A BŰNÖSSÉG VÉLELME
Az én megmondtam pillanatok annyira ritkák, hogy ha eljönnek, dédelgetnünk kell őket. Persze nem mindig öröm, ha igazunk lesz, szerda óta én is tudom. Amikor tavaly Marton László körül kirobbant a több sebből vérző zaklatási botrány, sejtettem, hogy amint újra színház, vagy bármilyen munka közelébe megy, a balliberális sajtó ismét keresztre feszíti. És hát igen: én megmondtam. Marton László Veszprémben rendezhet, de nyilvánvalóan, ha mostantól a teszkóban lenne pénztáros, szerintük azzal is emberiesség elleni bűntettet követne el.
Emlékszem, 2010-ben, amikor Stohl András ittasan közlekedési balesetet okozott, kijelentettem a családnak: figyeljétek meg, nem telik bele néhány hónap, és Buci újra a képernyőn lesz. Aztán fél év múlva az RTL-en futó valóságshow nyitányában Buci táncolt be. Akkor azon gondolkodtam, hogy mikor jön el a magyar balliberális médiában az a pont, ahonnan már nincs lejjebb. Hogy mostantól a színészeknek is jár-e mentelmi jog? Hogy maradhat-e a képernyőn egy olyan ember, aki matt részegen, benarkózva közúti balesetet okozott? Néhány éve a felbőszült rokonok a lányai előtt vertek halálra egy apát, akiről azt állították, hogy autójával elsodort egy kislányt, a köztörvényes Buci meg kétmillió ember előtt énekelhette, hogy „rossz vagyok de használható”.
A liberális propaganda bűvkörében már-már hajlamos lettem volna átadni magam ugyanezeknek a gondolatoknak ezúttal is. Ekkor jött szembe az általam igen kevésre tartott ellenzéki nőegylet, a Szél Bernadettől Bősz Anetten keresztül Varga-Damm Andreáig terjedő asszonykórus elítélő kiállása. És Kedves Olvasók, kérem, mindig gyanakodjunk, ha ezek a nők valamit elítélnek... Újra megnyitottam a vallomásokról szóló cikkeket, és anélkül, hogy bárki pártjára állnék, egyszerűen tény, hogy az eleve igaznak elismert történetekben rengeteg közös volt. Nem csak az, ahogyan elmondásuk szerint a rendező zaklatta őket. Szinte mindegyikük – talán egy kivétellel – név nélkül vallott, majd többen is elmondták, hogy az állítólagos zaklatások ellenére visszamentek a Vígszínházba. Volt olyan is, aki elmesélte, hogy a testi-lelki téren is megsemmisítő eset utáni első találkozáskor a nyári szünetről beszélgetett a rendezővel. Volt, aki azzal magyarázkodott, hogy azt hitte, ilyenek a férfiak. A vádak nyilvánosságra hozásával pedig mindenki éveket várt.
Néhány hónapja hasonló történt az Egyesült Államokban Donald Trump főbíró-jelöltjével. Brett Kavanaugh-ról érdekes módon éppen beiktatása előtt állította azt egy magát áldozatnak valló nő, hogy a férfi korábban megpróbálta megerőszakolni őt. Valódi bizonyítékok itt sem voltak, csak Christine Blasey vallomása és több tucat celebritás, akik mindössze annyival érveltek a nő mellett, hogy “hiszünk neked”!
Jogosan merül fel a kérdés, hogy az egyenjogúság földi helytartóinál vajon miért ér többet egy nő szava, mint egy férfié? Nő ilyenben nem hazudik, mondják, véleményem szerint pedig dehogyisnem. Nem azért, mert nő, hanem azért, mert ember. És az embert néha politika, pénz, vagy érdek befolyásolja.
Mielőtt valaki áldozathibáztatással vádolna, ezeket a sorokat csak azért írom le, mert velem is történtek metoo esetek, többször is. És nem olyanok, hogy egy férfi megdicsérte a ruhámat, ami miatt a most vádaskodó nők szerint máris áldozatpózba kéne vágnom magam. Csakhogy minden ilyen alkalommal felálltam és azt mondtam, hogy ha ez itt így megy, akkor köszönöm szépen, de nem. Nem tíz-húsz év múlva, hanem akkor, abban a pillanatban. A legtöbb helyen értettek belőle, ahol pedig nem, oda azzal a tudattal, hogy én minden tőlem telhetőt megtettem a kiállásommal, egészen egyszerűen nem mentem vissza a nyári szünetről csevegni. A vádaskodó nők többségének viszont azért annyira nem volt kellemetlen a helyzet, hogy legalább egy másik színházat keressenek.
A valódi zaklatókat semmi sem menti fel, róluk viszont az első alkalom után tudod, hogy veszélyesek. A cinkosok viszont évekig tartó hallgatásukkal észrevétlenül sodorják veszélybe a leendő áldozatokat. Őket ünnepli ma a balliberális propaganda, aminek semmi sem drága: név nélküli forrásokkal, és meg nem erősített információkkal képesek tönkre tenni pályákat, életeket. A mostani támadások láttán úgy tűnik, újabb vívmányuk van: náluk a vád egyben ítélet is. Demokratikus eszközeik között a bűnösség vélelme is megjelent.
(A kiemelt képen Christine Balsey Ford tesz vallomást a szenátusi bizottság előtt. Forrás: The Hill/Pool)
