Folklór

Amit tudhatunk, az röviden annyi, hogy három belga nőnek kellett elmenekülnie Marokkó egyik falvából, mert önkénteskedés közben rövidnadrágot viseltek. Ez nem tetszett a felújítandó falu egyik tanárának, aki megfenyegette a lányokat, hogy a helyi népszokások szerint fogja lefejezni őket, amiért nem tisztelik a muzulmán hitet. A három nő érthető módon azonnal hazautazott, az önkéntesmunkát koordináló szervezet pedig bejelentette, hogy minden marokkói csoportot visszahívnak (legalább ennyi belátás volt bennük).

Eddig a tények, az ügynek viszont több tanulsága is van.

Az Európai Unió valamiféle hamis bűntudatra hivatkozva próbálja meg ráerőltetni mindenkire a lefejezéssel fenyegetőző népek válogatás nélküli képviselőit, mondván, hogy ezek az országok a nyugati világ gyarmatosító hatalmai miatt váltak élhetetlenné. Arról persze, hogy a gyarmattartás évei alatt miért nem tanultak el néhány civilizációs alapvetést, és hogy a felszabadulásuk utáni alsó hangon negyven évben miért főleg törzsi háborúkkal rendezték az ügyeiket, nem szól a fáma. Európa józanabbik fele ezért azt javasolta, hogy a hamis bűntudat keltette problémák megoldásai közül lehetőleg a kisebbik rosszat válasszuk, vagyis hogy inkább ott segítsünk nekik, ahol vannak. Magyarország az elmúlt években több afrikai és közel-keleti kórház vagy iskola újjáépítésében vett részt probléma- és fenyegetésmentesen, szóval a dolog nem lehetetlen. Csakhogy a liberálisok ezt is úgy csinálják, ahogy az ő verziójukat, a bevándorlók beengedését képzelték: tájékozatlanul, koordinálatlanul, ellenőrizetlenül.

A belga lányok nyilván azt gondolták, nyugodtan mehetnek Marokkóba utat építeni fürdőruhában, hogy közben azért barnuljanak is egy kicsit. Pedig nem.

Tucatszor leírtuk már, de ismét csak az a fránya hipokrácia tart minket béklyóban. Amikor azt várjuk és szajkózzuk, hogy aki idejön, annak tisztelnie kell a mi szokásainkat, akkor mi sem szambázhatunk csupasz lábakkal oda, ahol ez tiszteletlenségnek számít. Ne ott akarjuk érzékenyíteni őket, ha egyszer itt, ahol mi vagyunk többségben, nem sikerül. Nem azért mert egyetértenénk azzal a primitív és agresszív vallási ideológiával, amely szerint egy nő a rövidnadrágért lefejezést, vagy akár fenyegetést érdemel, hanem egyszerűen azért, mert kedves az életünk.

Ha ezt a három nő legalább minimálisan végiggondolta volna, még a negyven fokban is magára húz valamit. Csakhogy - és ez a második tanulság - elhitték, hogy őket ez a jog a világon mindenhol megilleti. A liberális propagandából évek óta semmi mást sem hallani, mint hogy nekem jár, én megérdemlem, és meg is tehetem, mert szabad vagyok. Hogy ez mennyire így van, jól mutatja a tüntetés is, amit gyorsan a nők rövidnadrághoz való jogáért hirdettek az ügy kapcsán.

Amíg Angela Merkel meg Macron afgánokat és eritreaiakat ölelget, közben a nyugati sajtó folyamatosan elhallgatja a viselt dolgaikat - főleg azokat, amiket itt követnek el -, amíg a mozikban a színes bőrű karakterek kötelezően csak hősök lehetnek, amíg lerasszistáznak mindenkit, aki egy kicsit is figyelmeztet, hogy a vízzel együtt kiborítjuk a gyereket is, ez nem is lesz másképp.