Az ember elgondolkozik rajta, hogy valóban van-e még annyi a Jobbik sztorijában, hogy arról cikket írjon. A halottat mégsem illik rugdosni, bár ilyen kvalitású halottat mégis kellemes vegzálni. Hiszen teljesen nyilvánvaló, hogy különösen az elmúlt évek folyamataival – amit betetézett a választási kudarc – a Jobbik tönkretette saját magát. Szavazóit elvesztette, integritása megszűnt, tehetségtelen, másod- és harmadvonalbeli emberek irányítják vagy inkább próbálják irányítani ezt a gazdasági szervezetet, amit pártnak csúfolnak. Ám valamelyest mégis érdemes velük foglalkozni, egyetlen oknál fogva: náluk tényleg a legrosszabb feltételezések elképzelése fedi be a valóságot.
Történt ugyanis nem olyan régen, hogy sajtóértesülésekre hivatkozva a jobboldali médiumok megírták: a Jobbik legutóbbi elnökségi ülésén a párt friss alelnökének, Potocskáné Kőrösi Anita vezetésével egyfajta puccsot kíséreltek meg Jakab Péter ellen. Sőt, sokkal inkább Molnár Enikővel szemben, aki belső források alapján minden eddiginél nagyobb hatalomra tett szert és de facto kimondatott, hogy Jakab Péteren keresztül irányítja a pártot.
Potocskáné és társai egyszerűen azt szerették volna elérni, hogy Molnár többletjogosítványai megszűnjenek, például a jövőben ne vehessen részt az elnökség ülésein. Lássuk be, nem olyan egetverően komoly és kritikus kérések ezek. Elvégre az elnökség ülésein alapvetően azoknak van ott a helye, akik a döntéseket hozzák, lásd még egyszer, elnökség. Erre reagálva – így a sajtóhírek – Molnár feldúltan távozott a teremből és kisvártatva ezt tette Jakab Péter is. Eddig az értesülések. Ezek a bizonyos értesülések ugye lehetnek ilyenek, meg lehetnek olyanok is, de közös ismertetőjelük, hogy ameddig az ügy valamelyik szereplője nem reagál rá, addig jobb, ha csak feltételezéseknek tekintjük őket. És ekkor robbant a bomba. Vagyis nem sokkal később. Jakab Péter pár napja a közösségi oldalán jelentette be, hogy Potocskáné pártból való kizárását kezdeményezte az etikai bizottságnál – ezt egyébként a pártelnökkel szemben pedig a dunakeszi csoport elnöke tette meg –, illetve fel is jelentette különféle gazdasági bűncselekmények gyanúja miatt.
Hoppá. Csak kiderült, hogy mindenben helytállóak voltak a korábban közzétett információk. Valamint hoppá másodjára, azt is igen nehezen lehetne az elmúlt hónapok fényében tagadni, hogy Molnár Enikőnek azért is van ekkora befolyása a pártra, mert Jakab Péter szeretője. Ezt is mennyire tagadták, hazugságnak és koholt vádaknak állították be, aztán az élet csak igazolta, hogy ez bizony a valóság. Kissé bővítve a kört, ugyanez történt Gyurcsány és Márki-Zay összevetésében. Mi, igen sokan, a jobboldali sajtóban meggyőződéssel állítottuk, hogy a valódi főnök Gyurcsány Ferenc, és pontosan úgy történnek a dolgok és az események, ahogy az Gyurcsánynak megfelel. Ezért voltunk propagandisták meg minden fittyfene. Erre fel most a balos sajtó újabb és újabb feltárásából kell megtudnunk, hogy ez valóban így volt, csak éppen sokkal korábban is tudtuk, mint a balosok? Persze, ők is tudták, csak nem mondhatták. Propaganda, ugye. Ilyenkor őszintén felmerül bennem a kérdés, hogy tulajdonképpen hogy néz ki 2022-ben a jobbikos szavazó? Mi tartja a párt mellett, miben hisz, mit gondol a világról, hogyan szemléli a kisgazdákká váló közösségét? Miért jó neki, hogy elmondhatja, jobbikos? Nem pejoratívan kérdezem, és szokásomtól eltérően bántó szándék sincs szavaim mögött. Egyszerűen csak nem értem és jó lenne erről információt kapni. Mert értem egy szintig a DK-s szavazót, értem az LMP-set, pláne értem az MSZP gárdáját, ami maradt még – old habits die hard –, és azt hiszem, még valamelyest a momentumos szavazói mozgatórugói is fel-feltárják előttem magukat.
De mit akar a jobbikos?
Ha mindent átgondolunk, valójában ezért halálraítélt párt a Jobbik. Mert ugyan maroknyi rétege megmaradt az egykori mozgalomnak és talán még arra is képesek lennének, hogy egyedül indulva – mármint most, nem 2026-ban – bejussanak a Parlamentbe, bár efelől is kétségeim vannak, de innen nincs hova. Ugyan milyen innovációt tud azon kívül mutatni Jakab Péter, hogy kedves jobbikosok, én még ennél is valamivel több Gyurcsányt el tudok képzelni? Vagy esetleg parizert? Piros aranyat? Soroljam? Ez nem politika, hanem a populizmus rossz értelmében vett hangulatkeltés. Megjátszani a prolit, mert azt hiszem, valami ilyesmi a proli, aztán meglepődni – ha ugyan –, hogy gyakorlatilag csak lumpenprolik maradtak. Ez lenne a Jobbik által elképzelt politika? Értik, ugye, mire célozgatok ennyit? Egy párt akkor szűnik meg létezni, hiába mutat még életjeleket, amikor az integritását veszti el. És ilyen értelemben ugyan a DK-n kívül egyetlen párt sincs a baloldali összefogásban, de akár az LMP-nél, akár a Momentumnál még el tudom képzelni, hogy valamivel előrukkolnak. Ugyanúgy feladták magukat, mint a Jobbik, de egészen egyszerűen bennük több potenciált látok, talán az emberanyag a Jobbikhoz mérten minőségibb mivolta miatt. Ne legyen igazam!
Nagyon meglepne, hogy 2026-ra még létezne olyan Jobbik, ami bármit is befolyásolhat az ellenzéki térfélen. Pedig nem mondom, elismerést érdemlő munka volt így lebontani egy olyan pártot, amely fénykorában – nem is olyan régen – még több mint egymillió szavazóval 20 százalékot volt képes szerezni az országgyűlési választásokon. Egyedül. Mindezt bizonnyal megérte tönkretenni, hogy Feri egy kis buksisimit adhasson, ha Petike megfelelően eljátszotta a szerepét.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS