„Újra belevágni nagyobb dolog volt, mint maga az átkelés” - Két magyar fiatal, túl az Óperencián

Nem mindennapi küldetést teljesített az év elején két magyar fiatal: Kovácsik Levente és Szabó Norbert Ádám két világrekordot is megdöntve 64 nap alatt egy kicsiny páros kajakkal átevezték az Atlanti-óceánt. Az utazásról Norbert könyvet is írt. A Teljes szívvel nem csupán hajónapló, hanem egy lelki utazás története is, inspiráló példatár az álmok megvalósításához. Ellátogattunk a szerdai könyvbemutatóra, ahol a szerzővel egy szintén világrekorder óceánátszelő evezős, Rakonczay Gábor beszélgetett népes közönség előtt.

MAPET – 061.hu

A Megszállottak klubjának kiállításán és a hozzá kapcsolódó beszélgetéseken olyan rekorderek és sportolók munkássága elevenedik meg, mint Erőss Zsolt, Besenyei Péter, Klein Dávid vagy Furkó Kálmán – illetve még további több tucat olyan „megszállott” magyaré, aki nem olimpiai sportágban ért el kiemelkedő eredményt. Nem véletlen, hogy a kiállításnak otthont adó B55 galériát választották a Teljes szívvel című könyv bemutatójának helyszínéül. A szerző Szabó Norbert Ádám és társa, Kovácsik Levente azt tűzték ki célul, hogy megszakítás és támogatás nélkül átevezik az Atlanti-óceánt. Noha a küldetést csak második nekifutásra, idén január végére teljesítették, megdöntötték a leghosszabb táv és a leghosszabb idő rekordját, ráadásul felállítottak egy harmadik rekordot is: páros kajakban ők eveztek át a világon elsőként óceánon.

Először 2011-ben, sörözés közben merült fel az ötlet az akkor 22 éves srácokban, majd két év kemény felkészülési időszak és kínkeserves szponzorkeresést követően után 2013 novemberében útnak is indultak. Néhány nap után azonban meghibásodott a víztisztító berendezésük, így vissza kellett fordulniuk a portugál partok felé. Nehéz fél év következett, amíg feldolgozták a kudarcélményt, végül az újrapróbálkozás mellett döntöttek, ami a beszélgetőpartner Rakonczay Gábor szerint „nagyobb dolog volt, mint maga az átkelés”. (Ismeretes, Rakonczay 2007-ben szelte át óceánt a Tűzhangya nevű kétpárevezős hajóban volt feleségével, majd a 6400 kilométeres távnak 2011 decemberében egyedül is nekivágott a Fa Nándor által tervezett Vitézzel. Februárban hajója felborult, tönkrement a műholdas telefonja, és elvesztette a kapcsolatot a külvilággal. Mentőakció is indult a keresésére, de nem találták meg, végül a tervezettek szerint, 60 napos evezés után jelentkezett újra Antiguáról. Ezzel megdöntötte az egyedül végrehajtott kenus óceánátkelés világrekordját.)

Szabó Norbert szülei már az első út előtt is nagyon izgultak a fiukért, akit a folytatásról még inkább próbálták lebeszélni. Nem is csoda: bár a srácok évek óta kajakoztak, Norbert vitorlázott is, komolyabb tengeri tapasztalat és megmérettetés nem állt mögöttük. A szülők meggyőzésében végül sokat segített Norbert oktatója és mentora, Gál József. Ő és egykori társa, Fa Nándor az első magyarok, akik körbevitorlázták a Földet. A fiúk egy dunai és egy Adriai-tengeri tesztevezés után tavaly október 21-én, a spanyolországi Huelvából vágtak neki másodszor. Útjuk első szakaszán 1300 kilométert kajakoztak a Kanári-szigetekig 21 nap alatt, majd pár nap pihenés után, november végén indultak tovább Antigua felé. 5200 kilométeres út állt még előttük, amit végül 64 nap alatt letudtak. Összesen 6500 kilométert eveztek. Kérdésünkre Norbert elmondta, páros kajakkal hasonló kihívást csak egy ausztrál páros teljesített. Justin Jones és James Castrission a Tasmán-tenger átkajakozását tűzték ki célul, a 2500 kilométeres távot pedig 62 nap alatt evezték végig, igaz, az Atlanti-óceáninál keményebbek viszonyok között.

