Köves Slomó a PS-nek elárulta, miért szerepel Hollik István szórólapján

Alaposan felkorbácsolta az indulatokat, hogy Köves Slomó, az Egységes Magyar Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija megjelent Hollik István Fidesz-KDNP-s belvárosi országgyűlési képviselőjelölt szórólapján. Kiakadt Radnóti Zoltán, a Mazsihisz Rabbitestületének elnöke, és egy hosszú nyílt levélben ostorozta Kövest. Az ügy kapcsán bekerült a közbeszédbe Vágó István egy decemberi facebookos hozzászólása is, amelyben az extévés exkvízprofesszor az EMIH-hel kapcsolatos ellenérzéseit fejtette ki, és a maga szkeptikus módján számot adott arról is, hogy nehezen viseli el a vallásos zsidókat. Az esettel kapcsolatban a PestiSrácok.hu megszólaltatta Köves Slomót.

Köves az utóbbi években megújult, belvárosi zsidó kulturális és hitélet garanciájának nevezte Hollik István személyét a politikus szórólapján. Radnóti Zoltán hosszú nyílt levélben reagált, amelynek talán legsúlyosabb állításai szerint Köves korábban is csinált aggasztó dolgokat, de most ezzel nyíltan elárulta Isten ügyét. Radnóti azzal is érvelt, hogy a korábban baloldalhoz segédcsapatként bekötött Mazsihisz éppen megszabadult ettől a múltjától, és már megváltozott, Köves Slomó pont akkor köteleződik el a jobboldalhoz. Előkerült Vágó István egy decemberi facebookos kinyilatkoztatása is, amelyben a tőle megszokott, szkeptikus hangnemben adott számot arról, hogy nehezen viseli el a vallásos zsidók látványát:

Ateistaként nem érdekel a zsidók és az I.ten (kiírva vagy kipontozva, nagy- vagy kisbetűvel, nekem édesmindegy) viszonya, nehezen viselem a kaftános-pajeszos-kalapos zsidók látványát, nem hatnak meg szertartásaik, és semmi közösséget nem érzek velük. És nem is akarok.

A felháborodott hangok miatt megkerestük kérdéseinkkel Köves Slomót, akinek kérésére, a félreértések elkerülése végett, teljes terjedelmében adjuk közre válaszait.

Elsősorban elgondolkodtatónak tartom azt a mérhetetlen sok emóciót ami ennek kapcsán felbuggyant. Ahogy korábban kifejtettem, nehezen tudom elképzelni, hogy egy egyházi vezetőnek lehet más dolga, mint konfirmálni azokat a megerősítéseket és támogatásokat, amelyeket közössége kap. Elég furcsa lett volna, hogyha megkeres egy helyi jelölt, hogy arról biztosítson, a körzetében, önkormányzati ingatlanban működő zsinagóga létét csakúgy fontosnak tartja, mint különböző pártállású elődei, és én ezt az állítást, konfirmálás helyett elutasítottam volna

– írta az egész üggyel kapcsolatban. Azt is szerettük volna megtudni, hogy Hollik Istvánon kívül más politikusok is keresték-e, amire így válaszolt:

Az ominózus ügy után keresett meg Juhász Péter, aki ugyancsak jelölt a Belvárosban. Arra kért, azért találkozzunk, hogy támogassam abban, hogy ha megválasztják, lebontassa a Szabadság téri német megszállási emlékművet. Biztosítottam róla, hogy önmagában emiatt kár találkoznunk, ugyanis az említett köztéri szobrot én is problematikusnak találom, mivel úgy gondolom, alkalmas arra, hogy egy téves, nem kellően önreflexív történelemszemléletet közvetítsen. Ugyanakkor meghívtam Juhászt közösségünkbe, hogy ismerje meg jobban közösségünket, értékeinket, céljainkat.

