Pesti Srácok

A legnagyobb kincs

A legnagyobb kincs

"Ebbe az országba ne szülj gyereket. Milyen jövője lesz egy ilyen világon?" - anyai nagyapám sokszor ezt mondogatta anyámnak még a kommunizmus idején, jóval azelőtt, hogy én megszülettem. Lehet, hogy itt kezdődött el az, ami miatt sokáig keserédes ünnep volt nekem az anyák napja.

Mert mégis lettem, de az anyám sosem volt igazán az anyám. Fizikailag jelen volt - egy ideig -, de a ma divatos, úgynevezett énidő mindig fontosabb volt a családjánál. Nagyapám anno a kommunizmus miatt mondta, amit mondott, de úgy képzelem, valahogy így nevelhetett ki a diktatúra is nagyban egy olyan nőközösséget, akik a vasököl alatti levegőtlenség, nyomorgatás után valamikor eljutottak oda, hogy egy "csak nekem legyen", egy "senki sem számít, csak a saját, önös érdekem" mentalitással kezdték élni az életüket. Anyákat, akik mégsem azok.

A kerék fordult egyet és a láncok ledobása utána a kétszínű, hamis szabadságot ígérő liberalizmus lett a módi. A válások, az abortuszok, a széthullott vagy meg nem valósult családok és elmagányosodott emberek kora. Ahhoz, hogy ma megint eljutottunk oda, hogy az anyaságot, az édesanyákat ne csak vállaljuk, de nemzeti büszkeségként tekinthessük, biztosan kellett ez a generáció és a gyerekeik személyes tragédiája. A mi döntésünk, hogy bár a múltat nem változtathatjuk meg, nekünk van lehetőségünk másképp csinálni.

Sosem fogom elfelejteni a napot, amikor édesanyám dolgai eltűntek a lakásból. Kétszer is kinyitottam a szekrényt, hogy lássam: valóban üres. Most is érzem, hogyan öregedtem egy gyerekből hirtelen évtizedeket. De emlékszem, hogyan jöttem rá, hogy az anyaság végső soron nem egy biológiai állapot, hanem a választás ereje. Például azé, amikor a néhány magamra szánt perc, a megválaszolatlan e-mailek, elintézetlen ügyek és az élet kicsinyes körülményei helyett inkább megölelem, meghallgatom a gyermekem. És apámat látva, ahogy főzött és vasalt, megértettem, hogy a titok a választás erején kívül az anyai szív. Ez pedig nemtől és kortól független.

PestiSracok facebook image

Ami meghatározza, az az önfeláldozó, feltétel nélküli, örökké tartó, reményteli szeretet. Ez a szív lehet egy szülő vagy nevelőszülő, egy támogató nagynéni, a gyerekét egyedül nevelő apa, egy gondoskodó barát, példamutató tanár. És anyai szíve van a vezetőknek is, akik a közösségünket, országunkat védik. Akik látják, hogy megérkezett egy generáció, amelyik ezt újra képes megérteni, megbecsülni és piedesztálra emelni. Ezért több ez a nap, mint a biológia ünnepe. Ez az ünnep mindazoké, akik által Magyarország ma megint egy olyan ország, ahol az anyai szív a legnagyobb kincs. Talán, ma már nagyapám is mást mondana róla.

Ajánljuk még

Boros Lajos, az "erkölcsi nulla", a "tégla" – Így lett a KISZ dalnokából a Hanglemezgyár cenzora

A Hálózat 2020 június 14.
Boros Lajos, a ma is népszerű "Lali király" a Danubius Rádiónál, Bochkor Gábor társaként lett igazán ismert. A hetvenes években még politikai csasztuskákat énekelt, olyan gyengén, hogy azt még az akkori sajtó is kritizálta. A KISZ egyik kedvence eredetileg mérnök volt, de olyan jól helyezkedett, hogy 1973-ban már ő is kimehetett a berlini VIT-fesztiválra. Egy másik rendszerkedvenc duó szerint Boros feljegyzéseket írt róluk, ők ezért nem mehettek a következő VIT-re, Kubába, holott Fidel Castro öccse is rajongott értük. Ők egyszerűen "téglának" nevezték Borost. Tény, hogy Boros jól helyezkedett, mert a Hanglemezgyárnál folytatta, ahol Bors Jenő és Erdős Péter befolyásos munkatársa lett. Galla Miklós szerint Boros "erkölcsi nulla" volt, és szándékosan gyereklemezként adta ki az albumukat. A ma már kevéssé ismert, de akkor nagyon népszerű Névtelen Nulla szerint nekik is Boros tartott be, legnagyobb sikereik idején nem adta ki a lemezüket, és később is C kategóriásak lettek. Boros Lajos ismeretlen története.