Rakonczay szerint fizikálisan, mentálisan és lelkileg egyaránt hatalmas kihívás végigvinni egy ilyen vállalkozást. Nagyjából 150 éve zajlanak próbálkozások az Atlanti-óceán átevezésére, de eddig többen járták a Mount Everesten, sőt, a világűrben is. A vállalkozó kedvűek háromnegyede általában 50 kilométer után visszafordul, ami érthető, hiszen sokkoló érzés, amikor négyméteresre nőnek körülöttünk a hullámok, az áramlat pedig egyre erősebben tol el a szárazföldtől, miközben a part még ott dereng a horizonton. Elmesélte, először megdöbbentette Norberték speciális kialakítású hajójának a mérete: a Kele 6,8 méter hosszú, legszélesebb pontján is csupán 95 centiméter. Ebben vittek magukkal a felszerelést és három mázsa élelmet, főleg konzerveket. Norbert elárulta, okozott némi kellemetlenséget, hogy a fémdobozokban többnyire bab vagy káposzta volt.

Elektromos víztisztító berendezéssel, műholdas telefonnal és nyomkövető rendszerrel is fel voltak szerelve, ezeken keresztül tartották a kapcsolatot családjukkal is. Leginkább ez tartotta bennük a lelket, s adott energiát a koponyánként napi 12 órás evezéshez. A páros utazást ráadásul inkább magányossá tette, hogy egymást négyóránként váltva lapátoltak a nap 24 órájában és "műszakonként" csupán egyetlen órát töltöttek beszélgetéssel. Norbert szerint ideális körülmények között „jó sétatempóban” eveztek, az előrejutást persze valamelyest az egyenlítő környéki, kelet-nyugati irányú passzát szél és a tengeráramlat is segítette. A Kanári szigetekig tartó szakasz azonban igen kemény volt, mivel arrafelé szokatlan módon sokszor oldalról vagy szemből kapták a szelet meg a hullámokat. A Kanári-szigetektől Antiguáig tartó második etapban jó időt fogtak ki, leszámítva kétszer ötnapos időszakot, amikor a jótékony passzát szelet egy-egy ciklon megkavarta, és gyakorlatilag helyben állásra kényszerítette a hajót.

A veszélyes helyzetekről szólva a szerző felidézte, egy ízben csak másodperceken múlott, hogy a társát elveszítse. Levente kiugrott, hogy lefejtse a kormánylapátra tekeredett horgászzsinórt, ám a lábára rögzített biztosítókötél elszakadt, s épphogy vissza tudott kapaszkodni a hajóra. Ha nem sikerül, jó eséllyel ott maradt volna a hullámok között. Szintén félelmetes élmény volt, amikor az éjszaka közepén arra ébredt, hogy a hőség miatt nyitott szűk kabinba bezúdulva nyakon vágta a víz. Amikor végül megpillantottuk Antigua szigetét, majd partot értünk, a föld illata, a rég látott színek látványa elmondhatatlan euforikus érzéssel töltött el minket – mesélte nekünk Norbert s elárulta azt is: bár szóban lehetetlen pontosan leírni azt a spirituális belső utazást, amit az óceánt átszelve átélt, úgy érzi, a könyvében képes volt kiírni magából az elmondhatatlant. Az utazás után született mottója is: „Ha egyszer útra kelsz, már soha többé nem térhetsz ugyanoda vissza, hiszen te is más ember leszel.”