Arra a kérdésünkre, hogy adhat-e egy vallási vezető eligazítást a híveknek politikai kérdésekben, és egyáltalán különválasztható a politika a vallás által átszőtt hétköznapi élettől, ezt felelte:

Erkölcsi, közerkölcsi kérdésekkel kapcsolatban nyilván van és kell, legyen véleménye egyházaknak, vallási közösségeknek is. Ebben a kérdésben a zsidó vallás sem tér el. Ha a vallást szigorúan szakrális kérdésekre korlátozzuk, annak bizony kevés hatása lesz mindennapi életünkre. A Tóra »az élet tórája«, a mindennapi életé, melyben nemcsak a kóser étkezés, vagy az imádkozás szabályai, hanem az életünk mindennapjait morálisan meghatározó tanítások vannak. »Forgassad és forgassad, mert minden benne van«, tanítja a Talmud (Atyák 5:2.). Azzal érdemes mindenképp óvatosan bánni, hogy konkrét pártpolitikában valakit kizárólagossággal támogassunk. Személyesen az én esetemben ezért is éreztem úgy, hogy ha valamit, akkor ezt volt érdemes tisztába tenni: itt nem egy kizárólagos endorszmentről volt szó, hanem egy olyan helyi ügyhöz nyújtott morális támogatás konfirmálásáról, amit örömmel megtennék más politikai pártok képviselői esetében is, ha ők is megkeresnének.

Vágó tényleg nehezen viselik a pajeszos és a nem baloldali zsidókat

A bírálatok Vágó Istvánt sem kerülték el, miután nagy nyilvánosságot kapott a hozzászólása. Ezért azóta a teljes hozzászólást újra közreadta, és ebből kiderült, azzal van gondja, hogy szerinte az EMIH egyengeti a Fidesztörekvéseket, megosztja a zsidókat, átgázol a „nem zsidó zsidók” érdekein, mentegeti a kormány összekacsintását az antiszemitákkal. Vágó az ATV meghökkent érdeklődésére elmondta, hogy fenntartja az ebben leírt véleményét, beleértve a „kaftános-pajeszos-kalapos zsidókról” írtakat is. A Tett és Védelem Alapítvány közleményben jelezte, hogy már decemberben is feltűnt nekik Vágó hozzászólása, amely véleményük szerint nem meríti ki a közösség ellen uszítást, ugyanakkor valódi antiszemita toposzokra emlékeztető szavakat használ, és mivel mindezt egy ismert közszereplő, egy országos párt színeiben induló személy írta, azt üzeni a magyar választópolgárok felé, hogy az ateista hitvallás legitimálja a hívő emberek megalázását, kirekesztését.

Vágó István (fotó: blikk.hu)

A zsidó identitás nem politika, a jobb- és baloldaliság ne XX. századi legyen!

Kíváncsiak voltunk, mit gondol arról Köves Slomó az EMIH vezető rabbijaként arról, a Vágó hozzászólásából is kiolvasható, haladó körökben meggyökeresedett felfogásról, hogy a zsidóságnak a baloldalhoz kell húznia. Válasza szerint a jobb- és baloldaliság tekintetében a múlt helyett a jövőről való gondolkodásnak kéne meghatároznia:

Az én világértelmezésemben a zsidó identitás elsősorban vallási értékeket és az ezekhez kapcsolódó sok ezer éves szellemi örökség gyakorlását jelenti, nem hiszem, hogy ez akár bal akár jobboldali politikai elköteleződést determinálna. Az, hogy Kelet-Európában a zsidó emberek nagyobbik része a baloldali politikai pártokkal szimpatizál, feltehetően azon szomorú emlékekhez kötődik, amelyet nagyszüleink korosztálya élt meg. Őket ugyanis egy jobboldali kormány fosztotta meg jogaiktól és küldte a haláltáborokba, és a szovjet hadsereg mentette meg a haláltól. Én mindenképp örülnék, ha ma már a jobb és baloldaliság nem a múlt század ezen szomorú korszakához való viszonyulást, hanem a ma és a holnap mindennapi létéről, problémáiról és közös ügyeiről való közös gondolkodást jelentené.