Az internetes világ előtt is jól ismertük azt az archetípust, aki soha nem merte felemelni a hangját, soha nem mert kiállni magáért, és még a feleségének sem merte szóvá tenni – már ha volt neki –, hogy sótlan a leves. Régen az ilyen fazonok a nap végén a saját kudarcukat úgy kompenzálták, hogy otthon a tükör előtt ordítoztak, amikor senki nem látta őket. Ezek a gyáva emberek szabadultak rá falkában a kommentszekciókra az internet korának hajnalán, hogy ott minden rosszindulatukat kiöntsék és minden beszariságukat online nagypofájúságba konvertálják.
Az, hogy ezek az emberek mindenkit akasztanának, mindenkinek a halálát kívánják, sem embert, sem Istent nem ismerve, borítékolható volt, hogy katasztrófához vezet. Szlovákiában valami ilyesmit láthattunk, mint első fecske. És Fico személye teljesen irreleváns abból a szempontból, hogy nem az számít, ki mit gondol egy-egy politikusról, vagy közismert emberről. A lényeg itt az ölni is kész gyűlölet, amivel kezdeni kell valamit. Nem cenzúrára van szükség, hanem a felbujtó gyűlöletbeszéd megfelelő jogi értelmezésére. Erről a megosztó kérdésről vitatkoztunk a Különvélemény e heti epizódjában.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS