arra, hogy örökre megszüntessem a B-középet úgy, hogy legalább 80 vezetőt letartóztattam volna és börtönbe csukattam volna legalább 10 esztendőre. Saját szememmel láttam – nemcsak futball, hanem vízipóló mérkőzésen is –, hogy a mérkőzésnek háttal állva dolgoztak a dirigensek. Csürhe, szervezett fasiszta banda ez. Meg kell végre ezt érteni, és le kell velük számolni. Ezekkel megint úgy találkozunk majd, hogy puska lesz az ő, de remélem a mi kezünkben is. Nem lehet szentimentálisnak lenni, mi még kibírjuk, ha a B-közép miatt hangoskodni fognak. Nem lehet tűrni, amit csinálnak. Ha az elvtársak nem ügyelnek, akkor a sportmérkőzések lesznek az egyetlen legális területei a szovjetellenes, kommunistaellenes, antiszemita hangulatkeltésnek, és 70 000 emberre lövetni nem tréfadolog.

A válogatott kerettagok feleségeit differenciáltan figyelőztettük a BM III/3. Osztály felé, abból a célból, hogy az érintettek tudtunk nélkül feleségükkel, gyermekükkel együtt ne utazhassanak Nyugatra. (…) Az olimpiai labdarúgócsapat összetételét operatív úton bizonyos mértékig irányítottuk. Eredményeként Szucsányi András nem utazott Mexikóba. (…) A kiutazó csapatokat hálózatokkal, hivatalos és társadalmi kapcsolatokkal biztosítottuk.

Biztosan lesznek olyan olvasók, akiket nem elégít ki az, amit az ÁVO-ÁVH 1945–1956 közötti tevékenységéről írok. Én azonban nem e terrorszervezet történetének megírására vállalkoztam. Ehhez meg kellene szólalni a szervezet, még élő vezető és felelős munkatársainak, akiknek túlnyomó többsége 1956 után a hatalom védőszárnyai alatt folytatta töretlen karrierjét a társadalom minden területén!

A következő Parlament négy évet fog ülni, de nem a Kossuth téren, hanem az újra megnyitott Recsken!

A Kádár János emlőin nevelkedett Horn Gyula nem csinált gondot abból, amikor kiderült pufajkás múltja. Fotó: PS-archív

Na, és?

Ha nem lesz kétharmadunk, akkor is el fogjuk tudni lehetetleníteni a fideszes seggnyalókat. (...) Külön programmal készülünk a magyar gazdaság és a magyar állam fidesztelenítésére. Ennek része lesz a Mészáros-vagyon sorsa, ahogy Polt Péter és egyéb szereplők kilátásai is.

Gyurcsány Ferenc nem is rejti véka alá, hogy győzelmük esetén földönfutókká teszik a nemzeti oldalhoz tartozókat. Fotó: MTI

Amilyen az Adjon Isten, olyan lesz a fogadj Isten. Ezek nem finnyásak. Vidnyánszky Attila lett a Színművészeti ura. Kultúrharc a javából. Pusztuljon a nyitott, szabad művészet és kultúra! Jöjjenek a pártkatonák! Lehet így is. Most nincs mit tenni. Készülni kell. Vidnyánszky és társai addig maradnak, amíg Orbán. Utána buknak. Sőt! Minden értelemben földönfutók lesznek. Nem lesz árokbetemetés. Zárójel lesz. Levegőtlen világ azoknak, akik megölték a magyar szabadságot. Így van ez rendjén. Higgadtan, racionálisan, szárazon. Akik meg még egyensúlyoznak: ideje magatokra találni, felébredni, élni! Vagy küzdtök a hazaért, vagy cinkosok lesztek. Vagy-vagy.